A Part1-et Flóó írta. Bella szemszögét írtam én, és Jane szemszögét megint Flóó. Flóó a tnapiért bocsánatot kérek a hülye picsa nevében is. És Imádlak(LL). De ezért a végért baráti alapon meg foglak ölni:DD
Remélem tetszik majd nektek:P
Jó olvasást!
5. fejezet
Part I.
Nessie szemszög.
A könnyeim csak folytak. Fájtak anyám szavai. Azt hittem ő örülni fog annak, hogy nagymama lesz. Alice már biztos el újságolta Edwardnak a nagy hírt. De engem már nem érdekelnek. Ki törlöm az összes vámpírt az életemből. A leendő családomra szeretnék koncentrálni. Mégis csak anya leszek. Jake minden lépésemet figyeli, amióta kiderült, hogy terhes vagyok még járőrözni is csak úgy megy, hogy én addig Billynél vagy Emilynél vagyok. Olyan aranyos, hogy aggodig. A fiúkkal pedig a mi kis házunkhoz építenek egy gyerek szobát. Jó érzés nézni, hogy a sok farkas fiú az én gyerekem szobáját építi. Ezek apró örömök az életben. De mégis tele van szörnyű dolgokkal az életem. Apámba nagyot csalódtam és most az anyámba is. Nekik csak a saját boldogságuk a fontos, azzal persze nem törődnek, hogy mi is van pontosan a lányukkal. Érdeklik-e, hogy én egy csodálatos gyermeket várok? Vagy esetleg az én boldogságom, azért is harcolnom kellet, hogy Edward elfogadja Jacobot. Apám régi módi, az a mániája, hogy ez úgyse lesz egy hosszú kapcsolat. De én minden hittemmel küzdök ellene. Mert igen is örökké tarthat. Jake át ölelt.
- Nem lesz semmi baj, most csak ideges. – próbált nyugtatni, kevés sikerrel.
- Jake annyi vigaszom van, hogy te és a kicsi itt vagytok nekem. – Kezdtem egyre jobban sírni.
- Shhs. Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek neked. – mondta olyan halkan ahogyan csak tudta.
- Most rögtön álljatok meg! – kiabálta anyám. Jake védelmezően elém állt nehogy bármi bajom essen. Anya is utol ért minket. Aztán elkezdte a beszédét.
- Nessie, tarthatnál annyira, hogy szólhatnál az anyádnak… Csak pár szó… Annyit kellet volna mondanod, hogy: „hé anya képzeld anya leszek…” Ennyit kellet volna mondanod. Na és az apád tudja? Boldog?
- Képzeld nem tudja. Én azt hittem örülni fogsz. Személyesen szerettem volna elmondani. – mondtam olyan halkan ahogy csak tudtam.
- Szóval azt hitted? Képzeld el Renesmee nem tudok boldog lenni. Tökre ment az életem. – kiabálta kikelve magából.
- Bells, ne beszélj vele így. Ő igazán nem tehet semmiről. Ha most meg bocsátasz nekünk mennünk kell. – ragadott kézen Jake.
- Jól van… meneküljetek csak… De tud meg, hogy a Cullen család nem sokára haza jön, kivéve apádat… - mikor ezt kimondta meglepődtem. Micsoda nem jön haza? Szóval így állunk…
- Nem érdekel, el akarom felejteni az egész Cullen családot, sőt a vámpírokat is. – ordítottam vele.
- Hogy beszélsz az anyáddal? – háborodott.
- Ahogyan megérdemli. – köptem oda neki. Megfogtam Jake kezét és elkezdtünk haza felé menni. Jake szorosan mellettem volt. Egy percre se hagyna egyedül. Mikor haza értünk, csináltam egy kis kaját. Gyorsan meg ettük. Jake megcsókolt és elment őrjáratra. Én addig át mentem Emilyhez. Igazán aranyos volt velem. Figyelmes, ő is nagyon szeretne egy kisbabát. A falka egész jól fogadta. Talán még Leah is kezdi elfogadni. Tisztába van vele, hogy engem muszáj elfogadnia mert Jake bevésődése vagyok. A gyermekünk pedig tovább viheti a farkas vért. Lehet, hogy ő is egyszer kis farkas lesz. Eddig ez még meg se fordult a fejembe. Kis farkas. Két farkasom lesz majd talán. Egy már van.
Part I I.
Bella szemszöge
Életemben először csalódtam a lányomban. Hagyta, hogy Jake felkoppintsa. Azt hittem, neki ennél több esze van. Jacobnak is, meg a lányomnak is. Hisz még olyan fiatalok. Vagyis Renesme az, Jake nem, de hát Istenem, előttük az örökkévalóság. Nessie felcsináltatta magát, csak hogy az apját idegesíthesse. Ebben biztos vagyok. Szólnom kell Edwardnak. Nem, azt nem lehet, én most haragszok rá. Tönkre tette az életemet. Ő, és a kis kurvája. Aronak kéne szólnom, de ahhoz vissza kéne mennem Volterrába. Oda meg nem akarok menni, bár inkább meg kéne öletnem magam, mert már senkinek sem kellek. De nem akarok örömet szerezni Edinek, meg Janeikének. Esmenek meg nem akartam csalódást okozni. Nem akartam, hogy Esme, Carlisle, és Alice szenvedjen, azt meg végképp nem, hogy Jasper az előbb említettek érzéseitől akadjon ki, és kezdjen újra embert ölni.
Jane szemszög.
- Jane… - kezdte szerelmem halkan. – Holnap vissza megyünk Forksba…
- Micsoda? – kérdeztem olyan halkan ahogyan csak tudtam. Elöntött a fájdalom, Edward nélkül teljesen üres leszek, és elhagyatott… Nem akarom… Inkább én is vele megyek, de Aro… ő abba nem megy bele. Sürgősen beszélnem kell Tiával… fel rohantam a szobájába, a fürdőbe és ő és Alec… hát éppen elvoltak foglalva. Kirohantam és csak rohantam, és rohantam. Amikor egy olyan részre értem ahol majdnem negyven fa kivolt döntve. Meg láttam, Edit aki a fákat dönti.
- Mit csinálsz? – kérdeztem óvatosan miközben át öleltem őt.
- Nem akarok el menni, nem is fogok. Tudom, hogy velem jönnél de Aro nem enged el.
- De… Edward, te nem vagy képes embereket ölni. Nem tehetted ezt, majd megoldjuk. – szomorodtam el.
- Rendben. – zárta le a témát, közelebb lépett és megcsókolt. Egyre jobban csókoltuk egymást. Amikor valahogyan le került rólam a póló, Ediről pedig az ing. Ő már csak alsó nadrágba volt én pedig csak egy bugyiba. Egyre keményedő férfiaságára csúszott kezem. Mire a száját egy állatias morgás hagyta el, én pedig mint valami madár sípitottam. Egyre jobban kivántuk egymást. Az első alkalom amit Edwarddal igazán közel töltök, egy fán lesz… Ez vicces…
Egymásba kapaszkodtunk még erősebben és akkor az a két vékony ruha darab is le került rólunk…
