Már nem tom ki melyiket írta, szval nincs hozzáfűzni valóm:)
5 komi és jön a kövi:))
Ja és hosszabb lett, mint szokott:))
puszika^^
10. fejezet.
Bellatrix.
- Bella. – rohant be a szobámba Narcissa.
- Szia. – mosolyogtam rá legjobb barátnőmre.
- Seht és Leah holnap itt vacsiznak. – mondta jó kedvűen.
- Ohh. Seth.
- Ajj. Istenem de bolond vagy. De képzeld Jacobnak már felesége van. – hervadt le a mosoly Crissa szájáról.
- Jajj, de ha meglátja az első barátnőjét akkor biztosan máshogy lesznek a dolgok. – mondtam neki bíztatás képen.
- Tudod… Leah azt mondta, hogy téged valakinek be akar mutatni… - mondta fintorógva.
- Mi van?
- Jól hallotad, csak furcsa, hogy az én unoka tesóm neked keres pasit. – mondta szomorkásan.
- Jaj, tudod, hogy én Leah-val mindig is jobba voltam.
- Tudom… tudom, de akkor is ez rossz.
- Na gyere ide. – öleltem át Narcirssát.
Bella.
Keleten járhattam amikor a telefonomon, kaptam egy üzenetet.
„Tudod, hogy nagymama lettél, és az egyik korcs bele vésödött az unokánkba. A múlt meg ismétli magát. E.”
Part II.
Bella.
E…ki lehet az az „E”?? Edward??Nem hiszem…vagyis szinte lehetetlen…de csak is vele lehet közös unokánk…Jézusom!! Nagymama?? Én?? Fiatal vagyok bassza meg…Nessie felcsináltatta magát azt tudom…De el is felejtettem..Vissza kell mennem, és meg kell ölnöm azt a korcsot, aki ezt tette Nessievel és az unokámmal. Nem lehet hogy vámpír és farkas együtt éljen. Bella! Ezt most hagyd abba! Nem gondolhatsz ilyenre! A lányod boldog azzal a döggel! …istenem…Én tényleg megbolondultam…Lehetséges ez? Egy vámpír aki megőrül? Az évek során egyre selejtesebb leszek…Azt hiszem visszamegyek Volterába, beszélek Edi-cicussal…vagyis, mostmár Edwarddal, hogy ki kéne békülni Renesmével, és ….Basszus….Edwarddal se vagyok már jóba…akkor először vele. Olyan furcsa nélküle. Hiányzik, és nem bírom elfelejteni. Sokat jelent nekem. Vagy tőle egy csodaszép lányom, ki makacsságát egyaránt örökölte apjától, és anyjától, szépségét pedig egyértelműen Edwardtól.
*Jane szemszöge*
Mikor Edy-maci megtudta, hogy kicsi lányának gyereke született, alig tudtam visszatartani, hogy ne ölje meg a korcsot, ki Renesméhez legjobban passzol. Alice mondta el. Kivételesen látta mi történt Nessievel. Al nagyon jóba van Edwarddal. Múltkor volt itt egy lány, vagyis vámpír, akinek az volt a képessége, hogy maximum egy évre emberré tudja tenni a vámpírt. Megkértük, hogy használja rajtam a képességét. Így most ember vagyok. És most vagyok 6 hónapos terhes. Igen, azután estem teherbe, miután Edy-maci és Bella-ribi szakítottak. Másnap jött a vámpírcsaj, mi meg gyorsan cselekedtünk. Aro nem nagyon örült neki, de elfogadta. Edy-maci még mindig állatokon él, persze sütve, én meg mostanség Mekis kaján, gyroson, meg ilyen izéken…Mindent eszek, csak ne legyen egészséges kaja…Na jó a gyümölcsökkel jóba vagyok, de a zöldséget csak a hambiba meg gyrosba tűröm el. Elégé érdekes most ez a szitú főleg, hogy én és Edwardom holnap forksba utazon, hogy találkozunk Reneesmével. Ez a helyzet érdekes, mert Edward nagyapa lett és nem sokára apa is lesz. Hiszen terhes vagyok. De szerencsére rendesen növekszik most a gyerekem, hiszen Edward is ember lett. Szóval igazi ember bébit várok. Azon gondolkoztunk Edivel, hogy meg kérjük Noraht, a vámpír lányt, hogy mindig emberé változtason minket és akkor talán újra boldog lehetek. Hisz én jobban szeretem az ember létett. Mindig is az volt az álmom, hogy ember legyek, és meg öregedjek akit szeretek.
Narcissa.
Vissza jöttem La Pushba. Éppen pakolok ki a dobozokból, amikor egy kis könyvecskét találtam. A régi naplóm…
„A múlt.”
Ez állt a legelső lapon. Aztán laposztam mégegyet.
„Narcissa Clean naplója és élete.”
Ezt a naplót akkor kezdtem el írni amikor találkoztam Jacobbal… Azt hiszem 70-80 oldalból áll.
„Ma éppen a tenger parton sétálgattam amikor meg láttam őt. Azt hiszem meg változtatta az életemet. Jacob Blacknek hívják. Billy Black az apja. Anyámmal Billy nagyon jó kapcsolatot ápollnak, hiszen anyának Billy volt az első nagy szerelme. Billy nagyon kedves ember, apám helyet apám. Hiszen édesapám mág hat éves koromba halt meg, én meg most vagyok tízennégy. Bellatríx a legjobb barátnőm. Ő és a családja lakik melletünk. Velük szembe pedig az unoka testvéreink. Bellának van egy öcse aki két éves Tony, Az édesanyja Holly, az apukája pedig Kent. Nagyon szeret engem a családja hisz olyan vagyok nekik mint a második lányuk. „
Hihetetlen, hogy ezt mind leírtam. De igazság szerint, muszály volt leírnom az érzéseimet. Azóta sok minden történt, hiszen Bella velünk lakik mert a szülei és az öcse Romániába költözött, mert az apukája vámpírológús. Bellatrix nem akart velük menni ezért hozzánk költözött. Nyáron majd megyünk hozzájuk.
„Bella régóta szerelmes Sethbe az unoka testvérembe, talán ez így jó, vagy mégse? Leah a másik unoka testvérem egészen jóba van Bellával. Hisz már majdnem legjobb barátnők…
Rég volt…Évekkel ezelőtt…Azóta elköltöztünk Los Angelesbe, most meg vissza.
- Mi lenne, ha lemennénk a partra?- kérdezte Bella, miután berontott.
- Oké…- mondtam…-
- Szerinted mit vegyek fel? – nevetett.
- Mivel kivételesen süt a nap, és melegebb van a szokásosnál…hát…mondjuk egy pólót és egy sortot. – nevettem.
- Oksa, de akkor öltözz át te is, szólj Sarahnak hogy elmegyünk, és aztán induláááááás. –mondta.
- Oksa csajszi, de siess, 5 perced van. – siettettem.
- Anyaaa! - Ordítottam. – Elmegyünk Bellával a partra.
- Kicsim, ne ordíts, amúgy rendben menjetek, de vigyázzatok magatokra, és este 10re maximum itthon lenni. – nevetett.
- Oké, anyu, imádlak. - öleltem meg. - De most sietek, át kell öltöznöm és elkészülnöm, mert kb.: 3 perce van elkészülni. – énekelve felmentem a szobámba, és átöltöztem. Végig énekeltem. Aztán megcsináltam a hajam. Hosszú, szőke hajamat kiengedtem, és begöndörítettem. Megcsináltam a sminkem, és pont kész lettem, mire berontott Trixy.
- Letelt az 5 perc, nem érdekel hogy állsz, mert indulás.
- Nyugi csajszi, kész vagyok, mehetünk. – nevettem. Felkaptam a telefonom, és elindultunk. A partra menet megkerestem a telefonomba Avriltől a Girlfriend-et, és Bellával énekeltük. Néhányan megbámultak, egy két ember tapsolt, mi meg csak énekeltünk tovább…Jó hangunk van. Pont passzol egymáshoz, és szeretünk is énekelni. Tizenöt perc alatt lent is voltunk. Leültünk a homokba, és folytattuk az éneklést. Nagyon sok mindent énekeltünk, különféle stílusú dalokat.
- Semmit sem változtál. -hallottam egy hangot mögöttünk. Hátrafordultunk.
- Saam! – pattantam fel, és rohantam hozzá. Ő csak nevetett.
- Olyan bolond vagy. – nevetett tovább.
- Jól van na, de úgy hiányoztatok. – Sam volt az egyik legjobb barátom, amúgy meg a felesége is régi barátnőm. – Emily hogy van?
- Nagyon jól, csak szeretne egy kisbabát…- mondta.
- És te nem? – kérdeztem meglepetten.
- De, csak nem érzem úgy, hogy jó apa lennék.
- Ne legyél idióta, te marha! Kibaszott jó apa lennél És különben is, már éppen ideje lenne, hogy babázhassak. – nevettem.
- Jól van na. – nevetett.
- Oo..Szia Bellatrix. Téged is rég láttalak, és te se változtál sokat. – mosolygott és átölelte Bellát. Furcsa volt őket újra így látni. Régen jártak. Bellának Sam volt az első komoly szerelme.
- Szia Sam. Jó újra látni. – mosolygott barátném.
- Sam, nem tudod, mi van Jacobal. – elkomolyodott az arca.
- De tudom…Feleségül vette egy vérszop…vagyis az egyik Cullen csajt, vagyis a Kicsi-Cullent. – furcsa…mért mondta azt hogy vérszop...mit rejt ez a szó? Mert nekem nagyon nem tetszik….Kicsi- Cullen…az meg ki?? Életemben 2szer láttam a Cullenéket, soha nem voltak lent LaPushban, és mind egy idősek voltak. Akkor hogy lehet Kicsi-Cullen? Sok a rejtély mostanság…- Amúgy született egy kislányuk…Tündéri a csaj, kár hogy ilyen anyja van… Szóval esélyed sincs nála…nagyon szereti a feleségét…
- És Sethtel mi van?- szólt közbe barátnőm.
- Semmi…szerelmes, de nem mondhatom el kibe…sajnos…megigértem neki. De holnap lesz este egy kis parti buli…nem jöttök el? – kérdezte mosolyogva,
- De, nagyon jó lenne. Köszönjük a meghívást. – mondtuk egyszerre Bellatrixel. Ekkor farkasvonyítást hallottunk az erdő mélye felől, mire Sam elkomorodott, majd megszólalt.
- Sajnos most mennem kell, holnap este 9kor kezdődik a buli, majd jöttök amikor tudtok… Jók legyetek, és ne menjetek az erdőbe. – figyelmeztetett.
- Rendben Sam. Puszilom Emilyt. – mondtam.
- Én is. – mosolygott Trixy.
- Átadom. Sziasztok. – puszi-puszi-ölelés, és már ment is, mi pedig folytattuk az énekelgetést, egészen addig, amíg egy gyerekkacajt nem hallottunk mögülünk.
2010. december 22., szerda
2010. december 5., vasárnap
!
Emberek!
Komizzatok, mert már egy csomó mindent megbeszéltünk előre flóóval, és hát kva jó ötleteink vannak:) Szval magatokat fosztjátok meg egy kva jó élménytől:)
Szval emberek azt az egy komit vki írja meg és jön a feji:)
Komizzatok, mert már egy csomó mindent megbeszéltünk előre flóóval, és hát kva jó ötleteink vannak:) Szval magatokat fosztjátok meg egy kva jó élménytől:)
Szval emberek azt az egy komit vki írja meg és jön a feji:)
2010. december 4., szombat
2010. december 3., péntek
9. fejezet
Sziasztok!
Part I. én (flóó)
Part II. Alice.
Aki lusta volt fel rakni -.-"
De hát istenem... xD
9. fejezet
Part I
Seth szemszöge.
Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt. Mikor vége lett a dalnak oda hajoltam Lynhez és egy puszit nyomtam az arcára. Ő erre el pirult. Le néztem a körmére és rózsaszín volt. Meg lepődtem. Nessie festené neki?
- Lyni, ilyen volt eddig is a körmöd? – kérdeztem mosolyogva.
- Nyem Szít. – mondta ki édesen.
- Értem. – simogattam meg az arcát. – Nessie gyere csak egy kicsit.
- Igen Seth? – kérdezte Nessie. Én pedig adtam az arcára egy puszit. Rá néztem Lyn körmére ami most piros lett.
- Nézd Lyni körmét, az előbb amikor énekeltem neki rózsaszín volt most pedig piros. – állapítottam meg.
- De ez hogyan? – kérdezte aggódva Nessie.
- Fogalmam sincs.
- Szít, kapjatok tőled puszit ide? – mutatott a szájára Lyni. – Papi is mindig ide ad maminak.
- Nem szabad. – nevetet Nessie.
- Méjt? – kérdezte.
- Mert oda a felnőtek adnak egymásnak. – bevallom le sokkolt a kérése. Lyni mit sem törödve senkivel oda mászott hozám és adott az arcomra egy puszit amikor valaki be lépett a nappaliba.
- Nessie vidd be a szobájába Lynt. – mondta ridegen Jake, na Seth haver most véget.
- Nyee Szít. – kiabált Lyni.
- Gyere kicsim. – vitte el Nessie Lynt.
- Most gyere ki azonnal, hagyd békén a lányomat. – ordított Jake. Ki mentem és Jake egy hatalmas pofont adott. Jake adott mégegyet amikor át változtunk mind a ketten. Egymásnak mentünk volna ha egy hang nem ordítt.
- Jake… ne… nem tehetted… ezt… ezt… Lynnel. – ordított Nessie.
- Kérlek. – szólt halkabban. Jake nem reagált még mindig engem nézet, de nem tett semmit. – Azt istenit, Jacob Black hagyd abba most.
Nessie szemszöge:
Be mentem Lynnel a szobába amikor farkas morgást hallottam.
- Maradj itt! – szóltam rá Lynre. – minjárt jön a mami.
Megláttam, hogy már mind a ketten farkasok és Jake neki akar éppen menni. A könnyeim azonnal elkezdtek folyni. Ha elveszítem Jacobot én abba bele halok de ha Sethel történik valami abba pedig Lyn hal bele.
- Jake… ne… nem tehetted… ezt…ezt…Lynnel. – ordítottam sírás közben Jacobnak. Nem történt semmi.
- Kérlek. – próbáltam halkabban kérlelni, de semmise történt Jake még mindig ugrásnak készülödött és vicsorgott. – Az istenit, Jacob Black hagyd abba most.
- Jake, nem akarlak elveszteni, de Sethnek se legyen semmi baja. Gondolj a lányodra. Gondolj arra nekünk milyen nehéz volt, és gondolj arra, hogy Edward miket művelt. Nehéz volt, szenvedtünk mind ketten. Olyan akarsz lenni mint Edward? Ne kövesd el ugyan azt a hibát, kérlek. Gondolj Lynre, őt ne hagyd szenvedni. Kérlek, ő is legyen boldog, de neki annyit se keljen szenvednie, mint nekünk. Ő hadd szeresse azt akit akar, Jake a bevésődés ellen nem tudsz mit tenni. Az örökre szól, emlékszel örökre? – sírtam el magam. – Jake én szeretlek téged, és harcolok érted is, de a lányomért is. Meg értelek téged is, de őt is. Én már át éltem ezt, Jake emlékszel még rá, hogy mindig ott voltál velem, elviselted a vámpírokat. Csak értem.
Jake elfutott az erdőbe és át változott, emberi alakba jött vissza, hozzám. Jake közelebb lépett hozám és megcsókolt. Ez a csók… egyszerűen elmondhatatlan volt, most igen. Ez nem olyan volt mint az eddigiek. Én sohase beszéltem így Jacobbal. Idő közben Seth is vissza tért emberi alakba.
- Sajnálom Seth… csak… tudod, apa lettem. Most már nem csak egy valakit féltek, hanem kettőt. Ha nincsen Nessie, akkor ezt most nem értem meg. Azt akarom, hogy a lányom boldog legyen, és annyi örömöm van, hogy nem biztos, hogy szeretni fog téged. – kacagott Jake.
- Köszi Jake. – mosolygott Seth, amikor Lyni rohant ki hozzá, aki egy ével idősebbnek nézzet máris ki.
- Szít. – sípitotta lányom, és szorosan Seth karjaiba bújt, én és Jake inkább be mentünk a házba.
- Csinálhatnánk Lynnek egy kis tesót. – nevetett kajánul.
- Jake… kint vannak… a kertbe. – kapkodtam a levegőt, forró kezét végig húzta a pólóm alatt, ajkait rá nyomta az enyémekre.
- Ne most. – toltam el nehezen magamtól.
- Jó. – sóhajtott. Ekkor Seth és Lyni léptek be.
- Figyu, elvihetem sétálni Lynt magammal? – kérdezte kiváncsian Seth.
- Ijen, ijen. – tapsikolt Lyn.
- Persze, naná, simán. – örvendezett Jake, persze tudtam, hogy hátsó szándékai vannak ezzel.
- Hát nem is tudom… - gondolkoztam. – Na jó, benne vagyok.
Köszi. – köszönte meg Seth.
Part2.
*Emily szemszöge*
Itthon főzök, mosok, takarítok a házban egész nap egyedül. Este haza jön férjem, beszélgetünk egy kicsit, aztán beesik a falka pár nélküli része, megvacsoráztatom őket, aztán ők hazamennek, mi meg Sammel ágyba bújunk. Hetente háromszor kiélvezzük az éjszakát, de ma sajnos nem az a nap van. Minden hetem ilyen. Ugyanolyan, kiszámítható, unalmas. Felkeltem a székről, és bementem a konyhába, hogy elkezdjem készíteni a vacsorát. Terveim szerint sült csirkét és sült krumplit készítek. Előkészítettem a húst, majd beraktam a sütőbe, míg az sült, krumplit megpucoltam, felvágtam, hogy majd frissen süssem meg. Mikor kész lettem a hússal, és krumplival, beestek a fiúk az ajtón. Jó kedvük volt. De jó nekik. Elgondolkoztam, hogy ha Nessienek lehet kislánya Jaketől, pedig félig vámpír, akkor nekem mért ne lehetne Samtől. Hisz én ember vagyok, és jócskán idősebb mint Renesme. Nagyon szeretem Nessie-t, de nagyon irigylem is őt. Szép, fiatal, mindenki szereti, és még egy gyönyörű kislánya is van, aki már megtalálta az igazit. Vagyis, őt találta meg az igazi. Vagy áh…mindegy.
- Helló Cicca. – csókolt meg Sam. Férjem nagyon odafigyelt, hogy a fiúknak ne essen ez rosszul, így inkább csak egy köszöntő puszi volt. A fiúk nagyon készek voltak. Bekapcsolták a TV-t egy zenecsatornán és nekiálltak énekelni és táncolni. Negyed óráig hagytam, hogy kiéljék a gyerekkorukat, aztán elájük álltam és kikapcsoltam a TV-t, melyből hangos hurrogás lett.
- Bocsi csajszi, asszem leszavaztak. – mondta valamelyik, de hirtelen nem tudtam melyik mondta.
- Oké fiúk, akkor ma nem vacsiztok, mert Samnek adom az összes sült csirkét és sült krumplit…pedig ma tripla annyi adagot csináltam, mint eddig. – na erre kikapcsolták a TV-t, és leültek az asztalhoz. Mindenki elkezdett lakmározni. Nem sokan voltunk, hisz Jake már a családjával tölti minden ideét, és hát Seth is sokat van náluk. Egyszer kétszer már én is voltam ott, hisz Nessievel igazán jóba lettem. Azt is megtudtam, hogy Jake nagyon szeretne egy fiút. Milyen érdekes, hogy eddig nem szerettek volna gyereket, de most már még egyet akarnak. Azért sajnálom Nessiet, hisz a szüleiről hónapok óta nem is hallot semmit se. Biztosan fáj neki. Mégis csak az anyja és az apja. Bella esettét hallotam és meg is lepett.
*Seth szemszöge*
Annyira örülök, hogy megtaláltam azt, ki számomra a megfelelő, vagyis a tökéletes. A számomra a legfontosabb (persze, a családom után) emberek lánya, az imádnivaló Catlyn. Jake olyan, mint ha a bátyám lenne. Mindig pátyolgat, segít ha kérem. Mindig mellettem áll. Nessie pedig mint egy másik nővér. Kicsit talán máshogy szeretem. Hisz a legjobb barátom csaja, vagyis mostmár felesége.. . Ajjj…Ki bírja már ezt követni?? Bezzeg ha én meg Lyni-cica házasodnánk…Aw*.* De jó lenne…csak még soká lesz…Még kicsi a drága…Bár már totál olyna mint egy kétéves…És ahhoz képest hogy milyen „kicsinek” néz ki, egész szexi Legalábbis és beindulok tőle….Na jó ez most olyan mintha a kicsikre buknék, és mint ha perverz faszkalap lennék. De nem…nem fogok rá úgy gondolni…még.
- Seth! Gyere! Mondanom kell valamit! – hallottam nővérem hangját.
- Oké…- indultam le a legkisebb lelkesedéssel….
- Na, nem csodálom hogy ilyen kedved van, de lesz még ennél rosszabb is…Emlékszel a drága unokahúgunkra, és a drága barátnőjére, akik itt laktak a szomszédba? – mond, hogy nem…kérlek! Csak azt neeee…..
- Narcissa és Bellatrix? – kérdeztem félve…
- Igen…Visszaköltöznek….Sajnos…Én sem örülök neki, de anya igen…Szóval ne mutasd ki nyílvánosan az utálatod. Ha anya nem látja, úgy téped meg őket ahogy akarod.
- Köszi Leah hogy megengeded. – kacsintottam rá.- Na de van valami kaja itthon?
- Nincs…Emilynél kajálunk este. Szóval ne zabálj.
- Oksa…- mondtam, de ekkor már a hűtőben kotorásztam valami ehetőt keresve.
- Ja és ne feledd, holnap délben Sarahéknál kajálunk…Szóval készülj fel a lelki terrorban, mert Narcissa barátnője, még mindig oda van érted…
- Szuper…- tömtem magamba egy adag sült csirkét.
Part I. én (flóó)
Part II. Alice.
Aki lusta volt fel rakni -.-"
De hát istenem... xD
9. fejezet
Part I
Seth szemszöge.
Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt. Mikor vége lett a dalnak oda hajoltam Lynhez és egy puszit nyomtam az arcára. Ő erre el pirult. Le néztem a körmére és rózsaszín volt. Meg lepődtem. Nessie festené neki?
- Lyni, ilyen volt eddig is a körmöd? – kérdeztem mosolyogva.
- Nyem Szít. – mondta ki édesen.
- Értem. – simogattam meg az arcát. – Nessie gyere csak egy kicsit.
- Igen Seth? – kérdezte Nessie. Én pedig adtam az arcára egy puszit. Rá néztem Lyn körmére ami most piros lett.
- Nézd Lyni körmét, az előbb amikor énekeltem neki rózsaszín volt most pedig piros. – állapítottam meg.
- De ez hogyan? – kérdezte aggódva Nessie.
- Fogalmam sincs.
- Szít, kapjatok tőled puszit ide? – mutatott a szájára Lyni. – Papi is mindig ide ad maminak.
- Nem szabad. – nevetet Nessie.
- Méjt? – kérdezte.
- Mert oda a felnőtek adnak egymásnak. – bevallom le sokkolt a kérése. Lyni mit sem törödve senkivel oda mászott hozám és adott az arcomra egy puszit amikor valaki be lépett a nappaliba.
- Nessie vidd be a szobájába Lynt. – mondta ridegen Jake, na Seth haver most véget.
- Nyee Szít. – kiabált Lyni.
- Gyere kicsim. – vitte el Nessie Lynt.
- Most gyere ki azonnal, hagyd békén a lányomat. – ordított Jake. Ki mentem és Jake egy hatalmas pofont adott. Jake adott mégegyet amikor át változtunk mind a ketten. Egymásnak mentünk volna ha egy hang nem ordítt.
- Jake… ne… nem tehetted… ezt… ezt… Lynnel. – ordított Nessie.
- Kérlek. – szólt halkabban. Jake nem reagált még mindig engem nézet, de nem tett semmit. – Azt istenit, Jacob Black hagyd abba most.
Nessie szemszöge:
Be mentem Lynnel a szobába amikor farkas morgást hallottam.
- Maradj itt! – szóltam rá Lynre. – minjárt jön a mami.
Megláttam, hogy már mind a ketten farkasok és Jake neki akar éppen menni. A könnyeim azonnal elkezdtek folyni. Ha elveszítem Jacobot én abba bele halok de ha Sethel történik valami abba pedig Lyn hal bele.
- Jake… ne… nem tehetted… ezt…ezt…Lynnel. – ordítottam sírás közben Jacobnak. Nem történt semmi.
- Kérlek. – próbáltam halkabban kérlelni, de semmise történt Jake még mindig ugrásnak készülödött és vicsorgott. – Az istenit, Jacob Black hagyd abba most.
- Jake, nem akarlak elveszteni, de Sethnek se legyen semmi baja. Gondolj a lányodra. Gondolj arra nekünk milyen nehéz volt, és gondolj arra, hogy Edward miket művelt. Nehéz volt, szenvedtünk mind ketten. Olyan akarsz lenni mint Edward? Ne kövesd el ugyan azt a hibát, kérlek. Gondolj Lynre, őt ne hagyd szenvedni. Kérlek, ő is legyen boldog, de neki annyit se keljen szenvednie, mint nekünk. Ő hadd szeresse azt akit akar, Jake a bevésődés ellen nem tudsz mit tenni. Az örökre szól, emlékszel örökre? – sírtam el magam. – Jake én szeretlek téged, és harcolok érted is, de a lányomért is. Meg értelek téged is, de őt is. Én már át éltem ezt, Jake emlékszel még rá, hogy mindig ott voltál velem, elviselted a vámpírokat. Csak értem.
Jake elfutott az erdőbe és át változott, emberi alakba jött vissza, hozzám. Jake közelebb lépett hozám és megcsókolt. Ez a csók… egyszerűen elmondhatatlan volt, most igen. Ez nem olyan volt mint az eddigiek. Én sohase beszéltem így Jacobbal. Idő közben Seth is vissza tért emberi alakba.
- Sajnálom Seth… csak… tudod, apa lettem. Most már nem csak egy valakit féltek, hanem kettőt. Ha nincsen Nessie, akkor ezt most nem értem meg. Azt akarom, hogy a lányom boldog legyen, és annyi örömöm van, hogy nem biztos, hogy szeretni fog téged. – kacagott Jake.
- Köszi Jake. – mosolygott Seth, amikor Lyni rohant ki hozzá, aki egy ével idősebbnek nézzet máris ki.
- Szít. – sípitotta lányom, és szorosan Seth karjaiba bújt, én és Jake inkább be mentünk a házba.
- Csinálhatnánk Lynnek egy kis tesót. – nevetett kajánul.
- Jake… kint vannak… a kertbe. – kapkodtam a levegőt, forró kezét végig húzta a pólóm alatt, ajkait rá nyomta az enyémekre.
- Ne most. – toltam el nehezen magamtól.
- Jó. – sóhajtott. Ekkor Seth és Lyni léptek be.
- Figyu, elvihetem sétálni Lynt magammal? – kérdezte kiváncsian Seth.
- Ijen, ijen. – tapsikolt Lyn.
- Persze, naná, simán. – örvendezett Jake, persze tudtam, hogy hátsó szándékai vannak ezzel.
- Hát nem is tudom… - gondolkoztam. – Na jó, benne vagyok.
Köszi. – köszönte meg Seth.
Part2.
*Emily szemszöge*
Itthon főzök, mosok, takarítok a házban egész nap egyedül. Este haza jön férjem, beszélgetünk egy kicsit, aztán beesik a falka pár nélküli része, megvacsoráztatom őket, aztán ők hazamennek, mi meg Sammel ágyba bújunk. Hetente háromszor kiélvezzük az éjszakát, de ma sajnos nem az a nap van. Minden hetem ilyen. Ugyanolyan, kiszámítható, unalmas. Felkeltem a székről, és bementem a konyhába, hogy elkezdjem készíteni a vacsorát. Terveim szerint sült csirkét és sült krumplit készítek. Előkészítettem a húst, majd beraktam a sütőbe, míg az sült, krumplit megpucoltam, felvágtam, hogy majd frissen süssem meg. Mikor kész lettem a hússal, és krumplival, beestek a fiúk az ajtón. Jó kedvük volt. De jó nekik. Elgondolkoztam, hogy ha Nessienek lehet kislánya Jaketől, pedig félig vámpír, akkor nekem mért ne lehetne Samtől. Hisz én ember vagyok, és jócskán idősebb mint Renesme. Nagyon szeretem Nessie-t, de nagyon irigylem is őt. Szép, fiatal, mindenki szereti, és még egy gyönyörű kislánya is van, aki már megtalálta az igazit. Vagyis, őt találta meg az igazi. Vagy áh…mindegy.
- Helló Cicca. – csókolt meg Sam. Férjem nagyon odafigyelt, hogy a fiúknak ne essen ez rosszul, így inkább csak egy köszöntő puszi volt. A fiúk nagyon készek voltak. Bekapcsolták a TV-t egy zenecsatornán és nekiálltak énekelni és táncolni. Negyed óráig hagytam, hogy kiéljék a gyerekkorukat, aztán elájük álltam és kikapcsoltam a TV-t, melyből hangos hurrogás lett.
- Bocsi csajszi, asszem leszavaztak. – mondta valamelyik, de hirtelen nem tudtam melyik mondta.
- Oké fiúk, akkor ma nem vacsiztok, mert Samnek adom az összes sült csirkét és sült krumplit…pedig ma tripla annyi adagot csináltam, mint eddig. – na erre kikapcsolták a TV-t, és leültek az asztalhoz. Mindenki elkezdett lakmározni. Nem sokan voltunk, hisz Jake már a családjával tölti minden ideét, és hát Seth is sokat van náluk. Egyszer kétszer már én is voltam ott, hisz Nessievel igazán jóba lettem. Azt is megtudtam, hogy Jake nagyon szeretne egy fiút. Milyen érdekes, hogy eddig nem szerettek volna gyereket, de most már még egyet akarnak. Azért sajnálom Nessiet, hisz a szüleiről hónapok óta nem is hallot semmit se. Biztosan fáj neki. Mégis csak az anyja és az apja. Bella esettét hallotam és meg is lepett.
*Seth szemszöge*
Annyira örülök, hogy megtaláltam azt, ki számomra a megfelelő, vagyis a tökéletes. A számomra a legfontosabb (persze, a családom után) emberek lánya, az imádnivaló Catlyn. Jake olyan, mint ha a bátyám lenne. Mindig pátyolgat, segít ha kérem. Mindig mellettem áll. Nessie pedig mint egy másik nővér. Kicsit talán máshogy szeretem. Hisz a legjobb barátom csaja, vagyis mostmár felesége.. . Ajjj…Ki bírja már ezt követni?? Bezzeg ha én meg Lyni-cica házasodnánk…Aw*.* De jó lenne…csak még soká lesz…Még kicsi a drága…Bár már totál olyna mint egy kétéves…És ahhoz képest hogy milyen „kicsinek” néz ki, egész szexi Legalábbis és beindulok tőle….Na jó ez most olyan mintha a kicsikre buknék, és mint ha perverz faszkalap lennék. De nem…nem fogok rá úgy gondolni…még.
- Seth! Gyere! Mondanom kell valamit! – hallottam nővérem hangját.
- Oké…- indultam le a legkisebb lelkesedéssel….
- Na, nem csodálom hogy ilyen kedved van, de lesz még ennél rosszabb is…Emlékszel a drága unokahúgunkra, és a drága barátnőjére, akik itt laktak a szomszédba? – mond, hogy nem…kérlek! Csak azt neeee…..
- Narcissa és Bellatrix? – kérdeztem félve…
- Igen…Visszaköltöznek….Sajnos…Én sem örülök neki, de anya igen…Szóval ne mutasd ki nyílvánosan az utálatod. Ha anya nem látja, úgy téped meg őket ahogy akarod.
- Köszi Leah hogy megengeded. – kacsintottam rá.- Na de van valami kaja itthon?
- Nincs…Emilynél kajálunk este. Szóval ne zabálj.
- Oksa…- mondtam, de ekkor már a hűtőben kotorásztam valami ehetőt keresve.
- Ja és ne feledd, holnap délben Sarahéknál kajálunk…Szóval készülj fel a lelki terrorban, mert Narcissa barátnője, még mindig oda van érted…
- Szuper…- tömtem magamba egy adag sült csirkét.
2010. november 9., kedd
8.fejezet
Part1-flóó
Part2- énn (Alice)
Hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy flóóé a 17 éves Papii enyém meg a Szííít*.* We love you<3
Meg az olvasókat is láwoljuk:)
Jó olvasást:)
pusziika^^
Part I.
Nessie szemszög.
Jake és Billy még nem voltak otthon. Seth és Lyn annyira aranyosan játszotak.
- Seth lassan menned kéne, tudod… Jake szerintem nem nagyon fogadta ezt az egész dolgot túl jól. De ha nem lesz itthon, át jöhetsz. Mi is haza megyünk szerintem a saját házunkba. – mosolyogtam bíztatón Sethre.
- Oké Nessie. Szia Lyn. – adott egy nagy puszit neki és le rakta a kanaépra.
- Nye, Szít ne meny ejj. Majadj itt vejem. – kezded el sírni Catlyn.
- Majd még találkozunk. – mosolygott Lynre Seth. Fájt neki sírni látni a kicsimet. Seth elment és Lyn még jobban sírt. Én felvettem és ringattam. Egy kicsit nyugodtabb lett. De még mindig sírt szegényem. Jacob aggódva lépett be a szobába.
- Miért sír? Hol van Seth? – kérdezte hadarva.
- Seth haza ment, és azért sír mert Seth haza ment.
- Mivan? – kérdezte kicsit lassabban.
- A lányod szomorú mert nincs itt Seth.
- Szít mikoj jöj vissja idje? – kérdezte Lyn még mindig sírva. Én még mindig a hátát simogattam.
- Nem sokára. Jobb lesz Jake ha most haza mennénk.
- Rendben. – Billytől el búcsúztunk és be ültünk az autóba. pár perc alatt otthon is voltunk. Catlyn elaludt ezért én be raktam a kis ágyba. Jake csinált magának egy szendvicset és megette közben pedig a tvt nézte én oda bújtam mellé és gondolkoztam. Igazi családi élet. Le fürödtem és adtam egy jóéjt csókot szerelmemnek, és lefeküdtem aludni.
Reggel az üres ágy fogadott és a konyhábból halk nevetést hallottam. Halkan ki lopkadtam.
- Mit művel itt ez a két Black? – kérdeztem játékosan.
- Hamit maminak. – mosolygott Lyn. – Mami Szít mikoj jön ije?
- Nem tudom. – sóhajtottam. Tudom, hogy csak Jacobon függ a dolog. Nem emlékszik milyen nehéz volt Edward miatt a mi kapcsolatunk? De most itt van Lyn és Seth belévésödött. El kell fogadnia. Szerintem ez jó dolog, Sethnél jobbat nem tudok elképzelni a lányomnak. Ő a tökéletes neki, ha csak nem létezne mégegy Jacob.
- Lyn menj be mesét nézni, a mami hadd beszéljen a papival. – mosolyogtam kislányomra.
- Jejjben. – mászott be a nappaliba Lyn.
- Mit szeretnél Nessie? – csókolt meg Jacob.
- Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy Seth Lynbe vésödött de tudhatnád, hogy ez ellen senki se tud tenni. Emlékszel milyen nehéz volt Edward tiltása miatt a szerelmünk? De megérte, nem de? Ha te most nem harcoltál volna akkor mi nem lennénk együtt. Seth vigyázz rá, és te se leszel mellete mindig. A lányod boldogsága a tét. Jake, kérlek fogad el. – mondtam el a véleményemet Jakenek.
- Nem! Nessie nem lehet. – nézett rám szigóruan Jake. Így még sohase láttam őt. Kissé meglepődtem. De valahol megértem, félti Lynt. De ez nem biztos, hogy Lynnek jó.
- Felöltözöm, addig csinálj reggelit, meg eszük, mert utána úgy is jönnek. – mosolyogtam biztatón Jacobra, mivel láttam, hogy a gerince megremegett. Megfogtam a kezét és megsimogattam, az arcára pedig egy puszit nyomtam. Jake csak bólintott és vissza fordult főzni. Lyn a mesét nézte nagy lelkesedéssel. Szerintem senkise mondaná el, hogy 1 napos baba, inkább 2 éves. De valahogy mi se nézünk ki szülöknek. Be valljuk én úgy nézek ki mint egy 17 de csak 12 vagyok. Jake meg már egy ideje 17 éves. Fel vettem egy barna nadrágot, kicsit laza szabású. Hozzá pedig egy piros v kivágású újjatlan pólót. Vörös hullámos hajamat kifésültem és egy lófarokba kötöttem. Ki mentem Lynért aki még mindig a mesét nézte. Kikapcsoltam a tévét és rá mosolyogtam.
- Fel öltözünk, mert nem sokára vendégek jönnek. – mondtam halkan kislányomnak.
- Szít? – lett hirtelen nagyon vidám. Én szomorúan sóhajtottam.
- Nem Szít. – ő erre kicsit szomorúbb lett. Be mentünk a szobájába és kis vörös haját, ami pont olyan színű mint az enyém ki fésültem. Egy rózsaszín pólót adtam rá és egy fehér kis szoknyát, természetesen hozzá egy fehér, rózsaszín mintás harisnyát is. Jake is fel öltözött már és meg is teritett. Tojás rántottát ettünk. Lyn pedig tápszert kapott. Én el mosogattam (azt meg engedte Jake) ő pedig elpakolt. Amikor mindennel végeztem csengettek. Oda sétáltam és kinyitottam az ajtót. Paul, Qiul, Embry, Jared, Leah és Emily állt az ajtóban. Nagyon örültem, hogy Emily is eljött. Mindenki le ült a nappaliba ahová csak tudod.
- Szia kicsi lány Paul vagyok. – köszönt kedvesen Paul Catlynnek.
- Szijja Pój. – mindenki jót kacagott a kicsi Lyn kiejtésén.
- Qiul vagyok Lyn. – muatkozott be Qiul.
- Szijja Kvi.
- Hahó Jared vagyok. – nyújtott kezet, aranyos volt látni, hogy Lynnel kezet fognak.
- Jéjed. – ejtette ki viccesen a mégegy nevet.
- Embry vagyok.
- Embji. – mosolygott Cathlyn.
- Leah. – próbált mosolyogni Leah.
- Lijá. – mosolygott kedvesen kislányom.
- Jaj, Nessie a haj színe és az arca nagyon hasonlít rád. Jake a szeme… pedig a tiéd. Nessi gyönyörű baba. – mosolygott Emily, láttam rajta, hogy ő is vágyik egy babára.
- Emily, köszönjük. – mosolyogtam rá.
- Szia Catlyn. Emily vagyok. – mondta ki barátságosan, le hajolt Lynhez és megsimogatta az arcát.
- Szijja Emiji. – mosolygott Lyn és adott egy puszit Emily arcára. Ez egy tündéri pillanat volt. Soha se fogom elfelejteni. Hamar elrepült ez a nap is. Mindenki hamar megszerette Lynt.
- Kicsim ki fürdessen meg? – kérdeztem kedvesen.
- A papi. – mosolygott Lyn.
- Na hát akkor gyere hercegnő. – vigyorgott Jake.
- Én addig csinálok vacsorát. – állapitottam meg.
Meg vacsoráztunk és szerencsére Lyn hamar elaludt. Reggel amikor felkeltem Jake már nem volt otthon csak a helyén egy cetli.
„Elmentem őrjáratra szeretlek titeket Jacob”
Lyn még aludt, ezért felöltöztem és reggelit is készítettem, pont a tápszert csináltam amikor halk sírást hallottam meg. Ki vettem Catlynt az ágyból és adtam neki egy puszit, felöltöztettem. Be raktam a kisszékbe. Megreggeliztünk. Lyn mesét nézett éppen.
- Át hívjam Sethet? – kérdeztem kislányomat.
- Igen mamiii. – sípitotta. Tárcsásztam a telefon számukat.
- Igen? – szólt bele Leah.
- Öcséd ott van valahol?
- Szia Nessie, szólók neki, de mivan most már nem elég Jake? – kérdezte.
- Lynhez szeretném csak át hivni, szólj neki kérlek.
- Szia Nessie. – köszönt Seth.
- Szia Seth. Nem jössz most át? Jake este jön csak haza. – mosolyogtam barátságosan.
- Rendben. Mindjárt ott vagyok.
Part 2.
Öt perc múlva Seth kopogott. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig széles mosollyal az arcán bejött. Kaptam 2 puszit, amin a lányom megsértődött.
- Szia Lyni. – köszönt. Olyan aranyos. Látszik, hogy fülig szerelmes. Azt az utat, amit máskor 10 perc alatt, hogy kevesebb, mint 5 perc alatt tette meg, és ezt csak azért, hogy lássa a lányomat.
- Seth, főzök valami ebédet, addig foglald le a lányomat lécci.
- Oké, anyuci. – nevetett. Odaült Lyn mellé a kanapéra, és a Micimackót nézték. Aztán a Hupikék törpikéket….
- Nessie, van egy gitárod? – jött be a konyhába.
- Igen, ott van a … - nem tudom…már olyan rég gitároztam. – a szobámba valahol. – nevettem.
- Akkor megkeresem. Azért köszi. – ment ki.
*Seth szemszöge*
Lyni nagyon aranyos. Imádnivaló kiscsaj. Mindenki imádja a falkából. És egy kicsit irigykedem is rá. Amikor én kerültem ebbe a közegbe, akkor mindenki ellenséges volt, kivéve Jake. Most mindenkivel jóba vagyok, de kivételesen Jake haragszik rám olyanért, amiről nem tehetek. Neki kéne a legjobban tudnia, hogy a bevésődés mennyire kiszámíthatatlan. Neki tudnia kéne, hogy az apai tiltás mennyire fáj a bevésődött személynek, és a bevésődés tárgyának egyaránt. Nessie azért kedves, hogy áthívott, most hogy a férje nincs itthon. Ő csak a lánya boldogságát akarja. Megértem én Jake-t is, hisz a lánya 1 napos volt, amikor a bevésődésem tárgya lett, de Renesme sem volt idősebb, mikor ugyan úgy járt, mint a lánya.
- Szíít. – húzogatta a pólóm a kislány. Hamar kezdi. – Ényekejj nyekem. – nevetett.
- Oké Kicsilány, de akkor kérek anyukádtól hangszert.
- Nessie van egy gitárod? – mentem be a konyhába.
- Igen, ott van a… - gondolkodott. - a szobámba valahol. – nevetett.
- Akkor megkeresem…azért köszi. – mentem ki. Megkerestem Nessie és Jake szobáját. Ha Jake megtudja, hogy ott voltam, ki fog nyírni. Nem volt nehéz megtalálni, ott volt a sarokba. Mikor visszamentem a nappaliba, leültem Catlyn mellé, és elkezdtem játszani. Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt.
Part2- énn (Alice)
Hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy flóóé a 17 éves Papii enyém meg a Szííít*.* We love you<3
Meg az olvasókat is láwoljuk:)
Jó olvasást:)
pusziika^^
Part I.
Nessie szemszög.
Jake és Billy még nem voltak otthon. Seth és Lyn annyira aranyosan játszotak.
- Seth lassan menned kéne, tudod… Jake szerintem nem nagyon fogadta ezt az egész dolgot túl jól. De ha nem lesz itthon, át jöhetsz. Mi is haza megyünk szerintem a saját házunkba. – mosolyogtam bíztatón Sethre.
- Oké Nessie. Szia Lyn. – adott egy nagy puszit neki és le rakta a kanaépra.
- Nye, Szít ne meny ejj. Majadj itt vejem. – kezded el sírni Catlyn.
- Majd még találkozunk. – mosolygott Lynre Seth. Fájt neki sírni látni a kicsimet. Seth elment és Lyn még jobban sírt. Én felvettem és ringattam. Egy kicsit nyugodtabb lett. De még mindig sírt szegényem. Jacob aggódva lépett be a szobába.
- Miért sír? Hol van Seth? – kérdezte hadarva.
- Seth haza ment, és azért sír mert Seth haza ment.
- Mivan? – kérdezte kicsit lassabban.
- A lányod szomorú mert nincs itt Seth.
- Szít mikoj jöj vissja idje? – kérdezte Lyn még mindig sírva. Én még mindig a hátát simogattam.
- Nem sokára. Jobb lesz Jake ha most haza mennénk.
- Rendben. – Billytől el búcsúztunk és be ültünk az autóba. pár perc alatt otthon is voltunk. Catlyn elaludt ezért én be raktam a kis ágyba. Jake csinált magának egy szendvicset és megette közben pedig a tvt nézte én oda bújtam mellé és gondolkoztam. Igazi családi élet. Le fürödtem és adtam egy jóéjt csókot szerelmemnek, és lefeküdtem aludni.
Reggel az üres ágy fogadott és a konyhábból halk nevetést hallottam. Halkan ki lopkadtam.
- Mit művel itt ez a két Black? – kérdeztem játékosan.
- Hamit maminak. – mosolygott Lyn. – Mami Szít mikoj jön ije?
- Nem tudom. – sóhajtottam. Tudom, hogy csak Jacobon függ a dolog. Nem emlékszik milyen nehéz volt Edward miatt a mi kapcsolatunk? De most itt van Lyn és Seth belévésödött. El kell fogadnia. Szerintem ez jó dolog, Sethnél jobbat nem tudok elképzelni a lányomnak. Ő a tökéletes neki, ha csak nem létezne mégegy Jacob.
- Lyn menj be mesét nézni, a mami hadd beszéljen a papival. – mosolyogtam kislányomra.
- Jejjben. – mászott be a nappaliba Lyn.
- Mit szeretnél Nessie? – csókolt meg Jacob.
- Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy Seth Lynbe vésödött de tudhatnád, hogy ez ellen senki se tud tenni. Emlékszel milyen nehéz volt Edward tiltása miatt a szerelmünk? De megérte, nem de? Ha te most nem harcoltál volna akkor mi nem lennénk együtt. Seth vigyázz rá, és te se leszel mellete mindig. A lányod boldogsága a tét. Jake, kérlek fogad el. – mondtam el a véleményemet Jakenek.
- Nem! Nessie nem lehet. – nézett rám szigóruan Jake. Így még sohase láttam őt. Kissé meglepődtem. De valahol megértem, félti Lynt. De ez nem biztos, hogy Lynnek jó.
- Felöltözöm, addig csinálj reggelit, meg eszük, mert utána úgy is jönnek. – mosolyogtam biztatón Jacobra, mivel láttam, hogy a gerince megremegett. Megfogtam a kezét és megsimogattam, az arcára pedig egy puszit nyomtam. Jake csak bólintott és vissza fordult főzni. Lyn a mesét nézte nagy lelkesedéssel. Szerintem senkise mondaná el, hogy 1 napos baba, inkább 2 éves. De valahogy mi se nézünk ki szülöknek. Be valljuk én úgy nézek ki mint egy 17 de csak 12 vagyok. Jake meg már egy ideje 17 éves. Fel vettem egy barna nadrágot, kicsit laza szabású. Hozzá pedig egy piros v kivágású újjatlan pólót. Vörös hullámos hajamat kifésültem és egy lófarokba kötöttem. Ki mentem Lynért aki még mindig a mesét nézte. Kikapcsoltam a tévét és rá mosolyogtam.
- Fel öltözünk, mert nem sokára vendégek jönnek. – mondtam halkan kislányomnak.
- Szít? – lett hirtelen nagyon vidám. Én szomorúan sóhajtottam.
- Nem Szít. – ő erre kicsit szomorúbb lett. Be mentünk a szobájába és kis vörös haját, ami pont olyan színű mint az enyém ki fésültem. Egy rózsaszín pólót adtam rá és egy fehér kis szoknyát, természetesen hozzá egy fehér, rózsaszín mintás harisnyát is. Jake is fel öltözött már és meg is teritett. Tojás rántottát ettünk. Lyn pedig tápszert kapott. Én el mosogattam (azt meg engedte Jake) ő pedig elpakolt. Amikor mindennel végeztem csengettek. Oda sétáltam és kinyitottam az ajtót. Paul, Qiul, Embry, Jared, Leah és Emily állt az ajtóban. Nagyon örültem, hogy Emily is eljött. Mindenki le ült a nappaliba ahová csak tudod.
- Szia kicsi lány Paul vagyok. – köszönt kedvesen Paul Catlynnek.
- Szijja Pój. – mindenki jót kacagott a kicsi Lyn kiejtésén.
- Qiul vagyok Lyn. – muatkozott be Qiul.
- Szijja Kvi.
- Hahó Jared vagyok. – nyújtott kezet, aranyos volt látni, hogy Lynnel kezet fognak.
- Jéjed. – ejtette ki viccesen a mégegy nevet.
- Embry vagyok.
- Embji. – mosolygott Cathlyn.
- Leah. – próbált mosolyogni Leah.
- Lijá. – mosolygott kedvesen kislányom.
- Jaj, Nessie a haj színe és az arca nagyon hasonlít rád. Jake a szeme… pedig a tiéd. Nessi gyönyörű baba. – mosolygott Emily, láttam rajta, hogy ő is vágyik egy babára.
- Emily, köszönjük. – mosolyogtam rá.
- Szia Catlyn. Emily vagyok. – mondta ki barátságosan, le hajolt Lynhez és megsimogatta az arcát.
- Szijja Emiji. – mosolygott Lyn és adott egy puszit Emily arcára. Ez egy tündéri pillanat volt. Soha se fogom elfelejteni. Hamar elrepült ez a nap is. Mindenki hamar megszerette Lynt.
- Kicsim ki fürdessen meg? – kérdeztem kedvesen.
- A papi. – mosolygott Lyn.
- Na hát akkor gyere hercegnő. – vigyorgott Jake.
- Én addig csinálok vacsorát. – állapitottam meg.
Meg vacsoráztunk és szerencsére Lyn hamar elaludt. Reggel amikor felkeltem Jake már nem volt otthon csak a helyén egy cetli.
„Elmentem őrjáratra szeretlek titeket Jacob”
Lyn még aludt, ezért felöltöztem és reggelit is készítettem, pont a tápszert csináltam amikor halk sírást hallottam meg. Ki vettem Catlynt az ágyból és adtam neki egy puszit, felöltöztettem. Be raktam a kisszékbe. Megreggeliztünk. Lyn mesét nézett éppen.
- Át hívjam Sethet? – kérdeztem kislányomat.
- Igen mamiii. – sípitotta. Tárcsásztam a telefon számukat.
- Igen? – szólt bele Leah.
- Öcséd ott van valahol?
- Szia Nessie, szólók neki, de mivan most már nem elég Jake? – kérdezte.
- Lynhez szeretném csak át hivni, szólj neki kérlek.
- Szia Nessie. – köszönt Seth.
- Szia Seth. Nem jössz most át? Jake este jön csak haza. – mosolyogtam barátságosan.
- Rendben. Mindjárt ott vagyok.
Part 2.
Öt perc múlva Seth kopogott. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig széles mosollyal az arcán bejött. Kaptam 2 puszit, amin a lányom megsértődött.
- Szia Lyni. – köszönt. Olyan aranyos. Látszik, hogy fülig szerelmes. Azt az utat, amit máskor 10 perc alatt, hogy kevesebb, mint 5 perc alatt tette meg, és ezt csak azért, hogy lássa a lányomat.
- Seth, főzök valami ebédet, addig foglald le a lányomat lécci.
- Oké, anyuci. – nevetett. Odaült Lyn mellé a kanapéra, és a Micimackót nézték. Aztán a Hupikék törpikéket….
- Nessie, van egy gitárod? – jött be a konyhába.
- Igen, ott van a … - nem tudom…már olyan rég gitároztam. – a szobámba valahol. – nevettem.
- Akkor megkeresem. Azért köszi. – ment ki.
*Seth szemszöge*
Lyni nagyon aranyos. Imádnivaló kiscsaj. Mindenki imádja a falkából. És egy kicsit irigykedem is rá. Amikor én kerültem ebbe a közegbe, akkor mindenki ellenséges volt, kivéve Jake. Most mindenkivel jóba vagyok, de kivételesen Jake haragszik rám olyanért, amiről nem tehetek. Neki kéne a legjobban tudnia, hogy a bevésődés mennyire kiszámíthatatlan. Neki tudnia kéne, hogy az apai tiltás mennyire fáj a bevésődött személynek, és a bevésődés tárgyának egyaránt. Nessie azért kedves, hogy áthívott, most hogy a férje nincs itthon. Ő csak a lánya boldogságát akarja. Megértem én Jake-t is, hisz a lánya 1 napos volt, amikor a bevésődésem tárgya lett, de Renesme sem volt idősebb, mikor ugyan úgy járt, mint a lánya.
- Szíít. – húzogatta a pólóm a kislány. Hamar kezdi. – Ényekejj nyekem. – nevetett.
- Oké Kicsilány, de akkor kérek anyukádtól hangszert.
- Nessie van egy gitárod? – mentem be a konyhába.
- Igen, ott van a… - gondolkodott. - a szobámba valahol. – nevetett.
- Akkor megkeresem…azért köszi. – mentem ki. Megkerestem Nessie és Jake szobáját. Ha Jake megtudja, hogy ott voltam, ki fog nyírni. Nem volt nehéz megtalálni, ott volt a sarokba. Mikor visszamentem a nappaliba, leültem Catlyn mellé, és elkezdtem játszani. Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt.
2010. november 8., hétfő
7.fejezet
Nehéz volt flóó nélkül, de megírtam:) Kövi feji akkor lesz, amikor tudok beszélni flóóval:)
puszii^^
7.fejezet
*Nessie szemszöge*
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Eközben a kisbaba,Carlisle nevét, Kájlájl-nak mondta, amin mindenki nevetett. Jasper nevét. Jespejnek ejtette. Már most mindenki imádja az én pici lányomat. Már most büszke vagyok rá. Nem félek attól, hogy kire fog hasonlítani jobban. Jake-re, a lázadó, vadóc természetével, vagy rám, a lázadó, néha jó- néha rossz magatartásommal. Én ígyis-úgyis szeretni fogom.
-Tessék anyuka. – adta vissza kislányomat Jasper.
- Köszönöm.
- Nessie, ha haza szeretnél menni, akkor nyugodtan. Te is jól vagy, a kicsi is, de kérlek ha bármi gond van szóljatok és megyek.
- Köszönöm. Mindent köszönök nektek, és nem szabadultok tőlünk, nemsokára jövünk látogatóba. – mosolyogtam. Jake segített felkelni, majd kikisértek a kocsihoz, és elindultunk. Hamar leértünk LaPushba, majd bementünk a kicsi házba. Billy nyugtalanul ült a székében, majd mikor észrevett minket, rögtön odagurult, és átölelt engem. Odaadtam neki a kicsit, akit csodálattal figyelt. Catlyn arcán félénk mosoly jelent meg. Majd felém fodult, és kérdő tekintettel nézett rám. Elnevettem magam.
- Billy, had mutassam be az unokádat, Catlyn Blacket. Lyn, ő a nagyapád. Apukád édesapja.
-Nyagyapaa. – nevetett. Mi is nevettünk, és már Billy is. Megölelte a kicsit, majd visszaadta.
- Jaj apa, látom nem ettél, gyorsan összeütök valami kaját.
- Hagyd édesem, majd én. – indultam a konyha fele, de Jake felkapott, és letett a kanapéra.
- Nem Nessie. Te ma szültél. Holnap sem főzhetsz. Szigorúan csak alvás, evés, ivás, babázás. Majd én megcsinálok mindent. Sam megigérte, hogyha megszületik a kicsi, legalább egy hétre nélkülöz engem. Szeretlek kicsim, és nem akarom, hogy bármi bajod legyen, esetleg kifáraszd magad. Jaj, és a többiek holnap jönnek megnézni a kicsit. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj.
- Oké, oké. – adtam meg magam. Mire Jake elindult a konyha felé. – És Jake?
- Hmm? – fordult meg. Mire kuncogni kezdtem.
- Köszönöm, és én is szeretlek. – adott egy puszit, majd elment a konyhába. Billy bekapcsolta a TV-t, és odaadta a távkapcsolót, hogy válasszak én műsort. Egy zenecsatornát kerestem, majd ott hagytam. Billy elaludt, én pedig Lynt tartottam a kezemben, néha énekeltem, néha pedig figyeltem, hogy milyen hangok jönnek ki a konyhából. Jake néha szitkozódott, néha dicsérte magát…én pedig jókat nevettem rajta.
- A rohadt életbe… - hallottam szerelmem hangját, de tovább már nem figyeltem, mert meghallottam, hogy éppen David Guetta, Fergie- Gettin’ over you megy. Végigénekeltem, amit Catlyn kitágult szemekkel figyelt. Felpattantam, Lynt letettem, és elkezdtem táncolni is. Ekkora már Esme Denters-től az Outta Here ment. Lynnek nagyon tetszett ahogy táncolok így folytattam. A TV előtti dohányzóasztalt arrább löktem, és felkaptam a rajta levő hajkefét, hogy azt használjam mikrofonnak, majd megfordultam, és folytattam az éneklést és táncolást. Következő szám, Avril Lavigne- Girlfriend. Szerencsémre olyan számok mennek, amiknek tudom a szövegét. Lehet kicsit furi, hogy most szültem, de máris ugrálok. De hála annak, hogy félig vámpír vagyok, elég hiperaktív is. Szinte le sem lehet lőni, ha beindulok. Régen nagyon szerettem ezeket a számokat, de mostanság időm se volt hallgatni ezeket. Régen sokat énekeltem, szerencsére hangom is van. De már nincs rá időm. Sajnos….de most, hogy Jake sok mindent elvégez helyettem, lehet újra kezdek énekelni. De nem akarom kihasználni azt hogy ilyen segítőkész. A következő szám szintén Avriltől volt az Alice. Imádom Avrilt. Nem áll tőlem messzi a stílusa. Szeretném megismerni élőben is. De sajnos erre esélyem sincs. Mikor a számnak vége lett, Jake ölelt át hátulról, Billy tapsolt, Jacob a nyakamba csókolt, Catlyn meg kacagott.
- Üdes Mami. – dicsért meg.
- Kicsim csodás voltál,de nem megmondtam, hogy pihenj? – dorgált meg.
- Jaj, Jake. Te is tudod milyen. Hiperaktív a csaj, és isteni hangja van. – mosolygott Billy.
- Köszönöm Billy. – hajtotta le a fejem.
- Na kész a kaja, ideje enni. – mondta Jake. Felkapott, és az asztalhoz vitt, majd ugyanezt tette Catlynnel is, akit beleültetett, a babaszékbe (még csak ma született, de már ma tud ülni, és kicsit beszélni….csodababa), aztán Billyt is az asztalhoz tolta.
- Jó étvágyat. – mondtuk mind egyszerre.
- Jótvátyat. – kacagott a lányunk. Jake mindenki elé letett egy-egy tál spagettit, lányunk elé, meg egy cumisüveget tele tejjel. Elkezdtünk enni, majd kopogtak.
- Majd én kinyitom. – keltem fel. Kinyitottam az ajtót, ami mögött Seth és Sam álltak. – Sziasztok. Gyertek beljebb.
- Szia. Bocsi hogy ma zavarunk, de holnap mi járőrözünk napközben. – mondta Sam.
- Ugyan, semmi baj. – majd adtam két-két puszit a fiúk arcára.
- Öhm…Sziasztok. – köszöntek mikor bejöttek. – Jó étvágyat.
- Sziasztok, köszönjük.
- Öhm. Seth, beszélnem kell veled. -állt fel Jake, és kiment Sethtel….Nem tudom mit akarhat Jake Sethtől de nem is nagyon érdekel.
- Sam, ő itt Catlyn. – adtam kezébe kislányom.
- Szia Catlyn. Sam vagyok. Gyönyörű vagy. Nagyon hasonlítasz anyádra. – mosolygott, majd egy nagyot sóhajtott.
- Mi a baj Sam? – kérdeztem, majd átvettem a kicsit.
- Olyan jó lenne, ha a saját gyerekem tarthatnám már a kezemben. Tudod, semmire sem vágyok úgy, mint arra, hogy legyen egy gyönyörű lányom, és egy okos fiam. Csak félek felhozni Emilynek.
- Jaj, Sam. Biztos Emily is benne lenne. Annyi mindent átéltetek már közösen. Rosszat is, jót is. Hidd el, nemsokára már nem az én lányomat dicséred majd, hanem a sajátod.
- Neked legyen igazad. – majd megölelt.
- Na hol az a szépség? – lépett be mosolyogva Seth, mire én megfordultam, hogy ne a hátamat, hanem a kezemben fekvő lányomat lássa. Mikor meglátta, lefagyott. Lába földbe gyökerezett, szeme elkerekedett. Nem tudtam mi történik vele. Jake is lefagyott, sokféle érzelem tükröződött mindegyikük arcán, és én semmit sem értettem, de muszáj volt megszólalnom, mert a csend már- már kínos volt.
- Seth, ő itt Catlyn. – nagyot nyelt.
- Me…me….megfog….megfoghatom? – dadogott, majd elkezdett verejtékezni a homloka.
- Persze nyújtottam felé.
- Csodaszép vagy Catlyn. – mondta neki. Kislányom elpirult, Szeme csodálatot tükrözött.
- Kösönyöm. – majd még jobban elpirult. Vajon az történt amire gondoltam?? Meg kell kérdeznem.
- Sam. Beszélhetnénk? – fordultam az alfához.
- Persze Renesme. – reméltem ezt fogja mondani.
- Jake menj el lécci Billyvel vásároljatok be. Vegyetek pelenkát, meg nekem csokit. Köszi édes.
- De…de…- kezdte.
- Nincs de. Most. – szóltam rá. – Seth ugye addig vigyázol Lynre?
- Persze Nessie.
- Köszönöm. Mindenki kifelé, most. – mondtam, majd rázártam az ajtót a lányomra és az alkalmi bébiszitterre.
- Sam átmennénk addig hozzátok? – ő csak bólintott.
*Uley házban*
- Mi történt, ami miatt mind a négyen lefagytatok?- támadtam le.
- Seth…hát….bevésődött a lányodba.
- Tényleg? Komolyan??- kérdeztem. Majd belekortyoltam a teába amit kaptam.
- Igen. Jake kiakadt. Seth örült. Én meg meglepődtem. – mondta.
- De hát ez nagyszerű. Seth remek fiú. Örülök neki nagyon. – lelkendeztem. – De szeretném, ha egy darabig nem hagynád hogy Jake és Seth együtt járőrözzön. Nem akarok balhét.
- Rendben Nessie. De azt hiszem mostmár ideje visszamenned.
- Igen. Köszönöm a teát. Szia, és sok sikert a baba projekthez.
puszii^^
7.fejezet
*Nessie szemszöge*
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Eközben a kisbaba,Carlisle nevét, Kájlájl-nak mondta, amin mindenki nevetett. Jasper nevét. Jespejnek ejtette. Már most mindenki imádja az én pici lányomat. Már most büszke vagyok rá. Nem félek attól, hogy kire fog hasonlítani jobban. Jake-re, a lázadó, vadóc természetével, vagy rám, a lázadó, néha jó- néha rossz magatartásommal. Én ígyis-úgyis szeretni fogom.
-Tessék anyuka. – adta vissza kislányomat Jasper.
- Köszönöm.
- Nessie, ha haza szeretnél menni, akkor nyugodtan. Te is jól vagy, a kicsi is, de kérlek ha bármi gond van szóljatok és megyek.
- Köszönöm. Mindent köszönök nektek, és nem szabadultok tőlünk, nemsokára jövünk látogatóba. – mosolyogtam. Jake segített felkelni, majd kikisértek a kocsihoz, és elindultunk. Hamar leértünk LaPushba, majd bementünk a kicsi házba. Billy nyugtalanul ült a székében, majd mikor észrevett minket, rögtön odagurult, és átölelt engem. Odaadtam neki a kicsit, akit csodálattal figyelt. Catlyn arcán félénk mosoly jelent meg. Majd felém fodult, és kérdő tekintettel nézett rám. Elnevettem magam.
- Billy, had mutassam be az unokádat, Catlyn Blacket. Lyn, ő a nagyapád. Apukád édesapja.
-Nyagyapaa. – nevetett. Mi is nevettünk, és már Billy is. Megölelte a kicsit, majd visszaadta.
- Jaj apa, látom nem ettél, gyorsan összeütök valami kaját.
- Hagyd édesem, majd én. – indultam a konyha fele, de Jake felkapott, és letett a kanapéra.
- Nem Nessie. Te ma szültél. Holnap sem főzhetsz. Szigorúan csak alvás, evés, ivás, babázás. Majd én megcsinálok mindent. Sam megigérte, hogyha megszületik a kicsi, legalább egy hétre nélkülöz engem. Szeretlek kicsim, és nem akarom, hogy bármi bajod legyen, esetleg kifáraszd magad. Jaj, és a többiek holnap jönnek megnézni a kicsit. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj.
- Oké, oké. – adtam meg magam. Mire Jake elindult a konyha felé. – És Jake?
- Hmm? – fordult meg. Mire kuncogni kezdtem.
- Köszönöm, és én is szeretlek. – adott egy puszit, majd elment a konyhába. Billy bekapcsolta a TV-t, és odaadta a távkapcsolót, hogy válasszak én műsort. Egy zenecsatornát kerestem, majd ott hagytam. Billy elaludt, én pedig Lynt tartottam a kezemben, néha énekeltem, néha pedig figyeltem, hogy milyen hangok jönnek ki a konyhából. Jake néha szitkozódott, néha dicsérte magát…én pedig jókat nevettem rajta.
- A rohadt életbe… - hallottam szerelmem hangját, de tovább már nem figyeltem, mert meghallottam, hogy éppen David Guetta, Fergie- Gettin’ over you megy. Végigénekeltem, amit Catlyn kitágult szemekkel figyelt. Felpattantam, Lynt letettem, és elkezdtem táncolni is. Ekkora már Esme Denters-től az Outta Here ment. Lynnek nagyon tetszett ahogy táncolok így folytattam. A TV előtti dohányzóasztalt arrább löktem, és felkaptam a rajta levő hajkefét, hogy azt használjam mikrofonnak, majd megfordultam, és folytattam az éneklést és táncolást. Következő szám, Avril Lavigne- Girlfriend. Szerencsémre olyan számok mennek, amiknek tudom a szövegét. Lehet kicsit furi, hogy most szültem, de máris ugrálok. De hála annak, hogy félig vámpír vagyok, elég hiperaktív is. Szinte le sem lehet lőni, ha beindulok. Régen nagyon szerettem ezeket a számokat, de mostanság időm se volt hallgatni ezeket. Régen sokat énekeltem, szerencsére hangom is van. De már nincs rá időm. Sajnos….de most, hogy Jake sok mindent elvégez helyettem, lehet újra kezdek énekelni. De nem akarom kihasználni azt hogy ilyen segítőkész. A következő szám szintén Avriltől volt az Alice. Imádom Avrilt. Nem áll tőlem messzi a stílusa. Szeretném megismerni élőben is. De sajnos erre esélyem sincs. Mikor a számnak vége lett, Jake ölelt át hátulról, Billy tapsolt, Jacob a nyakamba csókolt, Catlyn meg kacagott.
- Üdes Mami. – dicsért meg.
- Kicsim csodás voltál,de nem megmondtam, hogy pihenj? – dorgált meg.
- Jaj, Jake. Te is tudod milyen. Hiperaktív a csaj, és isteni hangja van. – mosolygott Billy.
- Köszönöm Billy. – hajtotta le a fejem.
- Na kész a kaja, ideje enni. – mondta Jake. Felkapott, és az asztalhoz vitt, majd ugyanezt tette Catlynnel is, akit beleültetett, a babaszékbe (még csak ma született, de már ma tud ülni, és kicsit beszélni….csodababa), aztán Billyt is az asztalhoz tolta.
- Jó étvágyat. – mondtuk mind egyszerre.
- Jótvátyat. – kacagott a lányunk. Jake mindenki elé letett egy-egy tál spagettit, lányunk elé, meg egy cumisüveget tele tejjel. Elkezdtünk enni, majd kopogtak.
- Majd én kinyitom. – keltem fel. Kinyitottam az ajtót, ami mögött Seth és Sam álltak. – Sziasztok. Gyertek beljebb.
- Szia. Bocsi hogy ma zavarunk, de holnap mi járőrözünk napközben. – mondta Sam.
- Ugyan, semmi baj. – majd adtam két-két puszit a fiúk arcára.
- Öhm…Sziasztok. – köszöntek mikor bejöttek. – Jó étvágyat.
- Sziasztok, köszönjük.
- Öhm. Seth, beszélnem kell veled. -állt fel Jake, és kiment Sethtel….Nem tudom mit akarhat Jake Sethtől de nem is nagyon érdekel.
- Sam, ő itt Catlyn. – adtam kezébe kislányom.
- Szia Catlyn. Sam vagyok. Gyönyörű vagy. Nagyon hasonlítasz anyádra. – mosolygott, majd egy nagyot sóhajtott.
- Mi a baj Sam? – kérdeztem, majd átvettem a kicsit.
- Olyan jó lenne, ha a saját gyerekem tarthatnám már a kezemben. Tudod, semmire sem vágyok úgy, mint arra, hogy legyen egy gyönyörű lányom, és egy okos fiam. Csak félek felhozni Emilynek.
- Jaj, Sam. Biztos Emily is benne lenne. Annyi mindent átéltetek már közösen. Rosszat is, jót is. Hidd el, nemsokára már nem az én lányomat dicséred majd, hanem a sajátod.
- Neked legyen igazad. – majd megölelt.
- Na hol az a szépség? – lépett be mosolyogva Seth, mire én megfordultam, hogy ne a hátamat, hanem a kezemben fekvő lányomat lássa. Mikor meglátta, lefagyott. Lába földbe gyökerezett, szeme elkerekedett. Nem tudtam mi történik vele. Jake is lefagyott, sokféle érzelem tükröződött mindegyikük arcán, és én semmit sem értettem, de muszáj volt megszólalnom, mert a csend már- már kínos volt.
- Seth, ő itt Catlyn. – nagyot nyelt.
- Me…me….megfog….megfoghatom? – dadogott, majd elkezdett verejtékezni a homloka.
- Persze nyújtottam felé.
- Csodaszép vagy Catlyn. – mondta neki. Kislányom elpirult, Szeme csodálatot tükrözött.
- Kösönyöm. – majd még jobban elpirult. Vajon az történt amire gondoltam?? Meg kell kérdeznem.
- Sam. Beszélhetnénk? – fordultam az alfához.
- Persze Renesme. – reméltem ezt fogja mondani.
- Jake menj el lécci Billyvel vásároljatok be. Vegyetek pelenkát, meg nekem csokit. Köszi édes.
- De…de…- kezdte.
- Nincs de. Most. – szóltam rá. – Seth ugye addig vigyázol Lynre?
- Persze Nessie.
- Köszönöm. Mindenki kifelé, most. – mondtam, majd rázártam az ajtót a lányomra és az alkalmi bébiszitterre.
- Sam átmennénk addig hozzátok? – ő csak bólintott.
*Uley házban*
- Mi történt, ami miatt mind a négyen lefagytatok?- támadtam le.
- Seth…hát….bevésődött a lányodba.
- Tényleg? Komolyan??- kérdeztem. Majd belekortyoltam a teába amit kaptam.
- Igen. Jake kiakadt. Seth örült. Én meg meglepődtem. – mondta.
- De hát ez nagyszerű. Seth remek fiú. Örülök neki nagyon. – lelkendeztem. – De szeretném, ha egy darabig nem hagynád hogy Jake és Seth együtt járőrözzön. Nem akarok balhét.
- Rendben Nessie. De azt hiszem mostmár ideje visszamenned.
- Igen. Köszönöm a teát. Szia, és sok sikert a baba projekthez.
2010. november 6., szombat
6.fejezet
Hosszabb lett mint szokott, mert rég volt friss, illetve elkapott az ihlet, de már a 7-feji elejét is megírtam:DD Remélem tetszeni fog:)
Part1-flóó
Part2- één:)
*Nessie Szemszög*
Part1.
Már öt hónapja vagyok terhes, de máris akkora a kicsim mint egy 9 hónapos ember baba. Carlilse vizsgálta meg, mivel már haza jöttek persze apa nélkül.
Jake egyre kevesebbet megy őrjáratra. Carlilse szerint bár melyik percben szülhetek. Elégé rossz érzés mivel anyámról nem hallottam semmit se már egy
ideje. Edward pedig Volturi katona lett...
Jacob most épp őrjáraton van, én most Billynek főzök vacsorát. Ő is nagyon örül az unokának. Ő legalább igen. Húsos palacsintát csinálok.
Elég sokat mert ha Jake haza ér éhes lesz, és én se eszek mostanába keveset. Épp elkezdtem teríteni amikor éles fájdalmat éreztem a hasamból. Egyre több
sikoly hagyta el a számat. Éreztem, hogy nem bírom ezt már sokáig. Egy erő teljes sikoly hagyta el a számat Billy kerekezett be a konyhába. Arca hirtelen
eltorzult.
- Hívom Carlilset és Jake... valahogy szólni kell neki.
- Jake... - nyögtem halkan. Azt akarom, hogy minél hamarabb itt legyen mellettem tudtam mit tehetek. Fel kaptam a telefont. Emilyt hívtam.
- Szólj... Jakenek, el...elindult a szülés. - mondtam ki sikolyok közt. Billy vissza tért és szerintem már Carlislenak is szólt.
- Rendben. - mondta Em. - szólok Paulnak ő elintézi. - Aztán kinyomta. Alig telt el pár perc és Alice és Carlilse itt teremtek. Fel állítottak és elakartak vinni.
- Jacob... - suttogtam. - meg kell várnom!
Mindenki elfogadta a döntésemet ezért leültettek a kanapéra egyre sűrűbb fájdalmaim lettek. Féltem, hogy nagy baj lesz ha nem jön mi hamarabb Jake.
- Nessie ha perceken belül nem jön muszáj lesz mennünk. - mondta Alice sietve.
- Nem, nem. - ellenkeztem. Azt akartam, hogy a gyerekem apja velem legyen. Nélküle nem szülhetek. Nem és kész! De nem tudok ellen állni két vámpírnak.
Felállítottak és ki vittek. Az eső esett. Mintha meg érezte volna, hogy valami baj történik. Be ültettek hátra és Alice is be akart ülni amikor valaki
meg akadályozta ebben.
- Alice majd én. - ült be mellém Jake. Annyira meg könnyebbültem. Szorosan magához ölelt. Egy gyengéd csókolt lehelt ajkamra.
- Soha se hagylak többet magadra. - suttogta halkan. Én egy kicsit jobban lettem.
Észre se vettem, de már a Cullen házba voltunk.
Part2.
Gyorsan felvittek az orvosi szobába, Carlisle behívta Alicet, de Jakenek ki kellett mennie.
- Nyugi Nessie, mély levegő, kifúj. Hamar túlleszel rajta. Gondolj arra, hogy a kicsit nemsokára a kezedben tarthatod. – mondta Alice.
- Renesme készülj, ha mondom, hogy „most” akkor nyomj, oké? – kérdezte Carlisle. Én csak bólintottam, mire Alice megszorította a kezem.
- Most Nessie. – mondta először. Nyomtam ahogy csak tudtam.
- Nessie Készülj. – mondta Alice. – Most- szorította meg még jobban a kezem. Ezt még párszor „eljátszottuk”,mikor Carlisle megszólalt.
- Renesme, még 1-2 alkalom és kint lesz.
- Most nyomj. – figyelmeztetett Alice.
- Már látom a fejét. Még egy alkalom, és kész.
- Készülj Nessie. Mooost. – nyújtotta el ezt az egy szót. Teljes erőmből nyomtam. Majd mikor kint volt a baba, erőtlenül hanyatlottam hátra.
- Gyönyörű kislány. – mondta Carlisle és Alice egyszerre.
- Alice vidd el, fürdesd meg aztán add oda az édesanyjának.- adta ki az utasítást nagyapa.
- Jól vagy Renesme? – ült le mellém.
- Igen, csak fáradt vagyok egy kicsit. – mosolyodtam el.
- Igen, ezt gondoltam. Nem lehet könnyű egy félvérnek, farkas bébit megszülni.
- Itt a kislánya, kedves anyuka. – sasszézott oda mellém nagynéném, majd kezembe nyomta kislányomat. – Behívom az apukát, és itt hagyunk hármasban benneteket.
- Szia Kicsim. – adott egy puszit az Életem. Alice és nagyapa kimentek. –Gyönyörű. Rád hasonlít.
- Nem Jake. A szeme a tiéd. – mosolyogtam.
- A mosolya viszont a tiéd. - adott egy csókot, lányunk arcára meg egy apró puszit nyomott. – Megfoghatom? – nézett rám könyörgően.
- Hát persze. – nevettem. – Hisz te vagy az apja.
- Mi legyen a neve? – kérdezte. Majd átvette tőlem.
- Mit szólnál a Catlynhez? – kérdeztem rá.
- Illik rá. Lyn, kislányom. Neked is tetszik? – kislányunk bólintott, amin elmosolyodtam, bár meg is lepődtem.
- Kár hogy anyuék nincsenek itt. Bár Edwardra haragszom, mégis az apám…és Catlyn nagyapja. – hajtottam le a fejem.
- Mami szomojúú…. – nyújtotta felém kicsi kezét Lyn. Amint kimondta, felkaptam a fejem, és elmosolyodtam.
- Nagyon okos lányunk van Édesem. – adta oda Jake a kisbabát.
- Tőled örökölte. – mosolyogtam.
- Nem is tudom, ki mondta még ki az első szavát az első földi napján. – nézett rám komolyan.
- Jól van na. De nem ilyen korán….ráadásul te is nagyon okos vagy. Meg a te gyereked is.
- Csak addig, amíg nem csinál semmi rosszat. Szeretlek Édes. – mosolygott.
- Hát…ahogy az apját ismerem, na meg az anyját is, nem lesz sokáig kisangyal. – lépett be a szobába Emmett.
- Mamii szejjetlek….meg apa is szejjet. – kacagott lányunk.
- Némá megszólalt a kisördög. Már most. Kicsilány, én vagyok a Emmett bácsi.
- Enyett bási – nevetett.
- Tényleg Kisördög…..
- Nyugi már Enyett bási. Catlyn imádni fog téged. – veregette hátba Jake Emmettet, igaz közben majdnem megfulladt a nevetésben.
- Így van Enyett bási. – én is nevettem.
- Min nevet mindenki? – jött be Alice, Jasper, és Rose a szobába.
- Azon, hogy ez elbűvölő kisangyal azt mondta Emmettre, hogy Enyett bási. – mondta Jake.
- Szia Nessie. Megfoghatom? – nézett rám bociszemekkel.
- Hát persze, tessék. – adtam oda. – Amúgy Catlynnek hívják.
- Sziiia Kicsilány. Alice néni vagyok. – mosolygott lányomra.
- Ejic nyényi. – gügyögött.
- Hát ez haláli. Aranyos is, vicces is. – mondta Emmett. Hát igen. Ő az értelmes hozzászólásairól híres.
- Alice add ide. – nyúlt oda Rosalie.
- Rosalie vagyok, amint megnősz, eljössz velem, és Alice-szel vásárolni. – nevetett.
- Rózsáliii. Mamii is jöjjjön. – mosolygott.
- Ő sem hagyná ki, ez biztos. – majd továbbadta Esmenek.
- Szia Lyni. Esme vagyok. Anyukád nagymamája. – mosolygott anyásan nagyi.
- Szejjetlek. – mondta Esmenek, mire nagyi némán sírni kezdett. Továbbadta Carlislenak, Esme pedig a nyakamba borult.
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Part1-flóó
Part2- één:)
*Nessie Szemszög*
Part1.
Már öt hónapja vagyok terhes, de máris akkora a kicsim mint egy 9 hónapos ember baba. Carlilse vizsgálta meg, mivel már haza jöttek persze apa nélkül.
Jake egyre kevesebbet megy őrjáratra. Carlilse szerint bár melyik percben szülhetek. Elégé rossz érzés mivel anyámról nem hallottam semmit se már egy
ideje. Edward pedig Volturi katona lett...
Jacob most épp őrjáraton van, én most Billynek főzök vacsorát. Ő is nagyon örül az unokának. Ő legalább igen. Húsos palacsintát csinálok.
Elég sokat mert ha Jake haza ér éhes lesz, és én se eszek mostanába keveset. Épp elkezdtem teríteni amikor éles fájdalmat éreztem a hasamból. Egyre több
sikoly hagyta el a számat. Éreztem, hogy nem bírom ezt már sokáig. Egy erő teljes sikoly hagyta el a számat Billy kerekezett be a konyhába. Arca hirtelen
eltorzult.
- Hívom Carlilset és Jake... valahogy szólni kell neki.
- Jake... - nyögtem halkan. Azt akarom, hogy minél hamarabb itt legyen mellettem tudtam mit tehetek. Fel kaptam a telefont. Emilyt hívtam.
- Szólj... Jakenek, el...elindult a szülés. - mondtam ki sikolyok közt. Billy vissza tért és szerintem már Carlislenak is szólt.
- Rendben. - mondta Em. - szólok Paulnak ő elintézi. - Aztán kinyomta. Alig telt el pár perc és Alice és Carlilse itt teremtek. Fel állítottak és elakartak vinni.
- Jacob... - suttogtam. - meg kell várnom!
Mindenki elfogadta a döntésemet ezért leültettek a kanapéra egyre sűrűbb fájdalmaim lettek. Féltem, hogy nagy baj lesz ha nem jön mi hamarabb Jake.
- Nessie ha perceken belül nem jön muszáj lesz mennünk. - mondta Alice sietve.
- Nem, nem. - ellenkeztem. Azt akartam, hogy a gyerekem apja velem legyen. Nélküle nem szülhetek. Nem és kész! De nem tudok ellen állni két vámpírnak.
Felállítottak és ki vittek. Az eső esett. Mintha meg érezte volna, hogy valami baj történik. Be ültettek hátra és Alice is be akart ülni amikor valaki
meg akadályozta ebben.
- Alice majd én. - ült be mellém Jake. Annyira meg könnyebbültem. Szorosan magához ölelt. Egy gyengéd csókolt lehelt ajkamra.
- Soha se hagylak többet magadra. - suttogta halkan. Én egy kicsit jobban lettem.
Észre se vettem, de már a Cullen házba voltunk.
Part2.
Gyorsan felvittek az orvosi szobába, Carlisle behívta Alicet, de Jakenek ki kellett mennie.
- Nyugi Nessie, mély levegő, kifúj. Hamar túlleszel rajta. Gondolj arra, hogy a kicsit nemsokára a kezedben tarthatod. – mondta Alice.
- Renesme készülj, ha mondom, hogy „most” akkor nyomj, oké? – kérdezte Carlisle. Én csak bólintottam, mire Alice megszorította a kezem.
- Most Nessie. – mondta először. Nyomtam ahogy csak tudtam.
- Nessie Készülj. – mondta Alice. – Most- szorította meg még jobban a kezem. Ezt még párszor „eljátszottuk”,mikor Carlisle megszólalt.
- Renesme, még 1-2 alkalom és kint lesz.
- Most nyomj. – figyelmeztetett Alice.
- Már látom a fejét. Még egy alkalom, és kész.
- Készülj Nessie. Mooost. – nyújtotta el ezt az egy szót. Teljes erőmből nyomtam. Majd mikor kint volt a baba, erőtlenül hanyatlottam hátra.
- Gyönyörű kislány. – mondta Carlisle és Alice egyszerre.
- Alice vidd el, fürdesd meg aztán add oda az édesanyjának.- adta ki az utasítást nagyapa.
- Jól vagy Renesme? – ült le mellém.
- Igen, csak fáradt vagyok egy kicsit. – mosolyodtam el.
- Igen, ezt gondoltam. Nem lehet könnyű egy félvérnek, farkas bébit megszülni.
- Itt a kislánya, kedves anyuka. – sasszézott oda mellém nagynéném, majd kezembe nyomta kislányomat. – Behívom az apukát, és itt hagyunk hármasban benneteket.
- Szia Kicsim. – adott egy puszit az Életem. Alice és nagyapa kimentek. –Gyönyörű. Rád hasonlít.
- Nem Jake. A szeme a tiéd. – mosolyogtam.
- A mosolya viszont a tiéd. - adott egy csókot, lányunk arcára meg egy apró puszit nyomott. – Megfoghatom? – nézett rám könyörgően.
- Hát persze. – nevettem. – Hisz te vagy az apja.
- Mi legyen a neve? – kérdezte. Majd átvette tőlem.
- Mit szólnál a Catlynhez? – kérdeztem rá.
- Illik rá. Lyn, kislányom. Neked is tetszik? – kislányunk bólintott, amin elmosolyodtam, bár meg is lepődtem.
- Kár hogy anyuék nincsenek itt. Bár Edwardra haragszom, mégis az apám…és Catlyn nagyapja. – hajtottam le a fejem.
- Mami szomojúú…. – nyújtotta felém kicsi kezét Lyn. Amint kimondta, felkaptam a fejem, és elmosolyodtam.
- Nagyon okos lányunk van Édesem. – adta oda Jake a kisbabát.
- Tőled örökölte. – mosolyogtam.
- Nem is tudom, ki mondta még ki az első szavát az első földi napján. – nézett rám komolyan.
- Jól van na. De nem ilyen korán….ráadásul te is nagyon okos vagy. Meg a te gyereked is.
- Csak addig, amíg nem csinál semmi rosszat. Szeretlek Édes. – mosolygott.
- Hát…ahogy az apját ismerem, na meg az anyját is, nem lesz sokáig kisangyal. – lépett be a szobába Emmett.
- Mamii szejjetlek….meg apa is szejjet. – kacagott lányunk.
- Némá megszólalt a kisördög. Már most. Kicsilány, én vagyok a Emmett bácsi.
- Enyett bási – nevetett.
- Tényleg Kisördög…..
- Nyugi már Enyett bási. Catlyn imádni fog téged. – veregette hátba Jake Emmettet, igaz közben majdnem megfulladt a nevetésben.
- Így van Enyett bási. – én is nevettem.
- Min nevet mindenki? – jött be Alice, Jasper, és Rose a szobába.
- Azon, hogy ez elbűvölő kisangyal azt mondta Emmettre, hogy Enyett bási. – mondta Jake.
- Szia Nessie. Megfoghatom? – nézett rám bociszemekkel.
- Hát persze, tessék. – adtam oda. – Amúgy Catlynnek hívják.
- Sziiia Kicsilány. Alice néni vagyok. – mosolygott lányomra.
- Ejic nyényi. – gügyögött.
- Hát ez haláli. Aranyos is, vicces is. – mondta Emmett. Hát igen. Ő az értelmes hozzászólásairól híres.
- Alice add ide. – nyúlt oda Rosalie.
- Rosalie vagyok, amint megnősz, eljössz velem, és Alice-szel vásárolni. – nevetett.
- Rózsáliii. Mamii is jöjjjön. – mosolygott.
- Ő sem hagyná ki, ez biztos. – majd továbbadta Esmenek.
- Szia Lyni. Esme vagyok. Anyukád nagymamája. – mosolygott anyásan nagyi.
- Szejjetlek. – mondta Esmenek, mire nagyi némán sírni kezdett. Továbbadta Carlislenak, Esme pedig a nyakamba borult.
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
2010. október 2., szombat
5.fejezet
A Part1-et Flóó írta. Bella szemszögét írtam én, és Jane szemszögét megint Flóó. Flóó a tnapiért bocsánatot kérek a hülye picsa nevében is. És Imádlak(LL). De ezért a végért baráti alapon meg foglak ölni:DD
Remélem tetszik majd nektek:P
Jó olvasást!
5. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A könnyeim csak folytak. Fájtak anyám szavai. Azt hittem ő örülni fog annak, hogy nagymama lesz. Alice már biztos el újságolta Edwardnak a nagy hírt. De engem már nem érdekelnek. Ki törlöm az összes vámpírt az életemből. A leendő családomra szeretnék koncentrálni. Mégis csak anya leszek. Jake minden lépésemet figyeli, amióta kiderült, hogy terhes vagyok még járőrözni is csak úgy megy, hogy én addig Billynél vagy Emilynél vagyok. Olyan aranyos, hogy aggodig. A fiúkkal pedig a mi kis házunkhoz építenek egy gyerek szobát. Jó érzés nézni, hogy a sok farkas fiú az én gyerekem szobáját építi. Ezek apró örömök az életben. De mégis tele van szörnyű dolgokkal az életem. Apámba nagyot csalódtam és most az anyámba is. Nekik csak a saját boldogságuk a fontos, azzal persze nem törődnek, hogy mi is van pontosan a lányukkal. Érdeklik-e, hogy én egy csodálatos gyermeket várok? Vagy esetleg az én boldogságom, azért is harcolnom kellet, hogy Edward elfogadja Jacobot. Apám régi módi, az a mániája, hogy ez úgyse lesz egy hosszú kapcsolat. De én minden hittemmel küzdök ellene. Mert igen is örökké tarthat. Jake át ölelt.
- Nem lesz semmi baj, most csak ideges. – próbált nyugtatni, kevés sikerrel.
- Jake annyi vigaszom van, hogy te és a kicsi itt vagytok nekem. – Kezdtem egyre jobban sírni.
- Shhs. Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek neked. – mondta olyan halkan ahogyan csak tudta.
- Most rögtön álljatok meg! – kiabálta anyám. Jake védelmezően elém állt nehogy bármi bajom essen. Anya is utol ért minket. Aztán elkezdte a beszédét.
- Nessie, tarthatnál annyira, hogy szólhatnál az anyádnak… Csak pár szó… Annyit kellet volna mondanod, hogy: „hé anya képzeld anya leszek…” Ennyit kellet volna mondanod. Na és az apád tudja? Boldog?
- Képzeld nem tudja. Én azt hittem örülni fogsz. Személyesen szerettem volna elmondani. – mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.
- Szóval azt hitted? Képzeld el Renesmee nem tudok boldog lenni. Tökre ment az életem. – kiabálta kikelve magából.
- Bells, ne beszélj vele így. Ő igazán nem tehet semmiről. Ha most meg bocsátasz nekünk mennünk kell. – ragadott kézen Jake.
- Jól van… meneküljetek csak… De tud meg, hogy a Cullen család nem sokára haza jön, kivéve apádat… - mikor ezt kimondta meglepődtem. Micsoda nem jön haza? Szóval így állunk…
- Nem érdekel, el akarom felejteni az egész Cullen családot, sőt a vámpírokat is. – ordítottam vele.
- Hogy beszélsz az anyáddal? – háborodott.
- Ahogyan megérdemli. – köptem oda neki. Megfogtam Jake kezét és elkezdtünk haza felé menni. Jake szorosan mellettem volt. Egy percre se hagyna egyedül. Mikor haza értünk, csináltam egy kis kaját. Gyorsan meg ettük. Jake megcsókolt és elment őrjáratra. Én addig át mentem Emilyhez. Igazán aranyos volt velem. Figyelmes, ő is nagyon szeretne egy kisbabát. A falka egész jól fogadta. Talán még Leah is kezdi elfogadni. Tisztába van vele, hogy engem muszáj elfogadnia mert Jake bevésődése vagyok. A gyermekünk pedig tovább viheti a farkas vért. Lehet, hogy ő is egyszer kis farkas lesz. Eddig ez még meg se fordult a fejembe. Kis farkas. Két farkasom lesz majd talán. Egy már van.
Part I I.
Bella szemszöge
Életemben először csalódtam a lányomban. Hagyta, hogy Jake felkoppintsa. Azt hittem, neki ennél több esze van. Jacobnak is, meg a lányomnak is. Hisz még olyan fiatalok. Vagyis Renesme az, Jake nem, de hát Istenem, előttük az örökkévalóság. Nessie felcsináltatta magát, csak hogy az apját idegesíthesse. Ebben biztos vagyok. Szólnom kell Edwardnak. Nem, azt nem lehet, én most haragszok rá. Tönkre tette az életemet. Ő, és a kis kurvája. Aronak kéne szólnom, de ahhoz vissza kéne mennem Volterrába. Oda meg nem akarok menni, bár inkább meg kéne öletnem magam, mert már senkinek sem kellek. De nem akarok örömet szerezni Edinek, meg Janeikének. Esmenek meg nem akartam csalódást okozni. Nem akartam, hogy Esme, Carlisle, és Alice szenvedjen, azt meg végképp nem, hogy Jasper az előbb említettek érzéseitől akadjon ki, és kezdjen újra embert ölni.
Jane szemszög.
- Jane… - kezdte szerelmem halkan. – Holnap vissza megyünk Forksba…
- Micsoda? – kérdeztem olyan halkan ahogyan csak tudtam. Elöntött a fájdalom, Edward nélkül teljesen üres leszek, és elhagyatott… Nem akarom… Inkább én is vele megyek, de Aro… ő abba nem megy bele. Sürgősen beszélnem kell Tiával… fel rohantam a szobájába, a fürdőbe és ő és Alec… hát éppen elvoltak foglalva. Kirohantam és csak rohantam, és rohantam. Amikor egy olyan részre értem ahol majdnem negyven fa kivolt döntve. Meg láttam, Edit aki a fákat dönti.
- Mit csinálsz? – kérdeztem óvatosan miközben át öleltem őt.
- Nem akarok el menni, nem is fogok. Tudom, hogy velem jönnél de Aro nem enged el.
- De… Edward, te nem vagy képes embereket ölni. Nem tehetted ezt, majd megoldjuk. – szomorodtam el.
- Rendben. – zárta le a témát, közelebb lépett és megcsókolt. Egyre jobban csókoltuk egymást. Amikor valahogyan le került rólam a póló, Ediről pedig az ing. Ő már csak alsó nadrágba volt én pedig csak egy bugyiba. Egyre keményedő férfiaságára csúszott kezem. Mire a száját egy állatias morgás hagyta el, én pedig mint valami madár sípitottam. Egyre jobban kivántuk egymást. Az első alkalom amit Edwarddal igazán közel töltök, egy fán lesz… Ez vicces…
Egymásba kapaszkodtunk még erősebben és akkor az a két vékony ruha darab is le került rólunk…
Remélem tetszik majd nektek:P
Jó olvasást!
5. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A könnyeim csak folytak. Fájtak anyám szavai. Azt hittem ő örülni fog annak, hogy nagymama lesz. Alice már biztos el újságolta Edwardnak a nagy hírt. De engem már nem érdekelnek. Ki törlöm az összes vámpírt az életemből. A leendő családomra szeretnék koncentrálni. Mégis csak anya leszek. Jake minden lépésemet figyeli, amióta kiderült, hogy terhes vagyok még járőrözni is csak úgy megy, hogy én addig Billynél vagy Emilynél vagyok. Olyan aranyos, hogy aggodig. A fiúkkal pedig a mi kis házunkhoz építenek egy gyerek szobát. Jó érzés nézni, hogy a sok farkas fiú az én gyerekem szobáját építi. Ezek apró örömök az életben. De mégis tele van szörnyű dolgokkal az életem. Apámba nagyot csalódtam és most az anyámba is. Nekik csak a saját boldogságuk a fontos, azzal persze nem törődnek, hogy mi is van pontosan a lányukkal. Érdeklik-e, hogy én egy csodálatos gyermeket várok? Vagy esetleg az én boldogságom, azért is harcolnom kellet, hogy Edward elfogadja Jacobot. Apám régi módi, az a mániája, hogy ez úgyse lesz egy hosszú kapcsolat. De én minden hittemmel küzdök ellene. Mert igen is örökké tarthat. Jake át ölelt.
- Nem lesz semmi baj, most csak ideges. – próbált nyugtatni, kevés sikerrel.
- Jake annyi vigaszom van, hogy te és a kicsi itt vagytok nekem. – Kezdtem egyre jobban sírni.
- Shhs. Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek neked. – mondta olyan halkan ahogyan csak tudta.
- Most rögtön álljatok meg! – kiabálta anyám. Jake védelmezően elém állt nehogy bármi bajom essen. Anya is utol ért minket. Aztán elkezdte a beszédét.
- Nessie, tarthatnál annyira, hogy szólhatnál az anyádnak… Csak pár szó… Annyit kellet volna mondanod, hogy: „hé anya képzeld anya leszek…” Ennyit kellet volna mondanod. Na és az apád tudja? Boldog?
- Képzeld nem tudja. Én azt hittem örülni fogsz. Személyesen szerettem volna elmondani. – mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.
- Szóval azt hitted? Képzeld el Renesmee nem tudok boldog lenni. Tökre ment az életem. – kiabálta kikelve magából.
- Bells, ne beszélj vele így. Ő igazán nem tehet semmiről. Ha most meg bocsátasz nekünk mennünk kell. – ragadott kézen Jake.
- Jól van… meneküljetek csak… De tud meg, hogy a Cullen család nem sokára haza jön, kivéve apádat… - mikor ezt kimondta meglepődtem. Micsoda nem jön haza? Szóval így állunk…
- Nem érdekel, el akarom felejteni az egész Cullen családot, sőt a vámpírokat is. – ordítottam vele.
- Hogy beszélsz az anyáddal? – háborodott.
- Ahogyan megérdemli. – köptem oda neki. Megfogtam Jake kezét és elkezdtünk haza felé menni. Jake szorosan mellettem volt. Egy percre se hagyna egyedül. Mikor haza értünk, csináltam egy kis kaját. Gyorsan meg ettük. Jake megcsókolt és elment őrjáratra. Én addig át mentem Emilyhez. Igazán aranyos volt velem. Figyelmes, ő is nagyon szeretne egy kisbabát. A falka egész jól fogadta. Talán még Leah is kezdi elfogadni. Tisztába van vele, hogy engem muszáj elfogadnia mert Jake bevésődése vagyok. A gyermekünk pedig tovább viheti a farkas vért. Lehet, hogy ő is egyszer kis farkas lesz. Eddig ez még meg se fordult a fejembe. Kis farkas. Két farkasom lesz majd talán. Egy már van.
Part I I.
Bella szemszöge
Életemben először csalódtam a lányomban. Hagyta, hogy Jake felkoppintsa. Azt hittem, neki ennél több esze van. Jacobnak is, meg a lányomnak is. Hisz még olyan fiatalok. Vagyis Renesme az, Jake nem, de hát Istenem, előttük az örökkévalóság. Nessie felcsináltatta magát, csak hogy az apját idegesíthesse. Ebben biztos vagyok. Szólnom kell Edwardnak. Nem, azt nem lehet, én most haragszok rá. Tönkre tette az életemet. Ő, és a kis kurvája. Aronak kéne szólnom, de ahhoz vissza kéne mennem Volterrába. Oda meg nem akarok menni, bár inkább meg kéne öletnem magam, mert már senkinek sem kellek. De nem akarok örömet szerezni Edinek, meg Janeikének. Esmenek meg nem akartam csalódást okozni. Nem akartam, hogy Esme, Carlisle, és Alice szenvedjen, azt meg végképp nem, hogy Jasper az előbb említettek érzéseitől akadjon ki, és kezdjen újra embert ölni.
Jane szemszög.
- Jane… - kezdte szerelmem halkan. – Holnap vissza megyünk Forksba…
- Micsoda? – kérdeztem olyan halkan ahogyan csak tudtam. Elöntött a fájdalom, Edward nélkül teljesen üres leszek, és elhagyatott… Nem akarom… Inkább én is vele megyek, de Aro… ő abba nem megy bele. Sürgősen beszélnem kell Tiával… fel rohantam a szobájába, a fürdőbe és ő és Alec… hát éppen elvoltak foglalva. Kirohantam és csak rohantam, és rohantam. Amikor egy olyan részre értem ahol majdnem negyven fa kivolt döntve. Meg láttam, Edit aki a fákat dönti.
- Mit csinálsz? – kérdeztem óvatosan miközben át öleltem őt.
- Nem akarok el menni, nem is fogok. Tudom, hogy velem jönnél de Aro nem enged el.
- De… Edward, te nem vagy képes embereket ölni. Nem tehetted ezt, majd megoldjuk. – szomorodtam el.
- Rendben. – zárta le a témát, közelebb lépett és megcsókolt. Egyre jobban csókoltuk egymást. Amikor valahogyan le került rólam a póló, Ediről pedig az ing. Ő már csak alsó nadrágba volt én pedig csak egy bugyiba. Egyre keményedő férfiaságára csúszott kezem. Mire a száját egy állatias morgás hagyta el, én pedig mint valami madár sípitottam. Egyre jobban kivántuk egymást. Az első alkalom amit Edwarddal igazán közel töltök, egy fán lesz… Ez vicces…
Egymásba kapaszkodtunk még erősebben és akkor az a két vékony ruha darab is le került rólunk…
2010. szeptember 26., vasárnap
4.fejezet
Sziasztok! Itt a 4.feji:P flóó írta az első felét, én meg a végét. Remélem tetszik:)
Jó olvasást:)
4. fejezet
Jane szemszög.
Éjfél körül lehetet, a kastély örültek háza lett. Persze köszönhető nekem. Amióta ki tudodott ez a dolog, most minden olyan máss. Edward családja most utálja őt is, meg engemet is. Talán csak egy valaki nem. Rosalie ő soha se szívlelte, azt a nő személyt. Valahogy én se. Aro mostanábba nem ön maga. Azt érzem, hogy ez részben az én hibám. Be kell vallanom lehet, hogy eljött az ideje itt hagyni a Volturit. De Edwardnak családja van, volt... Kezdek nagyon, nagyon ideges lenni...
Sajnálom ezeket a dolgokat. Szégyenlem is magamat. Nem tudnák Reneesme szemébe nézni. Bennem mindenki csak a gyilkost látja. Legszívesebben itt hagynám ezt az egészet, és újra ember lennék. Hiányzik nekem az ember lét. Minden annyira szörnyű lett hirtelen. Alec nem beszél velem, elvileg szerinte el árultam a Volturit. Nevetséges. Talán még Tia az aki szóba áll velem. Nem is értem, hogy Edward mit szerethet egy olyan nőt mint én. Én csak egy férj hóditó, nevetséges tyúk vagyok. Meg hallottam számomra a legszebb légzést.
- Jane te még éjszaka is ennél a pataknál vagy? - krérdezte Edy halkan.
- Kikapcsol az agyam, muszály gondolkodnom. - sóhajtottam. Edward közelebb lépett és megcsókolt szenvedélyes és tűzes csók volt... Amikor egy taps félbe szakította.
- Brávó, brávó milyen díj nyertes csók volt. - mondta Heidi negédes hangon, és közelebb lépett.
Nessie szemszög.
Amikor rá jöttem megijedtem. A Volturi ezt most nem fogja hagyni, hogy egy Farkas, vámpír, ember bébi megszülesen. Simogattam meg a hasamat. Ekkor Jake lépett be és rögtön rájött. Közelebb lépett hozzám és átkarolt. Gyengéden megcsókolta az arcomat.
- Szóval apa leszek? - suttogta elhaló hangon.
- Azt hiszem... - ekkor jutott eszembe hogy milyen apám is van...
Fájt, hogy kínozz engem a tudat. Jake nagyon lassan lehajolt és egy csókot adott a hasamra. Én megfogtam erős karját és egy puszit nyomtam rá. Ekkor jöttem rá, hogy milyen jó életem van, semmi pénzért nem cserélnék senkivel. Szeretek La Pushban élni. Sok barátom van és nem sokára anya leszek. Egy könny csepp utat tört magának és lecsordogált az arcomon.
*1 hónappal később*
Anyu két órával ezelőtt hívott fel, elvileg mindjárt itt lesz. A tisztáson találkozunk, ahol annak idején volt a csata, ahol Victoria meghalt. Jakekel megyek. Nem enged el egyedül. Igaz, az anyámmal találkozok, de mióta kiderült, hogy gyereket várok, Jake sokkal jobban félt. A tisztás szélén jártunk, amikor már láttam anyámat. Közeledett felém, de előttem két méterrel megállt, mégigmért, majd megszólalt.
- Szóval így állunk. Én mindent elmondok, te meg elfelejted közölni, hogy felkoppintottak. Pedig azt hiszem ez nem kis dolog. De végül is csak az anyád vagyok. Minek nekem mindent elmondanod. Pont olyan vagy mint az apád. – ordított.
- Na elég legyen, még nem is köszöntél, de már csesztetsz. Ha tudni szeretnéd, nem akartam telefonon közölni. – mondtam könnyeimmel küszködve.
- Velem te ne beszélj így kisasszony. – szidott meg.
- Na álljon meg a menet Bella. Te ne beszélj így a lányoddal. – állt mellém Jacob.
- Jake te maradj ki belőle. – dorgálta le őt is anyám.
- Bella higgadj le, majd beszéltek ha lenyugodsz, mi most megyünk, Nessienek nem szabad sokat stresszelnie. – karolt át kedvesem, majd anyám válaszára se várva, már úton voltunk hazafelé. Mit is gondoltam. Tökéletes élet a francokat. Az egy dolog, hogy van egy társam, akit mindennél jobban szeretek, és sok sok barátom, na meg egy kisbaba növekszik bennem, de az életem egyáltalán nem tökéletes. Az anyám egy idegbeteg hisztis picsa, az apám meg egy barom, vagy ahogy egyszer egy bölcs ember hívott egy faszkalapot: Farkangyal.
Jó olvasást:)
4. fejezet
Jane szemszög.
Éjfél körül lehetet, a kastély örültek háza lett. Persze köszönhető nekem. Amióta ki tudodott ez a dolog, most minden olyan máss. Edward családja most utálja őt is, meg engemet is. Talán csak egy valaki nem. Rosalie ő soha se szívlelte, azt a nő személyt. Valahogy én se. Aro mostanábba nem ön maga. Azt érzem, hogy ez részben az én hibám. Be kell vallanom lehet, hogy eljött az ideje itt hagyni a Volturit. De Edwardnak családja van, volt... Kezdek nagyon, nagyon ideges lenni...
Sajnálom ezeket a dolgokat. Szégyenlem is magamat. Nem tudnák Reneesme szemébe nézni. Bennem mindenki csak a gyilkost látja. Legszívesebben itt hagynám ezt az egészet, és újra ember lennék. Hiányzik nekem az ember lét. Minden annyira szörnyű lett hirtelen. Alec nem beszél velem, elvileg szerinte el árultam a Volturit. Nevetséges. Talán még Tia az aki szóba áll velem. Nem is értem, hogy Edward mit szerethet egy olyan nőt mint én. Én csak egy férj hóditó, nevetséges tyúk vagyok. Meg hallottam számomra a legszebb légzést.
- Jane te még éjszaka is ennél a pataknál vagy? - krérdezte Edy halkan.
- Kikapcsol az agyam, muszály gondolkodnom. - sóhajtottam. Edward közelebb lépett és megcsókolt szenvedélyes és tűzes csók volt... Amikor egy taps félbe szakította.
- Brávó, brávó milyen díj nyertes csók volt. - mondta Heidi negédes hangon, és közelebb lépett.
Nessie szemszög.
Amikor rá jöttem megijedtem. A Volturi ezt most nem fogja hagyni, hogy egy Farkas, vámpír, ember bébi megszülesen. Simogattam meg a hasamat. Ekkor Jake lépett be és rögtön rájött. Közelebb lépett hozzám és átkarolt. Gyengéden megcsókolta az arcomat.
- Szóval apa leszek? - suttogta elhaló hangon.
- Azt hiszem... - ekkor jutott eszembe hogy milyen apám is van...
Fájt, hogy kínozz engem a tudat. Jake nagyon lassan lehajolt és egy csókot adott a hasamra. Én megfogtam erős karját és egy puszit nyomtam rá. Ekkor jöttem rá, hogy milyen jó életem van, semmi pénzért nem cserélnék senkivel. Szeretek La Pushban élni. Sok barátom van és nem sokára anya leszek. Egy könny csepp utat tört magának és lecsordogált az arcomon.
*1 hónappal később*
Anyu két órával ezelőtt hívott fel, elvileg mindjárt itt lesz. A tisztáson találkozunk, ahol annak idején volt a csata, ahol Victoria meghalt. Jakekel megyek. Nem enged el egyedül. Igaz, az anyámmal találkozok, de mióta kiderült, hogy gyereket várok, Jake sokkal jobban félt. A tisztás szélén jártunk, amikor már láttam anyámat. Közeledett felém, de előttem két méterrel megállt, mégigmért, majd megszólalt.
- Szóval így állunk. Én mindent elmondok, te meg elfelejted közölni, hogy felkoppintottak. Pedig azt hiszem ez nem kis dolog. De végül is csak az anyád vagyok. Minek nekem mindent elmondanod. Pont olyan vagy mint az apád. – ordított.
- Na elég legyen, még nem is köszöntél, de már csesztetsz. Ha tudni szeretnéd, nem akartam telefonon közölni. – mondtam könnyeimmel küszködve.
- Velem te ne beszélj így kisasszony. – szidott meg.
- Na álljon meg a menet Bella. Te ne beszélj így a lányoddal. – állt mellém Jacob.
- Jake te maradj ki belőle. – dorgálta le őt is anyám.
- Bella higgadj le, majd beszéltek ha lenyugodsz, mi most megyünk, Nessienek nem szabad sokat stresszelnie. – karolt át kedvesem, majd anyám válaszára se várva, már úton voltunk hazafelé. Mit is gondoltam. Tökéletes élet a francokat. Az egy dolog, hogy van egy társam, akit mindennél jobban szeretek, és sok sok barátom, na meg egy kisbaba növekszik bennem, de az életem egyáltalán nem tökéletes. Az anyám egy idegbeteg hisztis picsa, az apám meg egy barom, vagy ahogy egyszer egy bölcs ember hívott egy faszkalapot: Farkangyal.
2010. szeptember 25., szombat
3. fejezet
Sziasztok:)
Ennek a fejinek az első felét flóó írta, én meg ma befejeztem. Ha van benne hiba, akkor bocsi:)
Jó olvasást:)
3. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A családom már pár hete a Volturi klánnál tartozkodik. Alice minden fontosabb dolgot közöl velem, de pár napja semmi. Kezdek aggódni. Jacob próbál nyugtatni, hogy nincsen semmi baj. De én sajnos érzem. Tudom, nem bírok várni tudom nagyon jól, hogy cselekednem kell.
- Háló? – szólt bele tündérien Alice. - tudtam, hogy hívni fogsz.
- Áh. Akkor? Mesélj. – szóltam bele mogorván.
- Jaj Nessie, biztos? – kérdezte halkan.
- Igen. – válaszoltam durván.
- Bella elment, és nem tudjuk, hogy hova. Most jön az a kérdés, hogy miért. Azért mert apád megcsókolta…
- Kit? – kiabáltam.
- Jane Volturit. – mondta ki gyengén.
- Mi… Mi… Micsoda? – kérdeztem halkan.
- Jól hallottad.
- Add oda a telefont apámnak. – szűrtem ki a fogaim közt. Hallottam ahogy Alice halkan oda táncol apámhoz és a kezébe nyomja a telefont.
- Szia Nessie. – köszönt vidáman.
- Miért tetted ezt anyával? Miért pont azzal a nővel? Ez neked az örök szerelem? Neked ez jelenti azt hogy örökké? – kiabáltam Edward Cullennel.
- Nessie, csak azt ne mond, hogy hirtelen olyan korcs lettél mint az ölebed?! Soha se értettem mit tudsz rajta szeretni. – ejtette ki könnyen a szavakat. Égettet a fájdalom. Fájt, hogy a saját apám ilyeneket mond. Miért tehette ezt anyával? És mért pont Jane-el? Úristen Jane? Még a gondolattól is hány ingerem lett.
Part I I.
Ha Jane lesz a mostohám, akkor én elmegyógyintézetbe kerülök. Jacob meg majd bejárhat látogatni. De egy kicsit se lenne feltűnő, egy lány, aki az évek során semmit se változik, és egy fiú, akinek a megszokottnál egy „kicsit” magasabb a testhőmérséklete.
- Nessie ha jót akarsz magadnak,akkor nem szidod Janet. Tudod, én szeretem őt, és ezt neked el kell fogadnod. – folytatta az „apai-beszédet”.
- Ha azt hiszed, hogy valaha is el fogom fogadni a kapcsolatod Janenel, akkor nagyon tévedsz. Nincs semmi rossz véleményem Janeről, mert kedvelem őt, sőt egész jó barát, de Te mint apa borzasztó vagy. Egy nő sem érdemel meg. Olyan vagy mint az összes többi. Kihasználod a nőket, hogy legyen egy-két jó órád. De az életed nem lesz jobb. Nagyot csalódtam benned.
- Renesme Carlie Cullen, ne merj így beszélni velem! – még mindig nyugodt volt.
- Ne nevezz így. Nem tűröm el. Soha a büdös életbe nem akarok veled beszélni. SOHA.- ordítottam a telefonba, majd lecsaptam. Pár perc múlva újra csörgött a telefonom, de szerencsére nem apa hívott.
Bella szemszög
Futottam, ahogy csak tudtam, nagyon ritkán álltam meg. Akkor is csak vadásztam. Napok óta nem beszéltem Nessievel. Fel akartam hívni, de telefon nem volt nálam. A legközelebbi városban, bementem egy telefonoshoz, és vettem egy Samsung Divát, fehér hátlappal. Pár számot fejből tudok, így beírtam azokat, majd Nessie számát is elmentettem, és már hívtam is. Három csörgés után felvette.
- Igen? – hallottam meg az én kislányom gyönyörű hangját.
- Kicsim, Anya vagyok. – mondtam neki nyugodtan.
- Anyu, rég láttalak, hiányzol már nagyon, hallottam mi történt. Sajnálom, Edward nagyon bunkó volt.
- Te is hiányzol Kincsem. Remélem minden rendben van és Jake vigyáz rád. Igen, bunkó volt, de te mióta nevezed a nevén?
- Mióta tudom, mi történt. Képtelen vagyok elfogadni, hogy ő az apám. Jake vigyáz rám, nagyon szeretem őt. Mikor láthatlak? – hadarta.
- Útban vagyok hazafelé. Majd csörgök, ha a közelben járok, de leteszem, hogy minél hamarabb találkozhassunk.
Nessie szemszög
Miután anyával beszéltem, megnyugodtam. Tudtam, minden rendben van, és nem akar véget vetni az életének. Jake rengeteget járőrözik, de én mostanság nagyon nehezen viselem azt, hogy nincs itthon. Nemrég elronthattam a gyomrom, mert reggelente rosszul vagyok, és a kávéról is le kellett szoknom. Nem bírom a szagát, pedig valóságos kávéfüggő vagyok, voltam. Jakenek nem mondtam el, hogy rosszul vagyok reggelente, igaz nem is lett volna mit, mert nem tudom én sem igazából mitől van. Úgy két hete tarthat. De az is lehetetlen, hogy két héten át tartson egy gyomorrontás. Fordult az ajtóban a zár, nyílt az ajtó, tehát hazajött Jake. Első útja hozzám vezeti, ajkaimra lecsapott, majd falnak nyomott. Szívesen viszonzom heves csókját, majd mikor pólómat lekapta, rájöttem mi van. Ellöktem magamtól, és rohantam fel a fürdőbe. Elővettem a cuccaim közül a naptárat, melyben le van írva, mikor jött meg, és néztem. Már egy jó ideje meg kellett volna jönnie. Soha nem késett, mindig pontos volt. Feltúrtam a polcokat, és kerestem egy terhességi tesztet, amit biztonság kedvéért vettem, és elvégeztem, majd vártam az eredményt.
Ennek a fejinek az első felét flóó írta, én meg ma befejeztem. Ha van benne hiba, akkor bocsi:)
Jó olvasást:)
3. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A családom már pár hete a Volturi klánnál tartozkodik. Alice minden fontosabb dolgot közöl velem, de pár napja semmi. Kezdek aggódni. Jacob próbál nyugtatni, hogy nincsen semmi baj. De én sajnos érzem. Tudom, nem bírok várni tudom nagyon jól, hogy cselekednem kell.
- Háló? – szólt bele tündérien Alice. - tudtam, hogy hívni fogsz.
- Áh. Akkor? Mesélj. – szóltam bele mogorván.
- Jaj Nessie, biztos? – kérdezte halkan.
- Igen. – válaszoltam durván.
- Bella elment, és nem tudjuk, hogy hova. Most jön az a kérdés, hogy miért. Azért mert apád megcsókolta…
- Kit? – kiabáltam.
- Jane Volturit. – mondta ki gyengén.
- Mi… Mi… Micsoda? – kérdeztem halkan.
- Jól hallottad.
- Add oda a telefont apámnak. – szűrtem ki a fogaim közt. Hallottam ahogy Alice halkan oda táncol apámhoz és a kezébe nyomja a telefont.
- Szia Nessie. – köszönt vidáman.
- Miért tetted ezt anyával? Miért pont azzal a nővel? Ez neked az örök szerelem? Neked ez jelenti azt hogy örökké? – kiabáltam Edward Cullennel.
- Nessie, csak azt ne mond, hogy hirtelen olyan korcs lettél mint az ölebed?! Soha se értettem mit tudsz rajta szeretni. – ejtette ki könnyen a szavakat. Égettet a fájdalom. Fájt, hogy a saját apám ilyeneket mond. Miért tehette ezt anyával? És mért pont Jane-el? Úristen Jane? Még a gondolattól is hány ingerem lett.
Part I I.
Ha Jane lesz a mostohám, akkor én elmegyógyintézetbe kerülök. Jacob meg majd bejárhat látogatni. De egy kicsit se lenne feltűnő, egy lány, aki az évek során semmit se változik, és egy fiú, akinek a megszokottnál egy „kicsit” magasabb a testhőmérséklete.
- Nessie ha jót akarsz magadnak,akkor nem szidod Janet. Tudod, én szeretem őt, és ezt neked el kell fogadnod. – folytatta az „apai-beszédet”.
- Ha azt hiszed, hogy valaha is el fogom fogadni a kapcsolatod Janenel, akkor nagyon tévedsz. Nincs semmi rossz véleményem Janeről, mert kedvelem őt, sőt egész jó barát, de Te mint apa borzasztó vagy. Egy nő sem érdemel meg. Olyan vagy mint az összes többi. Kihasználod a nőket, hogy legyen egy-két jó órád. De az életed nem lesz jobb. Nagyot csalódtam benned.
- Renesme Carlie Cullen, ne merj így beszélni velem! – még mindig nyugodt volt.
- Ne nevezz így. Nem tűröm el. Soha a büdös életbe nem akarok veled beszélni. SOHA.- ordítottam a telefonba, majd lecsaptam. Pár perc múlva újra csörgött a telefonom, de szerencsére nem apa hívott.
Bella szemszög
Futottam, ahogy csak tudtam, nagyon ritkán álltam meg. Akkor is csak vadásztam. Napok óta nem beszéltem Nessievel. Fel akartam hívni, de telefon nem volt nálam. A legközelebbi városban, bementem egy telefonoshoz, és vettem egy Samsung Divát, fehér hátlappal. Pár számot fejből tudok, így beírtam azokat, majd Nessie számát is elmentettem, és már hívtam is. Három csörgés után felvette.
- Igen? – hallottam meg az én kislányom gyönyörű hangját.
- Kicsim, Anya vagyok. – mondtam neki nyugodtan.
- Anyu, rég láttalak, hiányzol már nagyon, hallottam mi történt. Sajnálom, Edward nagyon bunkó volt.
- Te is hiányzol Kincsem. Remélem minden rendben van és Jake vigyáz rád. Igen, bunkó volt, de te mióta nevezed a nevén?
- Mióta tudom, mi történt. Képtelen vagyok elfogadni, hogy ő az apám. Jake vigyáz rám, nagyon szeretem őt. Mikor láthatlak? – hadarta.
- Útban vagyok hazafelé. Majd csörgök, ha a közelben járok, de leteszem, hogy minél hamarabb találkozhassunk.
Nessie szemszög
Miután anyával beszéltem, megnyugodtam. Tudtam, minden rendben van, és nem akar véget vetni az életének. Jake rengeteget járőrözik, de én mostanság nagyon nehezen viselem azt, hogy nincs itthon. Nemrég elronthattam a gyomrom, mert reggelente rosszul vagyok, és a kávéról is le kellett szoknom. Nem bírom a szagát, pedig valóságos kávéfüggő vagyok, voltam. Jakenek nem mondtam el, hogy rosszul vagyok reggelente, igaz nem is lett volna mit, mert nem tudom én sem igazából mitől van. Úgy két hete tarthat. De az is lehetetlen, hogy két héten át tartson egy gyomorrontás. Fordult az ajtóban a zár, nyílt az ajtó, tehát hazajött Jake. Első útja hozzám vezeti, ajkaimra lecsapott, majd falnak nyomott. Szívesen viszonzom heves csókját, majd mikor pólómat lekapta, rájöttem mi van. Ellöktem magamtól, és rohantam fel a fürdőbe. Elővettem a cuccaim közül a naptárat, melyben le van írva, mikor jött meg, és néztem. Már egy jó ideje meg kellett volna jönnie. Soha nem késett, mindig pontos volt. Feltúrtam a polcokat, és kerestem egy terhességi tesztet, amit biztonság kedvéért vettem, és elvégeztem, majd vártam az eredményt.
2010. szeptember 24., péntek
2. fejezet
Sziasztok! Ez a fejezetet Alice írta, csak most megkért, hogy frisseljek én:)
Jó olvasást!
2.fejezet
Bella szemszöge:
Mikor láttam, ahogy Ed másodjára közeledik Jane ajkai felé, összeszorult, a rég nem dobogó szívem…Furcsa, hogy a férfi, akit igazán szeretek, más nőt csókolgat. Igazából, nem is furcsa a megfelelő kifejezés. Talán az, hogy fájdalmas. Igen, ez a megfelelő. Fáj…nagyon fáj…Edwatd és Jane…Borzasztó, nem akarom, hogy Edward csak ezért a kis ribancért hagyjon ott. Főleg úgy, hogy nekünk családunk van. Edward, Renesme, és én, egy családba tartozunk. Persze Cullen-klán többi tagjával is egy családba tartozunk, de az más. Kicsit elkalandoztam. Mikor újra észhez tértem, már Edward és Jane falták egymás ajkát. Nem hiszem el…Hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy a férfi, aki esküszöm különleges volt, olyan lett mint a többi. Egy szemét, aki a farka után megy. Hisz mit számít az, hogy én az életemet feláldoztam érte, hogy Rosalie-t is elviseltem, hogy gyereket szültem neki, és kielégítettem az ágyban, ha úgy tetszik, elvettem a szüzességét, míg ő is az enyémet. Ezek semmit sem érnek, hisz Jane a kis tökéletes, aki számomra csak egy kis ribanc. Legszívesebben, amikor meglátom, elkiáltanám magam, hogy Ribanc-Riadó, de nem lehet, mert már nem a dedóban vagyunk…
- Tudtam…- csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Hisz az, aki elvette az életem, most mással csókolózott.
- Bells…- kezdte Ed. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondtam ridegen. Ránéztem még egyszer Janere, lenézően nézett rám vissza. Végigmértem Edwardot utoljára, férre löktem az útból, és már rohantam is. Ha akarna már rég utolért volna. Ha szeretne, elindult volna utánam. Vagy állj! Ha szeretne, nem tette volna meg azt, amit kértem. Szóval csak egy kis játékszer voltam. Azt hiszem rájöttem, hogyan gondolkoznak a férfiak. Kiszúrnak egy csajt, aki ha a közelben van, feláll a cerka, lefektetik párszor, ha véletlen sikerül csinálni egy gyereket, akkor szó nélkül tűrik, jobbik esetbe ott állnak a terhesség ideje alatt a nő mellett, aztán pár évre rá lelépnek, rosszabbik esetbe, amint megtudják, hogy felkoppintották a csajt, lelépnek, és megdöngetnek párszor egy másik csajt, vagy egy-két kurvát. Tisztelet a kivételnek. Én pont kifogtam egy olyan pasit, aki az átlag közé tartozik. Esmenek, Alicenek és Rosenak szerencséje volt. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. Emberkoromban is kész szerencsétlenség voltam. Most is az vagyok, csak annyi különbséggel, hogy van egy lányom, akinek nincs szüksége rám, mert van egy barátja. Nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy rátérek a nomád életre. Jaj, Bella ne beszélj hülyeségeket, hisz te nem lennél képes embereket ölni…te túl ártatlan vagy…mondta az „angyali” énem. De durva, egy vámpírnak angyali énje. Ez nekem magas. Lehet, hogy úgy kéne fogalmaznom, hogy mondta a szívem. De az eszem, avagy az ördögi énem azt mondta, hogy sokkal boldogabb lennék, ha embereket ölnék. Na jó, én teljesen megőrültem. Magamba beszélek. Szidom magam, és tök jól elbeszélgetek magammal. Lehet, hogy felkeresek egy agyturkászt. Jaj, agyturkász…úgy hiányzik, hogy Edike panaszkodjon, hogy nem hallja a gondolataim. Isabella Marie Swan Cullen!!! Edwardot most verd ki a fejedből!! Jaj, én tényleg agyi beteg vagyok. Szidom magam magamban. Na ezt is jól megmondtam. Látszik, hogy nem lehetek agyi beteg, hisz agyam sincs…nincs értelme élni, vagyis létezni. Végezni meg nem akarok magammal, mert nem adom meg azt az örömöt Edwardnak, és a kis ribancának. Nem, és nem. Jane mosolyogva nézné végig, vagy, inkább Aro helyett ölne meg. Edward meg nem csinálna semmit. Remélem legalább az én kislányom megért majd. Bár amennyire szereti az apját, biztos mellé fog állni. Hisz ki szeret engem?? Pont engem?? Egy szerencsétlen….Jaj Isabella hagyd már abba!! De idegesítő, olyan mintha skizofrén lennék. Vámpír skizo. Tök buli lenne. Biztos rögtön megölne Aro. Tudom mi kell nekem. Jacob. Ő biztos meghallgat. Bár szinte 100 hogy elfogja mondani, hogy ő előre elmondta. De leszarom. Ha nem Edwardot választom, akkor nem vésődött volna be, szóval egy szava se lehet. Én panaszkodhatok, de ő ne tegye, mert megbánja. Ha panaszkodik akkor leütöm. Nincs oka miért nyavalyognia. Van egy szerető, hű társa, lakása, és élete. Ezzel szemben, nekem nincs szerető párom, és még lakásom sincs. Milyen élet az ilyen?? Egy szó jut eszembe….SZAR
Jó olvasást!
2.fejezet
Bella szemszöge:
Mikor láttam, ahogy Ed másodjára közeledik Jane ajkai felé, összeszorult, a rég nem dobogó szívem…Furcsa, hogy a férfi, akit igazán szeretek, más nőt csókolgat. Igazából, nem is furcsa a megfelelő kifejezés. Talán az, hogy fájdalmas. Igen, ez a megfelelő. Fáj…nagyon fáj…Edwatd és Jane…Borzasztó, nem akarom, hogy Edward csak ezért a kis ribancért hagyjon ott. Főleg úgy, hogy nekünk családunk van. Edward, Renesme, és én, egy családba tartozunk. Persze Cullen-klán többi tagjával is egy családba tartozunk, de az más. Kicsit elkalandoztam. Mikor újra észhez tértem, már Edward és Jane falták egymás ajkát. Nem hiszem el…Hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy a férfi, aki esküszöm különleges volt, olyan lett mint a többi. Egy szemét, aki a farka után megy. Hisz mit számít az, hogy én az életemet feláldoztam érte, hogy Rosalie-t is elviseltem, hogy gyereket szültem neki, és kielégítettem az ágyban, ha úgy tetszik, elvettem a szüzességét, míg ő is az enyémet. Ezek semmit sem érnek, hisz Jane a kis tökéletes, aki számomra csak egy kis ribanc. Legszívesebben, amikor meglátom, elkiáltanám magam, hogy Ribanc-Riadó, de nem lehet, mert már nem a dedóban vagyunk…
- Tudtam…- csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Hisz az, aki elvette az életem, most mással csókolózott.
- Bells…- kezdte Ed. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondtam ridegen. Ránéztem még egyszer Janere, lenézően nézett rám vissza. Végigmértem Edwardot utoljára, férre löktem az útból, és már rohantam is. Ha akarna már rég utolért volna. Ha szeretne, elindult volna utánam. Vagy állj! Ha szeretne, nem tette volna meg azt, amit kértem. Szóval csak egy kis játékszer voltam. Azt hiszem rájöttem, hogyan gondolkoznak a férfiak. Kiszúrnak egy csajt, aki ha a közelben van, feláll a cerka, lefektetik párszor, ha véletlen sikerül csinálni egy gyereket, akkor szó nélkül tűrik, jobbik esetbe ott állnak a terhesség ideje alatt a nő mellett, aztán pár évre rá lelépnek, rosszabbik esetbe, amint megtudják, hogy felkoppintották a csajt, lelépnek, és megdöngetnek párszor egy másik csajt, vagy egy-két kurvát. Tisztelet a kivételnek. Én pont kifogtam egy olyan pasit, aki az átlag közé tartozik. Esmenek, Alicenek és Rosenak szerencséje volt. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. Emberkoromban is kész szerencsétlenség voltam. Most is az vagyok, csak annyi különbséggel, hogy van egy lányom, akinek nincs szüksége rám, mert van egy barátja. Nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy rátérek a nomád életre. Jaj, Bella ne beszélj hülyeségeket, hisz te nem lennél képes embereket ölni…te túl ártatlan vagy…mondta az „angyali” énem. De durva, egy vámpírnak angyali énje. Ez nekem magas. Lehet, hogy úgy kéne fogalmaznom, hogy mondta a szívem. De az eszem, avagy az ördögi énem azt mondta, hogy sokkal boldogabb lennék, ha embereket ölnék. Na jó, én teljesen megőrültem. Magamba beszélek. Szidom magam, és tök jól elbeszélgetek magammal. Lehet, hogy felkeresek egy agyturkászt. Jaj, agyturkász…úgy hiányzik, hogy Edike panaszkodjon, hogy nem hallja a gondolataim. Isabella Marie Swan Cullen!!! Edwardot most verd ki a fejedből!! Jaj, én tényleg agyi beteg vagyok. Szidom magam magamban. Na ezt is jól megmondtam. Látszik, hogy nem lehetek agyi beteg, hisz agyam sincs…nincs értelme élni, vagyis létezni. Végezni meg nem akarok magammal, mert nem adom meg azt az örömöt Edwardnak, és a kis ribancának. Nem, és nem. Jane mosolyogva nézné végig, vagy, inkább Aro helyett ölne meg. Edward meg nem csinálna semmit. Remélem legalább az én kislányom megért majd. Bár amennyire szereti az apját, biztos mellé fog állni. Hisz ki szeret engem?? Pont engem?? Egy szerencsétlen….Jaj Isabella hagyd már abba!! De idegesítő, olyan mintha skizofrén lennék. Vámpír skizo. Tök buli lenne. Biztos rögtön megölne Aro. Tudom mi kell nekem. Jacob. Ő biztos meghallgat. Bár szinte 100 hogy elfogja mondani, hogy ő előre elmondta. De leszarom. Ha nem Edwardot választom, akkor nem vésődött volna be, szóval egy szava se lehet. Én panaszkodhatok, de ő ne tegye, mert megbánja. Ha panaszkodik akkor leütöm. Nincs oka miért nyavalyognia. Van egy szerető, hű társa, lakása, és élete. Ezzel szemben, nekem nincs szerető párom, és még lakásom sincs. Milyen élet az ilyen?? Egy szó jut eszembe….SZAR
1. fejezet
Sziasztok! Ezt most, én flóó rakom fel:D A másodikat pedig Alice.
Part I.
"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."
Edward és Bella viszonya most nem éppen, felhőtlen. Nem titkoltam, hogy Bellát soha se szívleltem. Falra mászok tőle. Már egy ideje vámpír vagyok. De még soha se hallottam olyan történetet, mint Bella és Edwardé. Titkon reméltem, hogy egyszer ez a románc is vége tér. Edward és én ezekben, az időkben egyre több időt töltünk együtt. Ma is éppen elmegyünk futni egy kicsit. Én mindig is szeretem az erdőben rohangálni, felemelő érzés. Amióta Alec és Tia együtt vannak nem volt kivel. De most Edward fel ajánlotta. Kissé zavar, hogy a gondolataimban turkál. De már kezdem megszokni. Szeretek vele lenni, felemelő érzés. Magamat adom neki. Vele nem az a sebezhetetlen Jane vagyok. Igen is sebezhető vagyok. Igaz, hogy a szívem már nem dobog. De lelkem és érzéseim is vannak. Nem vagyok szörnyeteg. Edwarddal meg tanultam magam lenni. Neki magamat adom. Éppen a kastélyba sétálgattam amikor, valaki megfogta a vállamat. Meg ijedtem ezért rögtön hátra fordultam. De amikor megláttam, hogy ki az rögtön elmosolyodtam.
- Hé, nem megyünk el most futni? – kérdezte mosolyogva, istenem ez a mosoly. Mostanába teljesen máshogy viselkedek Edward közelében. Bella féltékeny is, hogy Edwarddal annyi időt töltünk együtt. Persze csak azt mondja, hogy barátok vagyunk. Én ebbe, tisztába vagyok. Csak jó lenne…
Jane hagyd már abba! Nem lehet! Felesége és gyereke van.
- Még szép. – kacsintottam rá.
- Ennek örülök, azt hittem megijedtél.
- Semmi pénzér nem hagynám ki, én nem félek. – forgattam meg vörös íriszem.
- Tetszik a szemed színe, csak… - habozott – annyi ártatlan ember hal meg.
- Tudom, de Volturi katona vagyok. – hajtottam le a fejemet.
- Na kislány ne búslakodj. Inkább menjünk. – fogta meg karomat. Kedvenc kis patakomig lassan mentünk. Ott leült egy kőre és maga mellé húzott. Csendbe néztük a csordogáló patakot. Kellemes volt ez a csend. Most nem vágytam zajra. Edward lélegzetét hallgattam. Valamin nagyon eltöprengett. Rá akartam kérdezni, hogy mi bántja. De nem volt rá időm, mert meg előzött.
- Nem akarok elmenni, túlságosan is hiányozni fogsz. Teljesen más milyen, vagy mint aminek látszol. – hajtotta le fejét. – meg kedveltelek.
- Edward… - kezdtem halkan. – te is hiányozni fogsz, amióta itt vagytok időm nagy részét veled, töltöm, tudod nekem ez új én soha se nyíltam meg ennyire senki előtt, még Alec se tud rólam ennyi mindent, mint te. – vallottam be az igaságot. – talán… egy kis ideig még tudsz maradni, jó lenne… - Újabb csend, nekem ez teljesen új. Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Hiányozni fog ez az érzés… Edwarddal ön magam lehetek. De Aronak nem tetszik, hogy én ilyen közel kerültem hozzá…
- Ne törődj Aroval. – mondta halkan. – Neki most Demetri elfogása a legfontosabb.
- Tudom, de én mindig is az egyik kedvenc katonája voltam, és tudja, ha ez a dolog köztünk… eldurvulna mindenre képes, lennék érted. – hajtottam le a fejemet.
- Ismerem Arot és már téged is, nagyon is ismerlek. – fél holdas mosolyra húzódót ajkai.
- Ez a mosoly hiányozni fog. – mondtam ki komolyan.
- Na jó, elég ebből a szomorúságból. Futkározunk is. – ált fel. Egyre mélyebben mentünk az erdőbe. A szél süvítet. Erre volt szűkségem, egy kis száguldásra. Jól esett. Egyre messzebb mentünk Volterrából. Amikor halk, fájdalmas nyögéseket hallottunk. Mintha valaki sírna. Edward is hallotta. Lelassítottunk, meg kerestük a hang okozóját. Amikor meg láttam, hogy ki az lefagytam, Edward is így tett.
Bella volt az. Könnyek nélkül zokogott.
- Bella, mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Ezt én is kérdezhetném. – állt fel Isabella. – örülök, hogy hiányozni fogtok egymásnak. Edward meg kedvelted gratulálok. Jane mindig is az ellenségem volt, neked most már a szeretőd?
- Bella ő nem a szeretőm, a barátom. – mondta ki erélyesen.
- Áh, a barátodra nem így nézel. Látom, hogy néztek egymásra. Idők kérdése mikor borultok egymás karjaiba. Nem akarsz elmenni, itt akarsz vele maradni. – most láttam idejét bele szólni a beszélgetésbe.
- Bella, te mindent hallottál? Nem érted, Edwarddal közel kerültünk egymáshoz. De nem úgy! – Mondtam halálosan komolyan.
- Nem hallgatóztam, ha azt hinnétek csak pont, vadásztam. – Edward fájdalmasan rám nézett. Tudtam, mit akar, üzeni. Meg szeretné beszélni a dolgokat Bellával. Magukra kell hagynom őket. Ezért se bírom Bellát. Az örökös hisztikkel mit ér el? Talán azt, hogy falra tudok tőle mászni?
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Ne menj! – szólt rám Bella. – bizonyítsátok be, hogy semmit se éreztek egymás iránt.
- Hogy a fenébe? – kérdeztem haragosan.
- Edward csókold meg! Látni fogom rajtatok, hogy mit éreztek. Csak így deríthetem ki.
- Meg örültél? – húztam fel magam. Nyugodj le Jane. – fújtam ki a levegőt.
- Bella ez nevetséges. – háborottot fel Edward.
- Csókold már meg! – kiabált rá Bella. Edward rám nézett, utána Isabellára. Nem tudta mit tegyen. Habozott. Közelebb lépett hozzám, és a legközönségesebb arcát vette fel. Ezzel jelezve nekem, hogy csináljuk meg de ne jelentsen semmit. Leghidegebb arcomat öltöttem és hagytam, hogy Edward megcsókoljon. Hideg ajkait az enyémre nyomta. Aztán le is választotta.
- Látod, nem jelent nekünk semmit. – mondtam ridegen.
- Istenem Edward, rendesen. Én mutassam meg? Vagy megy egyedül is?
- Ez csók volt. – mondta kihatározottan.
- Ez csak aprócska puszi volt. Rendes csókot! – parancsolta Bella. Edward nem tudta mit tegyen, ha nem teszi meg azzal csak tagad. De ha megcsókol az se jó. Edward rám nézett és közelebb lépett hozzám. Várt, hogy mit reagálok. Fel vettem egy rideg arcot. Ő is próbált az enyémhez hasonló arcot vágni. Közelebb hajolt és akkor… lecsapott mohón ajkaimra. Már nem tudtam rideg arcot vágni, ahogy láttam Edward se. Az élveszet és a vágy rabul ejtett minket. Hideg, édes ajkai be hatoltak a számba. Vad csókunkat csak Bella halk nyögése szakította meg.
- Tudtam. – suttogta maga elé Isabella.
- Bells… - mondta halkan Edward. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondta ki ridegen. Edward nem szólt, semmit talán tudta hogy nem tehet semmit se, vagy nem is akart. Féltem be vallani de nagyon élveztem ezt a csókot de tudom, hogy most minden más lesz. Nem lesz a régi a kapcsolatunk talán… félek ki mondani de ez a csók lehet, hogy mindent el rontott.
Part I.
"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."
Edward és Bella viszonya most nem éppen, felhőtlen. Nem titkoltam, hogy Bellát soha se szívleltem. Falra mászok tőle. Már egy ideje vámpír vagyok. De még soha se hallottam olyan történetet, mint Bella és Edwardé. Titkon reméltem, hogy egyszer ez a románc is vége tér. Edward és én ezekben, az időkben egyre több időt töltünk együtt. Ma is éppen elmegyünk futni egy kicsit. Én mindig is szeretem az erdőben rohangálni, felemelő érzés. Amióta Alec és Tia együtt vannak nem volt kivel. De most Edward fel ajánlotta. Kissé zavar, hogy a gondolataimban turkál. De már kezdem megszokni. Szeretek vele lenni, felemelő érzés. Magamat adom neki. Vele nem az a sebezhetetlen Jane vagyok. Igen is sebezhető vagyok. Igaz, hogy a szívem már nem dobog. De lelkem és érzéseim is vannak. Nem vagyok szörnyeteg. Edwarddal meg tanultam magam lenni. Neki magamat adom. Éppen a kastélyba sétálgattam amikor, valaki megfogta a vállamat. Meg ijedtem ezért rögtön hátra fordultam. De amikor megláttam, hogy ki az rögtön elmosolyodtam.
- Hé, nem megyünk el most futni? – kérdezte mosolyogva, istenem ez a mosoly. Mostanába teljesen máshogy viselkedek Edward közelében. Bella féltékeny is, hogy Edwarddal annyi időt töltünk együtt. Persze csak azt mondja, hogy barátok vagyunk. Én ebbe, tisztába vagyok. Csak jó lenne…
Jane hagyd már abba! Nem lehet! Felesége és gyereke van.
- Még szép. – kacsintottam rá.
- Ennek örülök, azt hittem megijedtél.
- Semmi pénzér nem hagynám ki, én nem félek. – forgattam meg vörös íriszem.
- Tetszik a szemed színe, csak… - habozott – annyi ártatlan ember hal meg.
- Tudom, de Volturi katona vagyok. – hajtottam le a fejemet.
- Na kislány ne búslakodj. Inkább menjünk. – fogta meg karomat. Kedvenc kis patakomig lassan mentünk. Ott leült egy kőre és maga mellé húzott. Csendbe néztük a csordogáló patakot. Kellemes volt ez a csend. Most nem vágytam zajra. Edward lélegzetét hallgattam. Valamin nagyon eltöprengett. Rá akartam kérdezni, hogy mi bántja. De nem volt rá időm, mert meg előzött.
- Nem akarok elmenni, túlságosan is hiányozni fogsz. Teljesen más milyen, vagy mint aminek látszol. – hajtotta le fejét. – meg kedveltelek.
- Edward… - kezdtem halkan. – te is hiányozni fogsz, amióta itt vagytok időm nagy részét veled, töltöm, tudod nekem ez új én soha se nyíltam meg ennyire senki előtt, még Alec se tud rólam ennyi mindent, mint te. – vallottam be az igaságot. – talán… egy kis ideig még tudsz maradni, jó lenne… - Újabb csend, nekem ez teljesen új. Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Hiányozni fog ez az érzés… Edwarddal ön magam lehetek. De Aronak nem tetszik, hogy én ilyen közel kerültem hozzá…
- Ne törődj Aroval. – mondta halkan. – Neki most Demetri elfogása a legfontosabb.
- Tudom, de én mindig is az egyik kedvenc katonája voltam, és tudja, ha ez a dolog köztünk… eldurvulna mindenre képes, lennék érted. – hajtottam le a fejemet.
- Ismerem Arot és már téged is, nagyon is ismerlek. – fél holdas mosolyra húzódót ajkai.
- Ez a mosoly hiányozni fog. – mondtam ki komolyan.
- Na jó, elég ebből a szomorúságból. Futkározunk is. – ált fel. Egyre mélyebben mentünk az erdőbe. A szél süvítet. Erre volt szűkségem, egy kis száguldásra. Jól esett. Egyre messzebb mentünk Volterrából. Amikor halk, fájdalmas nyögéseket hallottunk. Mintha valaki sírna. Edward is hallotta. Lelassítottunk, meg kerestük a hang okozóját. Amikor meg láttam, hogy ki az lefagytam, Edward is így tett.
Bella volt az. Könnyek nélkül zokogott.
- Bella, mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Ezt én is kérdezhetném. – állt fel Isabella. – örülök, hogy hiányozni fogtok egymásnak. Edward meg kedvelted gratulálok. Jane mindig is az ellenségem volt, neked most már a szeretőd?
- Bella ő nem a szeretőm, a barátom. – mondta ki erélyesen.
- Áh, a barátodra nem így nézel. Látom, hogy néztek egymásra. Idők kérdése mikor borultok egymás karjaiba. Nem akarsz elmenni, itt akarsz vele maradni. – most láttam idejét bele szólni a beszélgetésbe.
- Bella, te mindent hallottál? Nem érted, Edwarddal közel kerültünk egymáshoz. De nem úgy! – Mondtam halálosan komolyan.
- Nem hallgatóztam, ha azt hinnétek csak pont, vadásztam. – Edward fájdalmasan rám nézett. Tudtam, mit akar, üzeni. Meg szeretné beszélni a dolgokat Bellával. Magukra kell hagynom őket. Ezért se bírom Bellát. Az örökös hisztikkel mit ér el? Talán azt, hogy falra tudok tőle mászni?
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Ne menj! – szólt rám Bella. – bizonyítsátok be, hogy semmit se éreztek egymás iránt.
- Hogy a fenébe? – kérdeztem haragosan.
- Edward csókold meg! Látni fogom rajtatok, hogy mit éreztek. Csak így deríthetem ki.
- Meg örültél? – húztam fel magam. Nyugodj le Jane. – fújtam ki a levegőt.
- Bella ez nevetséges. – háborottot fel Edward.
- Csókold már meg! – kiabált rá Bella. Edward rám nézett, utána Isabellára. Nem tudta mit tegyen. Habozott. Közelebb lépett hozzám, és a legközönségesebb arcát vette fel. Ezzel jelezve nekem, hogy csináljuk meg de ne jelentsen semmit. Leghidegebb arcomat öltöttem és hagytam, hogy Edward megcsókoljon. Hideg ajkait az enyémre nyomta. Aztán le is választotta.
- Látod, nem jelent nekünk semmit. – mondtam ridegen.
- Istenem Edward, rendesen. Én mutassam meg? Vagy megy egyedül is?
- Ez csók volt. – mondta kihatározottan.
- Ez csak aprócska puszi volt. Rendes csókot! – parancsolta Bella. Edward nem tudta mit tegyen, ha nem teszi meg azzal csak tagad. De ha megcsókol az se jó. Edward rám nézett és közelebb lépett hozzám. Várt, hogy mit reagálok. Fel vettem egy rideg arcot. Ő is próbált az enyémhez hasonló arcot vágni. Közelebb hajolt és akkor… lecsapott mohón ajkaimra. Már nem tudtam rideg arcot vágni, ahogy láttam Edward se. Az élveszet és a vágy rabul ejtett minket. Hideg, édes ajkai be hatoltak a számba. Vad csókunkat csak Bella halk nyögése szakította meg.
- Tudtam. – suttogta maga elé Isabella.
- Bells… - mondta halkan Edward. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondta ki ridegen. Edward nem szólt, semmit talán tudta hogy nem tehet semmit se, vagy nem is akart. Féltem be vallani de nagyon élveztem ezt a csókot de tudom, hogy most minden más lesz. Nem lesz a régi a kapcsolatunk talán… félek ki mondani de ez a csók lehet, hogy mindent el rontott.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)