8.fejezet

Part1-flóó
Part2- énn (Alice)
Hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy flóóé a 17 éves Papii enyém meg a Szííít*.* We love you<3
Meg az olvasókat is láwoljuk:)
Jó olvasást:)
pusziika^^


Part I.
Nessie szemszög.
Jake és Billy még nem voltak otthon. Seth és Lyn annyira aranyosan játszotak.
- Seth lassan menned kéne, tudod… Jake szerintem nem nagyon fogadta ezt az egész dolgot túl jól. De ha nem lesz itthon, át jöhetsz. Mi is haza megyünk szerintem a saját házunkba. – mosolyogtam bíztatón Sethre.
- Oké Nessie. Szia Lyn. – adott egy nagy puszit neki és le rakta a kanaépra.
- Nye, Szít ne meny ejj. Majadj itt vejem. – kezded el sírni Catlyn.
- Majd még találkozunk. – mosolygott Lynre Seth. Fájt neki sírni látni a kicsimet. Seth elment és Lyn még jobban sírt. Én felvettem és ringattam. Egy kicsit nyugodtabb lett. De még mindig sírt szegényem. Jacob aggódva lépett be a szobába.
- Miért sír? Hol van Seth? – kérdezte hadarva.
- Seth haza ment, és azért sír mert Seth haza ment.
- Mivan? – kérdezte kicsit lassabban.
- A lányod szomorú mert nincs itt Seth.
- Szít mikoj jöj vissja idje? – kérdezte Lyn még mindig sírva. Én még mindig a hátát simogattam.
- Nem sokára. Jobb lesz Jake ha most haza mennénk.
- Rendben. – Billytől el búcsúztunk és be ültünk az autóba. pár perc alatt otthon is voltunk. Catlyn elaludt ezért én be raktam a kis ágyba. Jake csinált magának egy szendvicset és megette közben pedig a tvt nézte én oda bújtam mellé és gondolkoztam. Igazi családi élet. Le fürödtem és adtam egy jóéjt csókot szerelmemnek, és lefeküdtem aludni.
Reggel az üres ágy fogadott és a konyhábból halk nevetést hallottam. Halkan ki lopkadtam.
- Mit művel itt ez a két Black? – kérdeztem játékosan.
- Hamit maminak. – mosolygott Lyn. – Mami Szít mikoj jön ije?
- Nem tudom. – sóhajtottam. Tudom, hogy csak Jacobon függ a dolog. Nem emlékszik milyen nehéz volt Edward miatt a mi kapcsolatunk? De most itt van Lyn és Seth belévésödött. El kell fogadnia. Szerintem ez jó dolog, Sethnél jobbat nem tudok elképzelni a lányomnak. Ő a tökéletes neki, ha csak nem létezne mégegy Jacob.
- Lyn menj be mesét nézni, a mami hadd beszéljen a papival. – mosolyogtam kislányomra.
- Jejjben. – mászott be a nappaliba Lyn.
- Mit szeretnél Nessie? – csókolt meg Jacob.
- Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy Seth Lynbe vésödött de tudhatnád, hogy ez ellen senki se tud tenni. Emlékszel milyen nehéz volt Edward tiltása miatt a szerelmünk? De megérte, nem de? Ha te most nem harcoltál volna akkor mi nem lennénk együtt. Seth vigyázz rá, és te se leszel mellete mindig. A lányod boldogsága a tét. Jake, kérlek fogad el. – mondtam el a véleményemet Jakenek.
- Nem! Nessie nem lehet. – nézett rám szigóruan Jake. Így még sohase láttam őt. Kissé meglepődtem. De valahol megértem, félti Lynt. De ez nem biztos, hogy Lynnek jó.
- Felöltözöm, addig csinálj reggelit, meg eszük, mert utána úgy is jönnek. – mosolyogtam biztatón Jacobra, mivel láttam, hogy a gerince megremegett. Megfogtam a kezét és megsimogattam, az arcára pedig egy puszit nyomtam. Jake csak bólintott és vissza fordult főzni. Lyn a mesét nézte nagy lelkesedéssel. Szerintem senkise mondaná el, hogy 1 napos baba, inkább 2 éves. De valahogy mi se nézünk ki szülöknek. Be valljuk én úgy nézek ki mint egy 17 de csak 12 vagyok. Jake meg már egy ideje 17 éves. Fel vettem egy barna nadrágot, kicsit laza szabású. Hozzá pedig egy piros v kivágású újjatlan pólót. Vörös hullámos hajamat kifésültem és egy lófarokba kötöttem. Ki mentem Lynért aki még mindig a mesét nézte. Kikapcsoltam a tévét és rá mosolyogtam.
- Fel öltözünk, mert nem sokára vendégek jönnek. – mondtam halkan kislányomnak.
- Szít? – lett hirtelen nagyon vidám. Én szomorúan sóhajtottam.
- Nem Szít. – ő erre kicsit szomorúbb lett. Be mentünk a szobájába és kis vörös haját, ami pont olyan színű mint az enyém ki fésültem. Egy rózsaszín pólót adtam rá és egy fehér kis szoknyát, természetesen hozzá egy fehér, rózsaszín mintás harisnyát is. Jake is fel öltözött már és meg is teritett. Tojás rántottát ettünk. Lyn pedig tápszert kapott. Én el mosogattam (azt meg engedte Jake) ő pedig elpakolt. Amikor mindennel végeztem csengettek. Oda sétáltam és kinyitottam az ajtót. Paul, Qiul, Embry, Jared, Leah és Emily állt az ajtóban. Nagyon örültem, hogy Emily is eljött. Mindenki le ült a nappaliba ahová csak tudod.
- Szia kicsi lány Paul vagyok. – köszönt kedvesen Paul Catlynnek.
- Szijja Pój. – mindenki jót kacagott a kicsi Lyn kiejtésén.
- Qiul vagyok Lyn. – muatkozott be Qiul.
- Szijja Kvi.
- Hahó Jared vagyok. – nyújtott kezet, aranyos volt látni, hogy Lynnel kezet fognak.
- Jéjed. – ejtette ki viccesen a mégegy nevet.
- Embry vagyok.
- Embji. – mosolygott Cathlyn.
- Leah. – próbált mosolyogni Leah.
- Lijá. – mosolygott kedvesen kislányom.
- Jaj, Nessie a haj színe és az arca nagyon hasonlít rád. Jake a szeme… pedig a tiéd. Nessi gyönyörű baba. – mosolygott Emily, láttam rajta, hogy ő is vágyik egy babára.
- Emily, köszönjük. – mosolyogtam rá.
- Szia Catlyn. Emily vagyok. – mondta ki barátságosan, le hajolt Lynhez és megsimogatta az arcát.
- Szijja Emiji. – mosolygott Lyn és adott egy puszit Emily arcára. Ez egy tündéri pillanat volt. Soha se fogom elfelejteni. Hamar elrepült ez a nap is. Mindenki hamar megszerette Lynt.
- Kicsim ki fürdessen meg? – kérdeztem kedvesen.
- A papi. – mosolygott Lyn.
- Na hát akkor gyere hercegnő. – vigyorgott Jake.
- Én addig csinálok vacsorát. – állapitottam meg.
Meg vacsoráztunk és szerencsére Lyn hamar elaludt. Reggel amikor felkeltem Jake már nem volt otthon csak a helyén egy cetli.
„Elmentem őrjáratra szeretlek titeket Jacob”
Lyn még aludt, ezért felöltöztem és reggelit is készítettem, pont a tápszert csináltam amikor halk sírást hallottam meg. Ki vettem Catlynt az ágyból és adtam neki egy puszit, felöltöztettem. Be raktam a kisszékbe. Megreggeliztünk. Lyn mesét nézett éppen.
- Át hívjam Sethet? – kérdeztem kislányomat.
- Igen mamiii. – sípitotta. Tárcsásztam a telefon számukat.
- Igen? – szólt bele Leah.
- Öcséd ott van valahol?
- Szia Nessie, szólók neki, de mivan most már nem elég Jake? – kérdezte.
- Lynhez szeretném csak át hivni, szólj neki kérlek.
- Szia Nessie. – köszönt Seth.
- Szia Seth. Nem jössz most át? Jake este jön csak haza. – mosolyogtam barátságosan.
- Rendben. Mindjárt ott vagyok.

Part 2.
Öt perc múlva Seth kopogott. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig széles mosollyal az arcán bejött. Kaptam 2 puszit, amin a lányom megsértődött.
- Szia Lyni. – köszönt. Olyan aranyos. Látszik, hogy fülig szerelmes. Azt az utat, amit máskor 10 perc alatt, hogy kevesebb, mint 5 perc alatt tette meg, és ezt csak azért, hogy lássa a lányomat.
- Seth, főzök valami ebédet, addig foglald le a lányomat lécci.
- Oké, anyuci. – nevetett. Odaült Lyn mellé a kanapéra, és a Micimackót nézték. Aztán a Hupikék törpikéket….
- Nessie, van egy gitárod? – jött be a konyhába.
- Igen, ott van a … - nem tudom…már olyan rég gitároztam. – a szobámba valahol. – nevettem.
- Akkor megkeresem. Azért köszi. – ment ki.

*Seth szemszöge*
Lyni nagyon aranyos. Imádnivaló kiscsaj. Mindenki imádja a falkából. És egy kicsit irigykedem is rá. Amikor én kerültem ebbe a közegbe, akkor mindenki ellenséges volt, kivéve Jake. Most mindenkivel jóba vagyok, de kivételesen Jake haragszik rám olyanért, amiről nem tehetek. Neki kéne a legjobban tudnia, hogy a bevésődés mennyire kiszámíthatatlan. Neki tudnia kéne, hogy az apai tiltás mennyire fáj a bevésődött személynek, és a bevésődés tárgyának egyaránt. Nessie azért kedves, hogy áthívott, most hogy a férje nincs itthon. Ő csak a lánya boldogságát akarja. Megértem én Jake-t is, hisz a lánya 1 napos volt, amikor a bevésődésem tárgya lett, de Renesme sem volt idősebb, mikor ugyan úgy járt, mint a lánya.
- Szíít. – húzogatta a pólóm a kislány. Hamar kezdi. – Ényekejj nyekem. – nevetett.
- Oké Kicsilány, de akkor kérek anyukádtól hangszert.
- Nessie van egy gitárod? – mentem be a konyhába.
- Igen, ott van a… - gondolkodott. - a szobámba valahol. – nevetett.
- Akkor megkeresem…azért köszi. – mentem ki. Megkerestem Nessie és Jake szobáját. Ha Jake megtudja, hogy ott voltam, ki fog nyírni. Nem volt nehéz megtalálni, ott volt a sarokba. Mikor visszamentem a nappaliba, leültem Catlyn mellé, és elkezdtem játszani. Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt.