Sziasztok! Itt a 4.feji:P flóó írta az első felét, én meg a végét. Remélem tetszik:)
Jó olvasást:)
4. fejezet
Jane szemszög.
Éjfél körül lehetet, a kastély örültek háza lett. Persze köszönhető nekem. Amióta ki tudodott ez a dolog, most minden olyan máss. Edward családja most utálja őt is, meg engemet is. Talán csak egy valaki nem. Rosalie ő soha se szívlelte, azt a nő személyt. Valahogy én se. Aro mostanábba nem ön maga. Azt érzem, hogy ez részben az én hibám. Be kell vallanom lehet, hogy eljött az ideje itt hagyni a Volturit. De Edwardnak családja van, volt... Kezdek nagyon, nagyon ideges lenni...
Sajnálom ezeket a dolgokat. Szégyenlem is magamat. Nem tudnák Reneesme szemébe nézni. Bennem mindenki csak a gyilkost látja. Legszívesebben itt hagynám ezt az egészet, és újra ember lennék. Hiányzik nekem az ember lét. Minden annyira szörnyű lett hirtelen. Alec nem beszél velem, elvileg szerinte el árultam a Volturit. Nevetséges. Talán még Tia az aki szóba áll velem. Nem is értem, hogy Edward mit szerethet egy olyan nőt mint én. Én csak egy férj hóditó, nevetséges tyúk vagyok. Meg hallottam számomra a legszebb légzést.
- Jane te még éjszaka is ennél a pataknál vagy? - krérdezte Edy halkan.
- Kikapcsol az agyam, muszály gondolkodnom. - sóhajtottam. Edward közelebb lépett és megcsókolt szenvedélyes és tűzes csók volt... Amikor egy taps félbe szakította.
- Brávó, brávó milyen díj nyertes csók volt. - mondta Heidi negédes hangon, és közelebb lépett.
Nessie szemszög.
Amikor rá jöttem megijedtem. A Volturi ezt most nem fogja hagyni, hogy egy Farkas, vámpír, ember bébi megszülesen. Simogattam meg a hasamat. Ekkor Jake lépett be és rögtön rájött. Közelebb lépett hozzám és átkarolt. Gyengéden megcsókolta az arcomat.
- Szóval apa leszek? - suttogta elhaló hangon.
- Azt hiszem... - ekkor jutott eszembe hogy milyen apám is van...
Fájt, hogy kínozz engem a tudat. Jake nagyon lassan lehajolt és egy csókot adott a hasamra. Én megfogtam erős karját és egy puszit nyomtam rá. Ekkor jöttem rá, hogy milyen jó életem van, semmi pénzért nem cserélnék senkivel. Szeretek La Pushban élni. Sok barátom van és nem sokára anya leszek. Egy könny csepp utat tört magának és lecsordogált az arcomon.
*1 hónappal később*
Anyu két órával ezelőtt hívott fel, elvileg mindjárt itt lesz. A tisztáson találkozunk, ahol annak idején volt a csata, ahol Victoria meghalt. Jakekel megyek. Nem enged el egyedül. Igaz, az anyámmal találkozok, de mióta kiderült, hogy gyereket várok, Jake sokkal jobban félt. A tisztás szélén jártunk, amikor már láttam anyámat. Közeledett felém, de előttem két méterrel megállt, mégigmért, majd megszólalt.
- Szóval így állunk. Én mindent elmondok, te meg elfelejted közölni, hogy felkoppintottak. Pedig azt hiszem ez nem kis dolog. De végül is csak az anyád vagyok. Minek nekem mindent elmondanod. Pont olyan vagy mint az apád. – ordított.
- Na elég legyen, még nem is köszöntél, de már csesztetsz. Ha tudni szeretnéd, nem akartam telefonon közölni. – mondtam könnyeimmel küszködve.
- Velem te ne beszélj így kisasszony. – szidott meg.
- Na álljon meg a menet Bella. Te ne beszélj így a lányoddal. – állt mellém Jacob.
- Jake te maradj ki belőle. – dorgálta le őt is anyám.
- Bella higgadj le, majd beszéltek ha lenyugodsz, mi most megyünk, Nessienek nem szabad sokat stresszelnie. – karolt át kedvesem, majd anyám válaszára se várva, már úton voltunk hazafelé. Mit is gondoltam. Tökéletes élet a francokat. Az egy dolog, hogy van egy társam, akit mindennél jobban szeretek, és sok sok barátom, na meg egy kisbaba növekszik bennem, de az életem egyáltalán nem tökéletes. Az anyám egy idegbeteg hisztis picsa, az apám meg egy barom, vagy ahogy egyszer egy bölcs ember hívott egy faszkalapot: Farkangyal.
2010. szeptember 26., vasárnap
2010. szeptember 25., szombat
3. fejezet
Sziasztok:)
Ennek a fejinek az első felét flóó írta, én meg ma befejeztem. Ha van benne hiba, akkor bocsi:)
Jó olvasást:)
3. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A családom már pár hete a Volturi klánnál tartozkodik. Alice minden fontosabb dolgot közöl velem, de pár napja semmi. Kezdek aggódni. Jacob próbál nyugtatni, hogy nincsen semmi baj. De én sajnos érzem. Tudom, nem bírok várni tudom nagyon jól, hogy cselekednem kell.
- Háló? – szólt bele tündérien Alice. - tudtam, hogy hívni fogsz.
- Áh. Akkor? Mesélj. – szóltam bele mogorván.
- Jaj Nessie, biztos? – kérdezte halkan.
- Igen. – válaszoltam durván.
- Bella elment, és nem tudjuk, hogy hova. Most jön az a kérdés, hogy miért. Azért mert apád megcsókolta…
- Kit? – kiabáltam.
- Jane Volturit. – mondta ki gyengén.
- Mi… Mi… Micsoda? – kérdeztem halkan.
- Jól hallottad.
- Add oda a telefont apámnak. – szűrtem ki a fogaim közt. Hallottam ahogy Alice halkan oda táncol apámhoz és a kezébe nyomja a telefont.
- Szia Nessie. – köszönt vidáman.
- Miért tetted ezt anyával? Miért pont azzal a nővel? Ez neked az örök szerelem? Neked ez jelenti azt hogy örökké? – kiabáltam Edward Cullennel.
- Nessie, csak azt ne mond, hogy hirtelen olyan korcs lettél mint az ölebed?! Soha se értettem mit tudsz rajta szeretni. – ejtette ki könnyen a szavakat. Égettet a fájdalom. Fájt, hogy a saját apám ilyeneket mond. Miért tehette ezt anyával? És mért pont Jane-el? Úristen Jane? Még a gondolattól is hány ingerem lett.
Part I I.
Ha Jane lesz a mostohám, akkor én elmegyógyintézetbe kerülök. Jacob meg majd bejárhat látogatni. De egy kicsit se lenne feltűnő, egy lány, aki az évek során semmit se változik, és egy fiú, akinek a megszokottnál egy „kicsit” magasabb a testhőmérséklete.
- Nessie ha jót akarsz magadnak,akkor nem szidod Janet. Tudod, én szeretem őt, és ezt neked el kell fogadnod. – folytatta az „apai-beszédet”.
- Ha azt hiszed, hogy valaha is el fogom fogadni a kapcsolatod Janenel, akkor nagyon tévedsz. Nincs semmi rossz véleményem Janeről, mert kedvelem őt, sőt egész jó barát, de Te mint apa borzasztó vagy. Egy nő sem érdemel meg. Olyan vagy mint az összes többi. Kihasználod a nőket, hogy legyen egy-két jó órád. De az életed nem lesz jobb. Nagyot csalódtam benned.
- Renesme Carlie Cullen, ne merj így beszélni velem! – még mindig nyugodt volt.
- Ne nevezz így. Nem tűröm el. Soha a büdös életbe nem akarok veled beszélni. SOHA.- ordítottam a telefonba, majd lecsaptam. Pár perc múlva újra csörgött a telefonom, de szerencsére nem apa hívott.
Bella szemszög
Futottam, ahogy csak tudtam, nagyon ritkán álltam meg. Akkor is csak vadásztam. Napok óta nem beszéltem Nessievel. Fel akartam hívni, de telefon nem volt nálam. A legközelebbi városban, bementem egy telefonoshoz, és vettem egy Samsung Divát, fehér hátlappal. Pár számot fejből tudok, így beírtam azokat, majd Nessie számát is elmentettem, és már hívtam is. Három csörgés után felvette.
- Igen? – hallottam meg az én kislányom gyönyörű hangját.
- Kicsim, Anya vagyok. – mondtam neki nyugodtan.
- Anyu, rég láttalak, hiányzol már nagyon, hallottam mi történt. Sajnálom, Edward nagyon bunkó volt.
- Te is hiányzol Kincsem. Remélem minden rendben van és Jake vigyáz rád. Igen, bunkó volt, de te mióta nevezed a nevén?
- Mióta tudom, mi történt. Képtelen vagyok elfogadni, hogy ő az apám. Jake vigyáz rám, nagyon szeretem őt. Mikor láthatlak? – hadarta.
- Útban vagyok hazafelé. Majd csörgök, ha a közelben járok, de leteszem, hogy minél hamarabb találkozhassunk.
Nessie szemszög
Miután anyával beszéltem, megnyugodtam. Tudtam, minden rendben van, és nem akar véget vetni az életének. Jake rengeteget járőrözik, de én mostanság nagyon nehezen viselem azt, hogy nincs itthon. Nemrég elronthattam a gyomrom, mert reggelente rosszul vagyok, és a kávéról is le kellett szoknom. Nem bírom a szagát, pedig valóságos kávéfüggő vagyok, voltam. Jakenek nem mondtam el, hogy rosszul vagyok reggelente, igaz nem is lett volna mit, mert nem tudom én sem igazából mitől van. Úgy két hete tarthat. De az is lehetetlen, hogy két héten át tartson egy gyomorrontás. Fordult az ajtóban a zár, nyílt az ajtó, tehát hazajött Jake. Első útja hozzám vezeti, ajkaimra lecsapott, majd falnak nyomott. Szívesen viszonzom heves csókját, majd mikor pólómat lekapta, rájöttem mi van. Ellöktem magamtól, és rohantam fel a fürdőbe. Elővettem a cuccaim közül a naptárat, melyben le van írva, mikor jött meg, és néztem. Már egy jó ideje meg kellett volna jönnie. Soha nem késett, mindig pontos volt. Feltúrtam a polcokat, és kerestem egy terhességi tesztet, amit biztonság kedvéért vettem, és elvégeztem, majd vártam az eredményt.
Ennek a fejinek az első felét flóó írta, én meg ma befejeztem. Ha van benne hiba, akkor bocsi:)
Jó olvasást:)
3. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A családom már pár hete a Volturi klánnál tartozkodik. Alice minden fontosabb dolgot közöl velem, de pár napja semmi. Kezdek aggódni. Jacob próbál nyugtatni, hogy nincsen semmi baj. De én sajnos érzem. Tudom, nem bírok várni tudom nagyon jól, hogy cselekednem kell.
- Háló? – szólt bele tündérien Alice. - tudtam, hogy hívni fogsz.
- Áh. Akkor? Mesélj. – szóltam bele mogorván.
- Jaj Nessie, biztos? – kérdezte halkan.
- Igen. – válaszoltam durván.
- Bella elment, és nem tudjuk, hogy hova. Most jön az a kérdés, hogy miért. Azért mert apád megcsókolta…
- Kit? – kiabáltam.
- Jane Volturit. – mondta ki gyengén.
- Mi… Mi… Micsoda? – kérdeztem halkan.
- Jól hallottad.
- Add oda a telefont apámnak. – szűrtem ki a fogaim közt. Hallottam ahogy Alice halkan oda táncol apámhoz és a kezébe nyomja a telefont.
- Szia Nessie. – köszönt vidáman.
- Miért tetted ezt anyával? Miért pont azzal a nővel? Ez neked az örök szerelem? Neked ez jelenti azt hogy örökké? – kiabáltam Edward Cullennel.
- Nessie, csak azt ne mond, hogy hirtelen olyan korcs lettél mint az ölebed?! Soha se értettem mit tudsz rajta szeretni. – ejtette ki könnyen a szavakat. Égettet a fájdalom. Fájt, hogy a saját apám ilyeneket mond. Miért tehette ezt anyával? És mért pont Jane-el? Úristen Jane? Még a gondolattól is hány ingerem lett.
Part I I.
Ha Jane lesz a mostohám, akkor én elmegyógyintézetbe kerülök. Jacob meg majd bejárhat látogatni. De egy kicsit se lenne feltűnő, egy lány, aki az évek során semmit se változik, és egy fiú, akinek a megszokottnál egy „kicsit” magasabb a testhőmérséklete.
- Nessie ha jót akarsz magadnak,akkor nem szidod Janet. Tudod, én szeretem őt, és ezt neked el kell fogadnod. – folytatta az „apai-beszédet”.
- Ha azt hiszed, hogy valaha is el fogom fogadni a kapcsolatod Janenel, akkor nagyon tévedsz. Nincs semmi rossz véleményem Janeről, mert kedvelem őt, sőt egész jó barát, de Te mint apa borzasztó vagy. Egy nő sem érdemel meg. Olyan vagy mint az összes többi. Kihasználod a nőket, hogy legyen egy-két jó órád. De az életed nem lesz jobb. Nagyot csalódtam benned.
- Renesme Carlie Cullen, ne merj így beszélni velem! – még mindig nyugodt volt.
- Ne nevezz így. Nem tűröm el. Soha a büdös életbe nem akarok veled beszélni. SOHA.- ordítottam a telefonba, majd lecsaptam. Pár perc múlva újra csörgött a telefonom, de szerencsére nem apa hívott.
Bella szemszög
Futottam, ahogy csak tudtam, nagyon ritkán álltam meg. Akkor is csak vadásztam. Napok óta nem beszéltem Nessievel. Fel akartam hívni, de telefon nem volt nálam. A legközelebbi városban, bementem egy telefonoshoz, és vettem egy Samsung Divát, fehér hátlappal. Pár számot fejből tudok, így beírtam azokat, majd Nessie számát is elmentettem, és már hívtam is. Három csörgés után felvette.
- Igen? – hallottam meg az én kislányom gyönyörű hangját.
- Kicsim, Anya vagyok. – mondtam neki nyugodtan.
- Anyu, rég láttalak, hiányzol már nagyon, hallottam mi történt. Sajnálom, Edward nagyon bunkó volt.
- Te is hiányzol Kincsem. Remélem minden rendben van és Jake vigyáz rád. Igen, bunkó volt, de te mióta nevezed a nevén?
- Mióta tudom, mi történt. Képtelen vagyok elfogadni, hogy ő az apám. Jake vigyáz rám, nagyon szeretem őt. Mikor láthatlak? – hadarta.
- Útban vagyok hazafelé. Majd csörgök, ha a közelben járok, de leteszem, hogy minél hamarabb találkozhassunk.
Nessie szemszög
Miután anyával beszéltem, megnyugodtam. Tudtam, minden rendben van, és nem akar véget vetni az életének. Jake rengeteget járőrözik, de én mostanság nagyon nehezen viselem azt, hogy nincs itthon. Nemrég elronthattam a gyomrom, mert reggelente rosszul vagyok, és a kávéról is le kellett szoknom. Nem bírom a szagát, pedig valóságos kávéfüggő vagyok, voltam. Jakenek nem mondtam el, hogy rosszul vagyok reggelente, igaz nem is lett volna mit, mert nem tudom én sem igazából mitől van. Úgy két hete tarthat. De az is lehetetlen, hogy két héten át tartson egy gyomorrontás. Fordult az ajtóban a zár, nyílt az ajtó, tehát hazajött Jake. Első útja hozzám vezeti, ajkaimra lecsapott, majd falnak nyomott. Szívesen viszonzom heves csókját, majd mikor pólómat lekapta, rájöttem mi van. Ellöktem magamtól, és rohantam fel a fürdőbe. Elővettem a cuccaim közül a naptárat, melyben le van írva, mikor jött meg, és néztem. Már egy jó ideje meg kellett volna jönnie. Soha nem késett, mindig pontos volt. Feltúrtam a polcokat, és kerestem egy terhességi tesztet, amit biztonság kedvéért vettem, és elvégeztem, majd vártam az eredményt.
2010. szeptember 24., péntek
2. fejezet
Sziasztok! Ez a fejezetet Alice írta, csak most megkért, hogy frisseljek én:)
Jó olvasást!
2.fejezet
Bella szemszöge:
Mikor láttam, ahogy Ed másodjára közeledik Jane ajkai felé, összeszorult, a rég nem dobogó szívem…Furcsa, hogy a férfi, akit igazán szeretek, más nőt csókolgat. Igazából, nem is furcsa a megfelelő kifejezés. Talán az, hogy fájdalmas. Igen, ez a megfelelő. Fáj…nagyon fáj…Edwatd és Jane…Borzasztó, nem akarom, hogy Edward csak ezért a kis ribancért hagyjon ott. Főleg úgy, hogy nekünk családunk van. Edward, Renesme, és én, egy családba tartozunk. Persze Cullen-klán többi tagjával is egy családba tartozunk, de az más. Kicsit elkalandoztam. Mikor újra észhez tértem, már Edward és Jane falták egymás ajkát. Nem hiszem el…Hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy a férfi, aki esküszöm különleges volt, olyan lett mint a többi. Egy szemét, aki a farka után megy. Hisz mit számít az, hogy én az életemet feláldoztam érte, hogy Rosalie-t is elviseltem, hogy gyereket szültem neki, és kielégítettem az ágyban, ha úgy tetszik, elvettem a szüzességét, míg ő is az enyémet. Ezek semmit sem érnek, hisz Jane a kis tökéletes, aki számomra csak egy kis ribanc. Legszívesebben, amikor meglátom, elkiáltanám magam, hogy Ribanc-Riadó, de nem lehet, mert már nem a dedóban vagyunk…
- Tudtam…- csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Hisz az, aki elvette az életem, most mással csókolózott.
- Bells…- kezdte Ed. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondtam ridegen. Ránéztem még egyszer Janere, lenézően nézett rám vissza. Végigmértem Edwardot utoljára, férre löktem az útból, és már rohantam is. Ha akarna már rég utolért volna. Ha szeretne, elindult volna utánam. Vagy állj! Ha szeretne, nem tette volna meg azt, amit kértem. Szóval csak egy kis játékszer voltam. Azt hiszem rájöttem, hogyan gondolkoznak a férfiak. Kiszúrnak egy csajt, aki ha a közelben van, feláll a cerka, lefektetik párszor, ha véletlen sikerül csinálni egy gyereket, akkor szó nélkül tűrik, jobbik esetbe ott állnak a terhesség ideje alatt a nő mellett, aztán pár évre rá lelépnek, rosszabbik esetbe, amint megtudják, hogy felkoppintották a csajt, lelépnek, és megdöngetnek párszor egy másik csajt, vagy egy-két kurvát. Tisztelet a kivételnek. Én pont kifogtam egy olyan pasit, aki az átlag közé tartozik. Esmenek, Alicenek és Rosenak szerencséje volt. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. Emberkoromban is kész szerencsétlenség voltam. Most is az vagyok, csak annyi különbséggel, hogy van egy lányom, akinek nincs szüksége rám, mert van egy barátja. Nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy rátérek a nomád életre. Jaj, Bella ne beszélj hülyeségeket, hisz te nem lennél képes embereket ölni…te túl ártatlan vagy…mondta az „angyali” énem. De durva, egy vámpírnak angyali énje. Ez nekem magas. Lehet, hogy úgy kéne fogalmaznom, hogy mondta a szívem. De az eszem, avagy az ördögi énem azt mondta, hogy sokkal boldogabb lennék, ha embereket ölnék. Na jó, én teljesen megőrültem. Magamba beszélek. Szidom magam, és tök jól elbeszélgetek magammal. Lehet, hogy felkeresek egy agyturkászt. Jaj, agyturkász…úgy hiányzik, hogy Edike panaszkodjon, hogy nem hallja a gondolataim. Isabella Marie Swan Cullen!!! Edwardot most verd ki a fejedből!! Jaj, én tényleg agyi beteg vagyok. Szidom magam magamban. Na ezt is jól megmondtam. Látszik, hogy nem lehetek agyi beteg, hisz agyam sincs…nincs értelme élni, vagyis létezni. Végezni meg nem akarok magammal, mert nem adom meg azt az örömöt Edwardnak, és a kis ribancának. Nem, és nem. Jane mosolyogva nézné végig, vagy, inkább Aro helyett ölne meg. Edward meg nem csinálna semmit. Remélem legalább az én kislányom megért majd. Bár amennyire szereti az apját, biztos mellé fog állni. Hisz ki szeret engem?? Pont engem?? Egy szerencsétlen….Jaj Isabella hagyd már abba!! De idegesítő, olyan mintha skizofrén lennék. Vámpír skizo. Tök buli lenne. Biztos rögtön megölne Aro. Tudom mi kell nekem. Jacob. Ő biztos meghallgat. Bár szinte 100 hogy elfogja mondani, hogy ő előre elmondta. De leszarom. Ha nem Edwardot választom, akkor nem vésődött volna be, szóval egy szava se lehet. Én panaszkodhatok, de ő ne tegye, mert megbánja. Ha panaszkodik akkor leütöm. Nincs oka miért nyavalyognia. Van egy szerető, hű társa, lakása, és élete. Ezzel szemben, nekem nincs szerető párom, és még lakásom sincs. Milyen élet az ilyen?? Egy szó jut eszembe….SZAR
Jó olvasást!
2.fejezet
Bella szemszöge:
Mikor láttam, ahogy Ed másodjára közeledik Jane ajkai felé, összeszorult, a rég nem dobogó szívem…Furcsa, hogy a férfi, akit igazán szeretek, más nőt csókolgat. Igazából, nem is furcsa a megfelelő kifejezés. Talán az, hogy fájdalmas. Igen, ez a megfelelő. Fáj…nagyon fáj…Edwatd és Jane…Borzasztó, nem akarom, hogy Edward csak ezért a kis ribancért hagyjon ott. Főleg úgy, hogy nekünk családunk van. Edward, Renesme, és én, egy családba tartozunk. Persze Cullen-klán többi tagjával is egy családba tartozunk, de az más. Kicsit elkalandoztam. Mikor újra észhez tértem, már Edward és Jane falták egymás ajkát. Nem hiszem el…Hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy a férfi, aki esküszöm különleges volt, olyan lett mint a többi. Egy szemét, aki a farka után megy. Hisz mit számít az, hogy én az életemet feláldoztam érte, hogy Rosalie-t is elviseltem, hogy gyereket szültem neki, és kielégítettem az ágyban, ha úgy tetszik, elvettem a szüzességét, míg ő is az enyémet. Ezek semmit sem érnek, hisz Jane a kis tökéletes, aki számomra csak egy kis ribanc. Legszívesebben, amikor meglátom, elkiáltanám magam, hogy Ribanc-Riadó, de nem lehet, mert már nem a dedóban vagyunk…
- Tudtam…- csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Hisz az, aki elvette az életem, most mással csókolózott.
- Bells…- kezdte Ed. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondtam ridegen. Ránéztem még egyszer Janere, lenézően nézett rám vissza. Végigmértem Edwardot utoljára, férre löktem az útból, és már rohantam is. Ha akarna már rég utolért volna. Ha szeretne, elindult volna utánam. Vagy állj! Ha szeretne, nem tette volna meg azt, amit kértem. Szóval csak egy kis játékszer voltam. Azt hiszem rájöttem, hogyan gondolkoznak a férfiak. Kiszúrnak egy csajt, aki ha a közelben van, feláll a cerka, lefektetik párszor, ha véletlen sikerül csinálni egy gyereket, akkor szó nélkül tűrik, jobbik esetbe ott állnak a terhesség ideje alatt a nő mellett, aztán pár évre rá lelépnek, rosszabbik esetbe, amint megtudják, hogy felkoppintották a csajt, lelépnek, és megdöngetnek párszor egy másik csajt, vagy egy-két kurvát. Tisztelet a kivételnek. Én pont kifogtam egy olyan pasit, aki az átlag közé tartozik. Esmenek, Alicenek és Rosenak szerencséje volt. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. Emberkoromban is kész szerencsétlenség voltam. Most is az vagyok, csak annyi különbséggel, hogy van egy lányom, akinek nincs szüksége rám, mert van egy barátja. Nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy rátérek a nomád életre. Jaj, Bella ne beszélj hülyeségeket, hisz te nem lennél képes embereket ölni…te túl ártatlan vagy…mondta az „angyali” énem. De durva, egy vámpírnak angyali énje. Ez nekem magas. Lehet, hogy úgy kéne fogalmaznom, hogy mondta a szívem. De az eszem, avagy az ördögi énem azt mondta, hogy sokkal boldogabb lennék, ha embereket ölnék. Na jó, én teljesen megőrültem. Magamba beszélek. Szidom magam, és tök jól elbeszélgetek magammal. Lehet, hogy felkeresek egy agyturkászt. Jaj, agyturkász…úgy hiányzik, hogy Edike panaszkodjon, hogy nem hallja a gondolataim. Isabella Marie Swan Cullen!!! Edwardot most verd ki a fejedből!! Jaj, én tényleg agyi beteg vagyok. Szidom magam magamban. Na ezt is jól megmondtam. Látszik, hogy nem lehetek agyi beteg, hisz agyam sincs…nincs értelme élni, vagyis létezni. Végezni meg nem akarok magammal, mert nem adom meg azt az örömöt Edwardnak, és a kis ribancának. Nem, és nem. Jane mosolyogva nézné végig, vagy, inkább Aro helyett ölne meg. Edward meg nem csinálna semmit. Remélem legalább az én kislányom megért majd. Bár amennyire szereti az apját, biztos mellé fog állni. Hisz ki szeret engem?? Pont engem?? Egy szerencsétlen….Jaj Isabella hagyd már abba!! De idegesítő, olyan mintha skizofrén lennék. Vámpír skizo. Tök buli lenne. Biztos rögtön megölne Aro. Tudom mi kell nekem. Jacob. Ő biztos meghallgat. Bár szinte 100 hogy elfogja mondani, hogy ő előre elmondta. De leszarom. Ha nem Edwardot választom, akkor nem vésődött volna be, szóval egy szava se lehet. Én panaszkodhatok, de ő ne tegye, mert megbánja. Ha panaszkodik akkor leütöm. Nincs oka miért nyavalyognia. Van egy szerető, hű társa, lakása, és élete. Ezzel szemben, nekem nincs szerető párom, és még lakásom sincs. Milyen élet az ilyen?? Egy szó jut eszembe….SZAR
1. fejezet
Sziasztok! Ezt most, én flóó rakom fel:D A másodikat pedig Alice.
Part I.
"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."
Edward és Bella viszonya most nem éppen, felhőtlen. Nem titkoltam, hogy Bellát soha se szívleltem. Falra mászok tőle. Már egy ideje vámpír vagyok. De még soha se hallottam olyan történetet, mint Bella és Edwardé. Titkon reméltem, hogy egyszer ez a románc is vége tér. Edward és én ezekben, az időkben egyre több időt töltünk együtt. Ma is éppen elmegyünk futni egy kicsit. Én mindig is szeretem az erdőben rohangálni, felemelő érzés. Amióta Alec és Tia együtt vannak nem volt kivel. De most Edward fel ajánlotta. Kissé zavar, hogy a gondolataimban turkál. De már kezdem megszokni. Szeretek vele lenni, felemelő érzés. Magamat adom neki. Vele nem az a sebezhetetlen Jane vagyok. Igen is sebezhető vagyok. Igaz, hogy a szívem már nem dobog. De lelkem és érzéseim is vannak. Nem vagyok szörnyeteg. Edwarddal meg tanultam magam lenni. Neki magamat adom. Éppen a kastélyba sétálgattam amikor, valaki megfogta a vállamat. Meg ijedtem ezért rögtön hátra fordultam. De amikor megláttam, hogy ki az rögtön elmosolyodtam.
- Hé, nem megyünk el most futni? – kérdezte mosolyogva, istenem ez a mosoly. Mostanába teljesen máshogy viselkedek Edward közelében. Bella féltékeny is, hogy Edwarddal annyi időt töltünk együtt. Persze csak azt mondja, hogy barátok vagyunk. Én ebbe, tisztába vagyok. Csak jó lenne…
Jane hagyd már abba! Nem lehet! Felesége és gyereke van.
- Még szép. – kacsintottam rá.
- Ennek örülök, azt hittem megijedtél.
- Semmi pénzér nem hagynám ki, én nem félek. – forgattam meg vörös íriszem.
- Tetszik a szemed színe, csak… - habozott – annyi ártatlan ember hal meg.
- Tudom, de Volturi katona vagyok. – hajtottam le a fejemet.
- Na kislány ne búslakodj. Inkább menjünk. – fogta meg karomat. Kedvenc kis patakomig lassan mentünk. Ott leült egy kőre és maga mellé húzott. Csendbe néztük a csordogáló patakot. Kellemes volt ez a csend. Most nem vágytam zajra. Edward lélegzetét hallgattam. Valamin nagyon eltöprengett. Rá akartam kérdezni, hogy mi bántja. De nem volt rá időm, mert meg előzött.
- Nem akarok elmenni, túlságosan is hiányozni fogsz. Teljesen más milyen, vagy mint aminek látszol. – hajtotta le fejét. – meg kedveltelek.
- Edward… - kezdtem halkan. – te is hiányozni fogsz, amióta itt vagytok időm nagy részét veled, töltöm, tudod nekem ez új én soha se nyíltam meg ennyire senki előtt, még Alec se tud rólam ennyi mindent, mint te. – vallottam be az igaságot. – talán… egy kis ideig még tudsz maradni, jó lenne… - Újabb csend, nekem ez teljesen új. Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Hiányozni fog ez az érzés… Edwarddal ön magam lehetek. De Aronak nem tetszik, hogy én ilyen közel kerültem hozzá…
- Ne törődj Aroval. – mondta halkan. – Neki most Demetri elfogása a legfontosabb.
- Tudom, de én mindig is az egyik kedvenc katonája voltam, és tudja, ha ez a dolog köztünk… eldurvulna mindenre képes, lennék érted. – hajtottam le a fejemet.
- Ismerem Arot és már téged is, nagyon is ismerlek. – fél holdas mosolyra húzódót ajkai.
- Ez a mosoly hiányozni fog. – mondtam ki komolyan.
- Na jó, elég ebből a szomorúságból. Futkározunk is. – ált fel. Egyre mélyebben mentünk az erdőbe. A szél süvítet. Erre volt szűkségem, egy kis száguldásra. Jól esett. Egyre messzebb mentünk Volterrából. Amikor halk, fájdalmas nyögéseket hallottunk. Mintha valaki sírna. Edward is hallotta. Lelassítottunk, meg kerestük a hang okozóját. Amikor meg láttam, hogy ki az lefagytam, Edward is így tett.
Bella volt az. Könnyek nélkül zokogott.
- Bella, mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Ezt én is kérdezhetném. – állt fel Isabella. – örülök, hogy hiányozni fogtok egymásnak. Edward meg kedvelted gratulálok. Jane mindig is az ellenségem volt, neked most már a szeretőd?
- Bella ő nem a szeretőm, a barátom. – mondta ki erélyesen.
- Áh, a barátodra nem így nézel. Látom, hogy néztek egymásra. Idők kérdése mikor borultok egymás karjaiba. Nem akarsz elmenni, itt akarsz vele maradni. – most láttam idejét bele szólni a beszélgetésbe.
- Bella, te mindent hallottál? Nem érted, Edwarddal közel kerültünk egymáshoz. De nem úgy! – Mondtam halálosan komolyan.
- Nem hallgatóztam, ha azt hinnétek csak pont, vadásztam. – Edward fájdalmasan rám nézett. Tudtam, mit akar, üzeni. Meg szeretné beszélni a dolgokat Bellával. Magukra kell hagynom őket. Ezért se bírom Bellát. Az örökös hisztikkel mit ér el? Talán azt, hogy falra tudok tőle mászni?
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Ne menj! – szólt rám Bella. – bizonyítsátok be, hogy semmit se éreztek egymás iránt.
- Hogy a fenébe? – kérdeztem haragosan.
- Edward csókold meg! Látni fogom rajtatok, hogy mit éreztek. Csak így deríthetem ki.
- Meg örültél? – húztam fel magam. Nyugodj le Jane. – fújtam ki a levegőt.
- Bella ez nevetséges. – háborottot fel Edward.
- Csókold már meg! – kiabált rá Bella. Edward rám nézett, utána Isabellára. Nem tudta mit tegyen. Habozott. Közelebb lépett hozzám, és a legközönségesebb arcát vette fel. Ezzel jelezve nekem, hogy csináljuk meg de ne jelentsen semmit. Leghidegebb arcomat öltöttem és hagytam, hogy Edward megcsókoljon. Hideg ajkait az enyémre nyomta. Aztán le is választotta.
- Látod, nem jelent nekünk semmit. – mondtam ridegen.
- Istenem Edward, rendesen. Én mutassam meg? Vagy megy egyedül is?
- Ez csók volt. – mondta kihatározottan.
- Ez csak aprócska puszi volt. Rendes csókot! – parancsolta Bella. Edward nem tudta mit tegyen, ha nem teszi meg azzal csak tagad. De ha megcsókol az se jó. Edward rám nézett és közelebb lépett hozzám. Várt, hogy mit reagálok. Fel vettem egy rideg arcot. Ő is próbált az enyémhez hasonló arcot vágni. Közelebb hajolt és akkor… lecsapott mohón ajkaimra. Már nem tudtam rideg arcot vágni, ahogy láttam Edward se. Az élveszet és a vágy rabul ejtett minket. Hideg, édes ajkai be hatoltak a számba. Vad csókunkat csak Bella halk nyögése szakította meg.
- Tudtam. – suttogta maga elé Isabella.
- Bells… - mondta halkan Edward. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondta ki ridegen. Edward nem szólt, semmit talán tudta hogy nem tehet semmit se, vagy nem is akart. Féltem be vallani de nagyon élveztem ezt a csókot de tudom, hogy most minden más lesz. Nem lesz a régi a kapcsolatunk talán… félek ki mondani de ez a csók lehet, hogy mindent el rontott.
Part I.
"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."
Edward és Bella viszonya most nem éppen, felhőtlen. Nem titkoltam, hogy Bellát soha se szívleltem. Falra mászok tőle. Már egy ideje vámpír vagyok. De még soha se hallottam olyan történetet, mint Bella és Edwardé. Titkon reméltem, hogy egyszer ez a románc is vége tér. Edward és én ezekben, az időkben egyre több időt töltünk együtt. Ma is éppen elmegyünk futni egy kicsit. Én mindig is szeretem az erdőben rohangálni, felemelő érzés. Amióta Alec és Tia együtt vannak nem volt kivel. De most Edward fel ajánlotta. Kissé zavar, hogy a gondolataimban turkál. De már kezdem megszokni. Szeretek vele lenni, felemelő érzés. Magamat adom neki. Vele nem az a sebezhetetlen Jane vagyok. Igen is sebezhető vagyok. Igaz, hogy a szívem már nem dobog. De lelkem és érzéseim is vannak. Nem vagyok szörnyeteg. Edwarddal meg tanultam magam lenni. Neki magamat adom. Éppen a kastélyba sétálgattam amikor, valaki megfogta a vállamat. Meg ijedtem ezért rögtön hátra fordultam. De amikor megláttam, hogy ki az rögtön elmosolyodtam.
- Hé, nem megyünk el most futni? – kérdezte mosolyogva, istenem ez a mosoly. Mostanába teljesen máshogy viselkedek Edward közelében. Bella féltékeny is, hogy Edwarddal annyi időt töltünk együtt. Persze csak azt mondja, hogy barátok vagyunk. Én ebbe, tisztába vagyok. Csak jó lenne…
Jane hagyd már abba! Nem lehet! Felesége és gyereke van.
- Még szép. – kacsintottam rá.
- Ennek örülök, azt hittem megijedtél.
- Semmi pénzér nem hagynám ki, én nem félek. – forgattam meg vörös íriszem.
- Tetszik a szemed színe, csak… - habozott – annyi ártatlan ember hal meg.
- Tudom, de Volturi katona vagyok. – hajtottam le a fejemet.
- Na kislány ne búslakodj. Inkább menjünk. – fogta meg karomat. Kedvenc kis patakomig lassan mentünk. Ott leült egy kőre és maga mellé húzott. Csendbe néztük a csordogáló patakot. Kellemes volt ez a csend. Most nem vágytam zajra. Edward lélegzetét hallgattam. Valamin nagyon eltöprengett. Rá akartam kérdezni, hogy mi bántja. De nem volt rá időm, mert meg előzött.
- Nem akarok elmenni, túlságosan is hiányozni fogsz. Teljesen más milyen, vagy mint aminek látszol. – hajtotta le fejét. – meg kedveltelek.
- Edward… - kezdtem halkan. – te is hiányozni fogsz, amióta itt vagytok időm nagy részét veled, töltöm, tudod nekem ez új én soha se nyíltam meg ennyire senki előtt, még Alec se tud rólam ennyi mindent, mint te. – vallottam be az igaságot. – talán… egy kis ideig még tudsz maradni, jó lenne… - Újabb csend, nekem ez teljesen új. Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Hiányozni fog ez az érzés… Edwarddal ön magam lehetek. De Aronak nem tetszik, hogy én ilyen közel kerültem hozzá…
- Ne törődj Aroval. – mondta halkan. – Neki most Demetri elfogása a legfontosabb.
- Tudom, de én mindig is az egyik kedvenc katonája voltam, és tudja, ha ez a dolog köztünk… eldurvulna mindenre képes, lennék érted. – hajtottam le a fejemet.
- Ismerem Arot és már téged is, nagyon is ismerlek. – fél holdas mosolyra húzódót ajkai.
- Ez a mosoly hiányozni fog. – mondtam ki komolyan.
- Na jó, elég ebből a szomorúságból. Futkározunk is. – ált fel. Egyre mélyebben mentünk az erdőbe. A szél süvítet. Erre volt szűkségem, egy kis száguldásra. Jól esett. Egyre messzebb mentünk Volterrából. Amikor halk, fájdalmas nyögéseket hallottunk. Mintha valaki sírna. Edward is hallotta. Lelassítottunk, meg kerestük a hang okozóját. Amikor meg láttam, hogy ki az lefagytam, Edward is így tett.
Bella volt az. Könnyek nélkül zokogott.
- Bella, mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Ezt én is kérdezhetném. – állt fel Isabella. – örülök, hogy hiányozni fogtok egymásnak. Edward meg kedvelted gratulálok. Jane mindig is az ellenségem volt, neked most már a szeretőd?
- Bella ő nem a szeretőm, a barátom. – mondta ki erélyesen.
- Áh, a barátodra nem így nézel. Látom, hogy néztek egymásra. Idők kérdése mikor borultok egymás karjaiba. Nem akarsz elmenni, itt akarsz vele maradni. – most láttam idejét bele szólni a beszélgetésbe.
- Bella, te mindent hallottál? Nem érted, Edwarddal közel kerültünk egymáshoz. De nem úgy! – Mondtam halálosan komolyan.
- Nem hallgatóztam, ha azt hinnétek csak pont, vadásztam. – Edward fájdalmasan rám nézett. Tudtam, mit akar, üzeni. Meg szeretné beszélni a dolgokat Bellával. Magukra kell hagynom őket. Ezért se bírom Bellát. Az örökös hisztikkel mit ér el? Talán azt, hogy falra tudok tőle mászni?
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Ne menj! – szólt rám Bella. – bizonyítsátok be, hogy semmit se éreztek egymás iránt.
- Hogy a fenébe? – kérdeztem haragosan.
- Edward csókold meg! Látni fogom rajtatok, hogy mit éreztek. Csak így deríthetem ki.
- Meg örültél? – húztam fel magam. Nyugodj le Jane. – fújtam ki a levegőt.
- Bella ez nevetséges. – háborottot fel Edward.
- Csókold már meg! – kiabált rá Bella. Edward rám nézett, utána Isabellára. Nem tudta mit tegyen. Habozott. Közelebb lépett hozzám, és a legközönségesebb arcát vette fel. Ezzel jelezve nekem, hogy csináljuk meg de ne jelentsen semmit. Leghidegebb arcomat öltöttem és hagytam, hogy Edward megcsókoljon. Hideg ajkait az enyémre nyomta. Aztán le is választotta.
- Látod, nem jelent nekünk semmit. – mondtam ridegen.
- Istenem Edward, rendesen. Én mutassam meg? Vagy megy egyedül is?
- Ez csók volt. – mondta kihatározottan.
- Ez csak aprócska puszi volt. Rendes csókot! – parancsolta Bella. Edward nem tudta mit tegyen, ha nem teszi meg azzal csak tagad. De ha megcsókol az se jó. Edward rám nézett és közelebb lépett hozzám. Várt, hogy mit reagálok. Fel vettem egy rideg arcot. Ő is próbált az enyémhez hasonló arcot vágni. Közelebb hajolt és akkor… lecsapott mohón ajkaimra. Már nem tudtam rideg arcot vágni, ahogy láttam Edward se. Az élveszet és a vágy rabul ejtett minket. Hideg, édes ajkai be hatoltak a számba. Vad csókunkat csak Bella halk nyögése szakította meg.
- Tudtam. – suttogta maga elé Isabella.
- Bells… - mondta halkan Edward. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondta ki ridegen. Edward nem szólt, semmit talán tudta hogy nem tehet semmit se, vagy nem is akart. Féltem be vallani de nagyon élveztem ezt a csókot de tudom, hogy most minden más lesz. Nem lesz a régi a kapcsolatunk talán… félek ki mondani de ez a csók lehet, hogy mindent el rontott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)