Part1-flóó
Part2- énn (Alice)
Hozzáfűznivalóm csak annyi, hogy flóóé a 17 éves Papii enyém meg a Szííít*.* We love you<3
Meg az olvasókat is láwoljuk:)
Jó olvasást:)
pusziika^^
Part I.
Nessie szemszög.
Jake és Billy még nem voltak otthon. Seth és Lyn annyira aranyosan játszotak.
- Seth lassan menned kéne, tudod… Jake szerintem nem nagyon fogadta ezt az egész dolgot túl jól. De ha nem lesz itthon, át jöhetsz. Mi is haza megyünk szerintem a saját házunkba. – mosolyogtam bíztatón Sethre.
- Oké Nessie. Szia Lyn. – adott egy nagy puszit neki és le rakta a kanaépra.
- Nye, Szít ne meny ejj. Majadj itt vejem. – kezded el sírni Catlyn.
- Majd még találkozunk. – mosolygott Lynre Seth. Fájt neki sírni látni a kicsimet. Seth elment és Lyn még jobban sírt. Én felvettem és ringattam. Egy kicsit nyugodtabb lett. De még mindig sírt szegényem. Jacob aggódva lépett be a szobába.
- Miért sír? Hol van Seth? – kérdezte hadarva.
- Seth haza ment, és azért sír mert Seth haza ment.
- Mivan? – kérdezte kicsit lassabban.
- A lányod szomorú mert nincs itt Seth.
- Szít mikoj jöj vissja idje? – kérdezte Lyn még mindig sírva. Én még mindig a hátát simogattam.
- Nem sokára. Jobb lesz Jake ha most haza mennénk.
- Rendben. – Billytől el búcsúztunk és be ültünk az autóba. pár perc alatt otthon is voltunk. Catlyn elaludt ezért én be raktam a kis ágyba. Jake csinált magának egy szendvicset és megette közben pedig a tvt nézte én oda bújtam mellé és gondolkoztam. Igazi családi élet. Le fürödtem és adtam egy jóéjt csókot szerelmemnek, és lefeküdtem aludni.
Reggel az üres ágy fogadott és a konyhábból halk nevetést hallottam. Halkan ki lopkadtam.
- Mit művel itt ez a két Black? – kérdeztem játékosan.
- Hamit maminak. – mosolygott Lyn. – Mami Szít mikoj jön ije?
- Nem tudom. – sóhajtottam. Tudom, hogy csak Jacobon függ a dolog. Nem emlékszik milyen nehéz volt Edward miatt a mi kapcsolatunk? De most itt van Lyn és Seth belévésödött. El kell fogadnia. Szerintem ez jó dolog, Sethnél jobbat nem tudok elképzelni a lányomnak. Ő a tökéletes neki, ha csak nem létezne mégegy Jacob.
- Lyn menj be mesét nézni, a mami hadd beszéljen a papival. – mosolyogtam kislányomra.
- Jejjben. – mászott be a nappaliba Lyn.
- Mit szeretnél Nessie? – csókolt meg Jacob.
- Tudom, hogy neked nem tetszik, hogy Seth Lynbe vésödött de tudhatnád, hogy ez ellen senki se tud tenni. Emlékszel milyen nehéz volt Edward tiltása miatt a szerelmünk? De megérte, nem de? Ha te most nem harcoltál volna akkor mi nem lennénk együtt. Seth vigyázz rá, és te se leszel mellete mindig. A lányod boldogsága a tét. Jake, kérlek fogad el. – mondtam el a véleményemet Jakenek.
- Nem! Nessie nem lehet. – nézett rám szigóruan Jake. Így még sohase láttam őt. Kissé meglepődtem. De valahol megértem, félti Lynt. De ez nem biztos, hogy Lynnek jó.
- Felöltözöm, addig csinálj reggelit, meg eszük, mert utána úgy is jönnek. – mosolyogtam biztatón Jacobra, mivel láttam, hogy a gerince megremegett. Megfogtam a kezét és megsimogattam, az arcára pedig egy puszit nyomtam. Jake csak bólintott és vissza fordult főzni. Lyn a mesét nézte nagy lelkesedéssel. Szerintem senkise mondaná el, hogy 1 napos baba, inkább 2 éves. De valahogy mi se nézünk ki szülöknek. Be valljuk én úgy nézek ki mint egy 17 de csak 12 vagyok. Jake meg már egy ideje 17 éves. Fel vettem egy barna nadrágot, kicsit laza szabású. Hozzá pedig egy piros v kivágású újjatlan pólót. Vörös hullámos hajamat kifésültem és egy lófarokba kötöttem. Ki mentem Lynért aki még mindig a mesét nézte. Kikapcsoltam a tévét és rá mosolyogtam.
- Fel öltözünk, mert nem sokára vendégek jönnek. – mondtam halkan kislányomnak.
- Szít? – lett hirtelen nagyon vidám. Én szomorúan sóhajtottam.
- Nem Szít. – ő erre kicsit szomorúbb lett. Be mentünk a szobájába és kis vörös haját, ami pont olyan színű mint az enyém ki fésültem. Egy rózsaszín pólót adtam rá és egy fehér kis szoknyát, természetesen hozzá egy fehér, rózsaszín mintás harisnyát is. Jake is fel öltözött már és meg is teritett. Tojás rántottát ettünk. Lyn pedig tápszert kapott. Én el mosogattam (azt meg engedte Jake) ő pedig elpakolt. Amikor mindennel végeztem csengettek. Oda sétáltam és kinyitottam az ajtót. Paul, Qiul, Embry, Jared, Leah és Emily állt az ajtóban. Nagyon örültem, hogy Emily is eljött. Mindenki le ült a nappaliba ahová csak tudod.
- Szia kicsi lány Paul vagyok. – köszönt kedvesen Paul Catlynnek.
- Szijja Pój. – mindenki jót kacagott a kicsi Lyn kiejtésén.
- Qiul vagyok Lyn. – muatkozott be Qiul.
- Szijja Kvi.
- Hahó Jared vagyok. – nyújtott kezet, aranyos volt látni, hogy Lynnel kezet fognak.
- Jéjed. – ejtette ki viccesen a mégegy nevet.
- Embry vagyok.
- Embji. – mosolygott Cathlyn.
- Leah. – próbált mosolyogni Leah.
- Lijá. – mosolygott kedvesen kislányom.
- Jaj, Nessie a haj színe és az arca nagyon hasonlít rád. Jake a szeme… pedig a tiéd. Nessi gyönyörű baba. – mosolygott Emily, láttam rajta, hogy ő is vágyik egy babára.
- Emily, köszönjük. – mosolyogtam rá.
- Szia Catlyn. Emily vagyok. – mondta ki barátságosan, le hajolt Lynhez és megsimogatta az arcát.
- Szijja Emiji. – mosolygott Lyn és adott egy puszit Emily arcára. Ez egy tündéri pillanat volt. Soha se fogom elfelejteni. Hamar elrepült ez a nap is. Mindenki hamar megszerette Lynt.
- Kicsim ki fürdessen meg? – kérdeztem kedvesen.
- A papi. – mosolygott Lyn.
- Na hát akkor gyere hercegnő. – vigyorgott Jake.
- Én addig csinálok vacsorát. – állapitottam meg.
Meg vacsoráztunk és szerencsére Lyn hamar elaludt. Reggel amikor felkeltem Jake már nem volt otthon csak a helyén egy cetli.
„Elmentem őrjáratra szeretlek titeket Jacob”
Lyn még aludt, ezért felöltöztem és reggelit is készítettem, pont a tápszert csináltam amikor halk sírást hallottam meg. Ki vettem Catlynt az ágyból és adtam neki egy puszit, felöltöztettem. Be raktam a kisszékbe. Megreggeliztünk. Lyn mesét nézett éppen.
- Át hívjam Sethet? – kérdeztem kislányomat.
- Igen mamiii. – sípitotta. Tárcsásztam a telefon számukat.
- Igen? – szólt bele Leah.
- Öcséd ott van valahol?
- Szia Nessie, szólók neki, de mivan most már nem elég Jake? – kérdezte.
- Lynhez szeretném csak át hivni, szólj neki kérlek.
- Szia Nessie. – köszönt Seth.
- Szia Seth. Nem jössz most át? Jake este jön csak haza. – mosolyogtam barátságosan.
- Rendben. Mindjárt ott vagyok.
Part 2.
Öt perc múlva Seth kopogott. Kinyitottam neki az ajtót, ő pedig széles mosollyal az arcán bejött. Kaptam 2 puszit, amin a lányom megsértődött.
- Szia Lyni. – köszönt. Olyan aranyos. Látszik, hogy fülig szerelmes. Azt az utat, amit máskor 10 perc alatt, hogy kevesebb, mint 5 perc alatt tette meg, és ezt csak azért, hogy lássa a lányomat.
- Seth, főzök valami ebédet, addig foglald le a lányomat lécci.
- Oké, anyuci. – nevetett. Odaült Lyn mellé a kanapéra, és a Micimackót nézték. Aztán a Hupikék törpikéket….
- Nessie, van egy gitárod? – jött be a konyhába.
- Igen, ott van a … - nem tudom…már olyan rég gitároztam. – a szobámba valahol. – nevettem.
- Akkor megkeresem. Azért köszi. – ment ki.
*Seth szemszöge*
Lyni nagyon aranyos. Imádnivaló kiscsaj. Mindenki imádja a falkából. És egy kicsit irigykedem is rá. Amikor én kerültem ebbe a közegbe, akkor mindenki ellenséges volt, kivéve Jake. Most mindenkivel jóba vagyok, de kivételesen Jake haragszik rám olyanért, amiről nem tehetek. Neki kéne a legjobban tudnia, hogy a bevésődés mennyire kiszámíthatatlan. Neki tudnia kéne, hogy az apai tiltás mennyire fáj a bevésődött személynek, és a bevésődés tárgyának egyaránt. Nessie azért kedves, hogy áthívott, most hogy a férje nincs itthon. Ő csak a lánya boldogságát akarja. Megértem én Jake-t is, hisz a lánya 1 napos volt, amikor a bevésődésem tárgya lett, de Renesme sem volt idősebb, mikor ugyan úgy járt, mint a lánya.
- Szíít. – húzogatta a pólóm a kislány. Hamar kezdi. – Ényekejj nyekem. – nevetett.
- Oké Kicsilány, de akkor kérek anyukádtól hangszert.
- Nessie van egy gitárod? – mentem be a konyhába.
- Igen, ott van a… - gondolkodott. - a szobámba valahol. – nevetett.
- Akkor megkeresem…azért köszi. – mentem ki. Megkerestem Nessie és Jake szobáját. Ha Jake megtudja, hogy ott voltam, ki fog nyírni. Nem volt nehéz megtalálni, ott volt a sarokba. Mikor visszamentem a nappaliba, leültem Catlyn mellé, és elkezdtem játszani. Énekeltem is mellé, szerencsére nincs nagyon rossz hangom, így élvezhető volt az előadásom. Ez látszott Lynin. Nagyon élvezte. Tapsikolt, meg dúdolt.
2010. november 9., kedd
2010. november 8., hétfő
7.fejezet
Nehéz volt flóó nélkül, de megírtam:) Kövi feji akkor lesz, amikor tudok beszélni flóóval:)
puszii^^
7.fejezet
*Nessie szemszöge*
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Eközben a kisbaba,Carlisle nevét, Kájlájl-nak mondta, amin mindenki nevetett. Jasper nevét. Jespejnek ejtette. Már most mindenki imádja az én pici lányomat. Már most büszke vagyok rá. Nem félek attól, hogy kire fog hasonlítani jobban. Jake-re, a lázadó, vadóc természetével, vagy rám, a lázadó, néha jó- néha rossz magatartásommal. Én ígyis-úgyis szeretni fogom.
-Tessék anyuka. – adta vissza kislányomat Jasper.
- Köszönöm.
- Nessie, ha haza szeretnél menni, akkor nyugodtan. Te is jól vagy, a kicsi is, de kérlek ha bármi gond van szóljatok és megyek.
- Köszönöm. Mindent köszönök nektek, és nem szabadultok tőlünk, nemsokára jövünk látogatóba. – mosolyogtam. Jake segített felkelni, majd kikisértek a kocsihoz, és elindultunk. Hamar leértünk LaPushba, majd bementünk a kicsi házba. Billy nyugtalanul ült a székében, majd mikor észrevett minket, rögtön odagurult, és átölelt engem. Odaadtam neki a kicsit, akit csodálattal figyelt. Catlyn arcán félénk mosoly jelent meg. Majd felém fodult, és kérdő tekintettel nézett rám. Elnevettem magam.
- Billy, had mutassam be az unokádat, Catlyn Blacket. Lyn, ő a nagyapád. Apukád édesapja.
-Nyagyapaa. – nevetett. Mi is nevettünk, és már Billy is. Megölelte a kicsit, majd visszaadta.
- Jaj apa, látom nem ettél, gyorsan összeütök valami kaját.
- Hagyd édesem, majd én. – indultam a konyha fele, de Jake felkapott, és letett a kanapéra.
- Nem Nessie. Te ma szültél. Holnap sem főzhetsz. Szigorúan csak alvás, evés, ivás, babázás. Majd én megcsinálok mindent. Sam megigérte, hogyha megszületik a kicsi, legalább egy hétre nélkülöz engem. Szeretlek kicsim, és nem akarom, hogy bármi bajod legyen, esetleg kifáraszd magad. Jaj, és a többiek holnap jönnek megnézni a kicsit. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj.
- Oké, oké. – adtam meg magam. Mire Jake elindult a konyha felé. – És Jake?
- Hmm? – fordult meg. Mire kuncogni kezdtem.
- Köszönöm, és én is szeretlek. – adott egy puszit, majd elment a konyhába. Billy bekapcsolta a TV-t, és odaadta a távkapcsolót, hogy válasszak én műsort. Egy zenecsatornát kerestem, majd ott hagytam. Billy elaludt, én pedig Lynt tartottam a kezemben, néha énekeltem, néha pedig figyeltem, hogy milyen hangok jönnek ki a konyhából. Jake néha szitkozódott, néha dicsérte magát…én pedig jókat nevettem rajta.
- A rohadt életbe… - hallottam szerelmem hangját, de tovább már nem figyeltem, mert meghallottam, hogy éppen David Guetta, Fergie- Gettin’ over you megy. Végigénekeltem, amit Catlyn kitágult szemekkel figyelt. Felpattantam, Lynt letettem, és elkezdtem táncolni is. Ekkora már Esme Denters-től az Outta Here ment. Lynnek nagyon tetszett ahogy táncolok így folytattam. A TV előtti dohányzóasztalt arrább löktem, és felkaptam a rajta levő hajkefét, hogy azt használjam mikrofonnak, majd megfordultam, és folytattam az éneklést és táncolást. Következő szám, Avril Lavigne- Girlfriend. Szerencsémre olyan számok mennek, amiknek tudom a szövegét. Lehet kicsit furi, hogy most szültem, de máris ugrálok. De hála annak, hogy félig vámpír vagyok, elég hiperaktív is. Szinte le sem lehet lőni, ha beindulok. Régen nagyon szerettem ezeket a számokat, de mostanság időm se volt hallgatni ezeket. Régen sokat énekeltem, szerencsére hangom is van. De már nincs rá időm. Sajnos….de most, hogy Jake sok mindent elvégez helyettem, lehet újra kezdek énekelni. De nem akarom kihasználni azt hogy ilyen segítőkész. A következő szám szintén Avriltől volt az Alice. Imádom Avrilt. Nem áll tőlem messzi a stílusa. Szeretném megismerni élőben is. De sajnos erre esélyem sincs. Mikor a számnak vége lett, Jake ölelt át hátulról, Billy tapsolt, Jacob a nyakamba csókolt, Catlyn meg kacagott.
- Üdes Mami. – dicsért meg.
- Kicsim csodás voltál,de nem megmondtam, hogy pihenj? – dorgált meg.
- Jaj, Jake. Te is tudod milyen. Hiperaktív a csaj, és isteni hangja van. – mosolygott Billy.
- Köszönöm Billy. – hajtotta le a fejem.
- Na kész a kaja, ideje enni. – mondta Jake. Felkapott, és az asztalhoz vitt, majd ugyanezt tette Catlynnel is, akit beleültetett, a babaszékbe (még csak ma született, de már ma tud ülni, és kicsit beszélni….csodababa), aztán Billyt is az asztalhoz tolta.
- Jó étvágyat. – mondtuk mind egyszerre.
- Jótvátyat. – kacagott a lányunk. Jake mindenki elé letett egy-egy tál spagettit, lányunk elé, meg egy cumisüveget tele tejjel. Elkezdtünk enni, majd kopogtak.
- Majd én kinyitom. – keltem fel. Kinyitottam az ajtót, ami mögött Seth és Sam álltak. – Sziasztok. Gyertek beljebb.
- Szia. Bocsi hogy ma zavarunk, de holnap mi járőrözünk napközben. – mondta Sam.
- Ugyan, semmi baj. – majd adtam két-két puszit a fiúk arcára.
- Öhm…Sziasztok. – köszöntek mikor bejöttek. – Jó étvágyat.
- Sziasztok, köszönjük.
- Öhm. Seth, beszélnem kell veled. -állt fel Jake, és kiment Sethtel….Nem tudom mit akarhat Jake Sethtől de nem is nagyon érdekel.
- Sam, ő itt Catlyn. – adtam kezébe kislányom.
- Szia Catlyn. Sam vagyok. Gyönyörű vagy. Nagyon hasonlítasz anyádra. – mosolygott, majd egy nagyot sóhajtott.
- Mi a baj Sam? – kérdeztem, majd átvettem a kicsit.
- Olyan jó lenne, ha a saját gyerekem tarthatnám már a kezemben. Tudod, semmire sem vágyok úgy, mint arra, hogy legyen egy gyönyörű lányom, és egy okos fiam. Csak félek felhozni Emilynek.
- Jaj, Sam. Biztos Emily is benne lenne. Annyi mindent átéltetek már közösen. Rosszat is, jót is. Hidd el, nemsokára már nem az én lányomat dicséred majd, hanem a sajátod.
- Neked legyen igazad. – majd megölelt.
- Na hol az a szépség? – lépett be mosolyogva Seth, mire én megfordultam, hogy ne a hátamat, hanem a kezemben fekvő lányomat lássa. Mikor meglátta, lefagyott. Lába földbe gyökerezett, szeme elkerekedett. Nem tudtam mi történik vele. Jake is lefagyott, sokféle érzelem tükröződött mindegyikük arcán, és én semmit sem értettem, de muszáj volt megszólalnom, mert a csend már- már kínos volt.
- Seth, ő itt Catlyn. – nagyot nyelt.
- Me…me….megfog….megfoghatom? – dadogott, majd elkezdett verejtékezni a homloka.
- Persze nyújtottam felé.
- Csodaszép vagy Catlyn. – mondta neki. Kislányom elpirult, Szeme csodálatot tükrözött.
- Kösönyöm. – majd még jobban elpirult. Vajon az történt amire gondoltam?? Meg kell kérdeznem.
- Sam. Beszélhetnénk? – fordultam az alfához.
- Persze Renesme. – reméltem ezt fogja mondani.
- Jake menj el lécci Billyvel vásároljatok be. Vegyetek pelenkát, meg nekem csokit. Köszi édes.
- De…de…- kezdte.
- Nincs de. Most. – szóltam rá. – Seth ugye addig vigyázol Lynre?
- Persze Nessie.
- Köszönöm. Mindenki kifelé, most. – mondtam, majd rázártam az ajtót a lányomra és az alkalmi bébiszitterre.
- Sam átmennénk addig hozzátok? – ő csak bólintott.
*Uley házban*
- Mi történt, ami miatt mind a négyen lefagytatok?- támadtam le.
- Seth…hát….bevésődött a lányodba.
- Tényleg? Komolyan??- kérdeztem. Majd belekortyoltam a teába amit kaptam.
- Igen. Jake kiakadt. Seth örült. Én meg meglepődtem. – mondta.
- De hát ez nagyszerű. Seth remek fiú. Örülök neki nagyon. – lelkendeztem. – De szeretném, ha egy darabig nem hagynád hogy Jake és Seth együtt járőrözzön. Nem akarok balhét.
- Rendben Nessie. De azt hiszem mostmár ideje visszamenned.
- Igen. Köszönöm a teát. Szia, és sok sikert a baba projekthez.
puszii^^
7.fejezet
*Nessie szemszöge*
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Eközben a kisbaba,Carlisle nevét, Kájlájl-nak mondta, amin mindenki nevetett. Jasper nevét. Jespejnek ejtette. Már most mindenki imádja az én pici lányomat. Már most büszke vagyok rá. Nem félek attól, hogy kire fog hasonlítani jobban. Jake-re, a lázadó, vadóc természetével, vagy rám, a lázadó, néha jó- néha rossz magatartásommal. Én ígyis-úgyis szeretni fogom.
-Tessék anyuka. – adta vissza kislányomat Jasper.
- Köszönöm.
- Nessie, ha haza szeretnél menni, akkor nyugodtan. Te is jól vagy, a kicsi is, de kérlek ha bármi gond van szóljatok és megyek.
- Köszönöm. Mindent köszönök nektek, és nem szabadultok tőlünk, nemsokára jövünk látogatóba. – mosolyogtam. Jake segített felkelni, majd kikisértek a kocsihoz, és elindultunk. Hamar leértünk LaPushba, majd bementünk a kicsi házba. Billy nyugtalanul ült a székében, majd mikor észrevett minket, rögtön odagurult, és átölelt engem. Odaadtam neki a kicsit, akit csodálattal figyelt. Catlyn arcán félénk mosoly jelent meg. Majd felém fodult, és kérdő tekintettel nézett rám. Elnevettem magam.
- Billy, had mutassam be az unokádat, Catlyn Blacket. Lyn, ő a nagyapád. Apukád édesapja.
-Nyagyapaa. – nevetett. Mi is nevettünk, és már Billy is. Megölelte a kicsit, majd visszaadta.
- Jaj apa, látom nem ettél, gyorsan összeütök valami kaját.
- Hagyd édesem, majd én. – indultam a konyha fele, de Jake felkapott, és letett a kanapéra.
- Nem Nessie. Te ma szültél. Holnap sem főzhetsz. Szigorúan csak alvás, evés, ivás, babázás. Majd én megcsinálok mindent. Sam megigérte, hogyha megszületik a kicsi, legalább egy hétre nélkülöz engem. Szeretlek kicsim, és nem akarom, hogy bármi bajod legyen, esetleg kifáraszd magad. Jaj, és a többiek holnap jönnek megnézni a kicsit. Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj.
- Oké, oké. – adtam meg magam. Mire Jake elindult a konyha felé. – És Jake?
- Hmm? – fordult meg. Mire kuncogni kezdtem.
- Köszönöm, és én is szeretlek. – adott egy puszit, majd elment a konyhába. Billy bekapcsolta a TV-t, és odaadta a távkapcsolót, hogy válasszak én műsort. Egy zenecsatornát kerestem, majd ott hagytam. Billy elaludt, én pedig Lynt tartottam a kezemben, néha énekeltem, néha pedig figyeltem, hogy milyen hangok jönnek ki a konyhából. Jake néha szitkozódott, néha dicsérte magát…én pedig jókat nevettem rajta.
- A rohadt életbe… - hallottam szerelmem hangját, de tovább már nem figyeltem, mert meghallottam, hogy éppen David Guetta, Fergie- Gettin’ over you megy. Végigénekeltem, amit Catlyn kitágult szemekkel figyelt. Felpattantam, Lynt letettem, és elkezdtem táncolni is. Ekkora már Esme Denters-től az Outta Here ment. Lynnek nagyon tetszett ahogy táncolok így folytattam. A TV előtti dohányzóasztalt arrább löktem, és felkaptam a rajta levő hajkefét, hogy azt használjam mikrofonnak, majd megfordultam, és folytattam az éneklést és táncolást. Következő szám, Avril Lavigne- Girlfriend. Szerencsémre olyan számok mennek, amiknek tudom a szövegét. Lehet kicsit furi, hogy most szültem, de máris ugrálok. De hála annak, hogy félig vámpír vagyok, elég hiperaktív is. Szinte le sem lehet lőni, ha beindulok. Régen nagyon szerettem ezeket a számokat, de mostanság időm se volt hallgatni ezeket. Régen sokat énekeltem, szerencsére hangom is van. De már nincs rá időm. Sajnos….de most, hogy Jake sok mindent elvégez helyettem, lehet újra kezdek énekelni. De nem akarom kihasználni azt hogy ilyen segítőkész. A következő szám szintén Avriltől volt az Alice. Imádom Avrilt. Nem áll tőlem messzi a stílusa. Szeretném megismerni élőben is. De sajnos erre esélyem sincs. Mikor a számnak vége lett, Jake ölelt át hátulról, Billy tapsolt, Jacob a nyakamba csókolt, Catlyn meg kacagott.
- Üdes Mami. – dicsért meg.
- Kicsim csodás voltál,de nem megmondtam, hogy pihenj? – dorgált meg.
- Jaj, Jake. Te is tudod milyen. Hiperaktív a csaj, és isteni hangja van. – mosolygott Billy.
- Köszönöm Billy. – hajtotta le a fejem.
- Na kész a kaja, ideje enni. – mondta Jake. Felkapott, és az asztalhoz vitt, majd ugyanezt tette Catlynnel is, akit beleültetett, a babaszékbe (még csak ma született, de már ma tud ülni, és kicsit beszélni….csodababa), aztán Billyt is az asztalhoz tolta.
- Jó étvágyat. – mondtuk mind egyszerre.
- Jótvátyat. – kacagott a lányunk. Jake mindenki elé letett egy-egy tál spagettit, lányunk elé, meg egy cumisüveget tele tejjel. Elkezdtünk enni, majd kopogtak.
- Majd én kinyitom. – keltem fel. Kinyitottam az ajtót, ami mögött Seth és Sam álltak. – Sziasztok. Gyertek beljebb.
- Szia. Bocsi hogy ma zavarunk, de holnap mi járőrözünk napközben. – mondta Sam.
- Ugyan, semmi baj. – majd adtam két-két puszit a fiúk arcára.
- Öhm…Sziasztok. – köszöntek mikor bejöttek. – Jó étvágyat.
- Sziasztok, köszönjük.
- Öhm. Seth, beszélnem kell veled. -állt fel Jake, és kiment Sethtel….Nem tudom mit akarhat Jake Sethtől de nem is nagyon érdekel.
- Sam, ő itt Catlyn. – adtam kezébe kislányom.
- Szia Catlyn. Sam vagyok. Gyönyörű vagy. Nagyon hasonlítasz anyádra. – mosolygott, majd egy nagyot sóhajtott.
- Mi a baj Sam? – kérdeztem, majd átvettem a kicsit.
- Olyan jó lenne, ha a saját gyerekem tarthatnám már a kezemben. Tudod, semmire sem vágyok úgy, mint arra, hogy legyen egy gyönyörű lányom, és egy okos fiam. Csak félek felhozni Emilynek.
- Jaj, Sam. Biztos Emily is benne lenne. Annyi mindent átéltetek már közösen. Rosszat is, jót is. Hidd el, nemsokára már nem az én lányomat dicséred majd, hanem a sajátod.
- Neked legyen igazad. – majd megölelt.
- Na hol az a szépség? – lépett be mosolyogva Seth, mire én megfordultam, hogy ne a hátamat, hanem a kezemben fekvő lányomat lássa. Mikor meglátta, lefagyott. Lába földbe gyökerezett, szeme elkerekedett. Nem tudtam mi történik vele. Jake is lefagyott, sokféle érzelem tükröződött mindegyikük arcán, és én semmit sem értettem, de muszáj volt megszólalnom, mert a csend már- már kínos volt.
- Seth, ő itt Catlyn. – nagyot nyelt.
- Me…me….megfog….megfoghatom? – dadogott, majd elkezdett verejtékezni a homloka.
- Persze nyújtottam felé.
- Csodaszép vagy Catlyn. – mondta neki. Kislányom elpirult, Szeme csodálatot tükrözött.
- Kösönyöm. – majd még jobban elpirult. Vajon az történt amire gondoltam?? Meg kell kérdeznem.
- Sam. Beszélhetnénk? – fordultam az alfához.
- Persze Renesme. – reméltem ezt fogja mondani.
- Jake menj el lécci Billyvel vásároljatok be. Vegyetek pelenkát, meg nekem csokit. Köszi édes.
- De…de…- kezdte.
- Nincs de. Most. – szóltam rá. – Seth ugye addig vigyázol Lynre?
- Persze Nessie.
- Köszönöm. Mindenki kifelé, most. – mondtam, majd rázártam az ajtót a lányomra és az alkalmi bébiszitterre.
- Sam átmennénk addig hozzátok? – ő csak bólintott.
*Uley házban*
- Mi történt, ami miatt mind a négyen lefagytatok?- támadtam le.
- Seth…hát….bevésődött a lányodba.
- Tényleg? Komolyan??- kérdeztem. Majd belekortyoltam a teába amit kaptam.
- Igen. Jake kiakadt. Seth örült. Én meg meglepődtem. – mondta.
- De hát ez nagyszerű. Seth remek fiú. Örülök neki nagyon. – lelkendeztem. – De szeretném, ha egy darabig nem hagynád hogy Jake és Seth együtt járőrözzön. Nem akarok balhét.
- Rendben Nessie. De azt hiszem mostmár ideje visszamenned.
- Igen. Köszönöm a teát. Szia, és sok sikert a baba projekthez.
2010. november 6., szombat
6.fejezet
Hosszabb lett mint szokott, mert rég volt friss, illetve elkapott az ihlet, de már a 7-feji elejét is megírtam:DD Remélem tetszeni fog:)
Part1-flóó
Part2- één:)
*Nessie Szemszög*
Part1.
Már öt hónapja vagyok terhes, de máris akkora a kicsim mint egy 9 hónapos ember baba. Carlilse vizsgálta meg, mivel már haza jöttek persze apa nélkül.
Jake egyre kevesebbet megy őrjáratra. Carlilse szerint bár melyik percben szülhetek. Elégé rossz érzés mivel anyámról nem hallottam semmit se már egy
ideje. Edward pedig Volturi katona lett...
Jacob most épp őrjáraton van, én most Billynek főzök vacsorát. Ő is nagyon örül az unokának. Ő legalább igen. Húsos palacsintát csinálok.
Elég sokat mert ha Jake haza ér éhes lesz, és én se eszek mostanába keveset. Épp elkezdtem teríteni amikor éles fájdalmat éreztem a hasamból. Egyre több
sikoly hagyta el a számat. Éreztem, hogy nem bírom ezt már sokáig. Egy erő teljes sikoly hagyta el a számat Billy kerekezett be a konyhába. Arca hirtelen
eltorzult.
- Hívom Carlilset és Jake... valahogy szólni kell neki.
- Jake... - nyögtem halkan. Azt akarom, hogy minél hamarabb itt legyen mellettem tudtam mit tehetek. Fel kaptam a telefont. Emilyt hívtam.
- Szólj... Jakenek, el...elindult a szülés. - mondtam ki sikolyok közt. Billy vissza tért és szerintem már Carlislenak is szólt.
- Rendben. - mondta Em. - szólok Paulnak ő elintézi. - Aztán kinyomta. Alig telt el pár perc és Alice és Carlilse itt teremtek. Fel állítottak és elakartak vinni.
- Jacob... - suttogtam. - meg kell várnom!
Mindenki elfogadta a döntésemet ezért leültettek a kanapéra egyre sűrűbb fájdalmaim lettek. Féltem, hogy nagy baj lesz ha nem jön mi hamarabb Jake.
- Nessie ha perceken belül nem jön muszáj lesz mennünk. - mondta Alice sietve.
- Nem, nem. - ellenkeztem. Azt akartam, hogy a gyerekem apja velem legyen. Nélküle nem szülhetek. Nem és kész! De nem tudok ellen állni két vámpírnak.
Felállítottak és ki vittek. Az eső esett. Mintha meg érezte volna, hogy valami baj történik. Be ültettek hátra és Alice is be akart ülni amikor valaki
meg akadályozta ebben.
- Alice majd én. - ült be mellém Jake. Annyira meg könnyebbültem. Szorosan magához ölelt. Egy gyengéd csókolt lehelt ajkamra.
- Soha se hagylak többet magadra. - suttogta halkan. Én egy kicsit jobban lettem.
Észre se vettem, de már a Cullen házba voltunk.
Part2.
Gyorsan felvittek az orvosi szobába, Carlisle behívta Alicet, de Jakenek ki kellett mennie.
- Nyugi Nessie, mély levegő, kifúj. Hamar túlleszel rajta. Gondolj arra, hogy a kicsit nemsokára a kezedben tarthatod. – mondta Alice.
- Renesme készülj, ha mondom, hogy „most” akkor nyomj, oké? – kérdezte Carlisle. Én csak bólintottam, mire Alice megszorította a kezem.
- Most Nessie. – mondta először. Nyomtam ahogy csak tudtam.
- Nessie Készülj. – mondta Alice. – Most- szorította meg még jobban a kezem. Ezt még párszor „eljátszottuk”,mikor Carlisle megszólalt.
- Renesme, még 1-2 alkalom és kint lesz.
- Most nyomj. – figyelmeztetett Alice.
- Már látom a fejét. Még egy alkalom, és kész.
- Készülj Nessie. Mooost. – nyújtotta el ezt az egy szót. Teljes erőmből nyomtam. Majd mikor kint volt a baba, erőtlenül hanyatlottam hátra.
- Gyönyörű kislány. – mondta Carlisle és Alice egyszerre.
- Alice vidd el, fürdesd meg aztán add oda az édesanyjának.- adta ki az utasítást nagyapa.
- Jól vagy Renesme? – ült le mellém.
- Igen, csak fáradt vagyok egy kicsit. – mosolyodtam el.
- Igen, ezt gondoltam. Nem lehet könnyű egy félvérnek, farkas bébit megszülni.
- Itt a kislánya, kedves anyuka. – sasszézott oda mellém nagynéném, majd kezembe nyomta kislányomat. – Behívom az apukát, és itt hagyunk hármasban benneteket.
- Szia Kicsim. – adott egy puszit az Életem. Alice és nagyapa kimentek. –Gyönyörű. Rád hasonlít.
- Nem Jake. A szeme a tiéd. – mosolyogtam.
- A mosolya viszont a tiéd. - adott egy csókot, lányunk arcára meg egy apró puszit nyomott. – Megfoghatom? – nézett rám könyörgően.
- Hát persze. – nevettem. – Hisz te vagy az apja.
- Mi legyen a neve? – kérdezte. Majd átvette tőlem.
- Mit szólnál a Catlynhez? – kérdeztem rá.
- Illik rá. Lyn, kislányom. Neked is tetszik? – kislányunk bólintott, amin elmosolyodtam, bár meg is lepődtem.
- Kár hogy anyuék nincsenek itt. Bár Edwardra haragszom, mégis az apám…és Catlyn nagyapja. – hajtottam le a fejem.
- Mami szomojúú…. – nyújtotta felém kicsi kezét Lyn. Amint kimondta, felkaptam a fejem, és elmosolyodtam.
- Nagyon okos lányunk van Édesem. – adta oda Jake a kisbabát.
- Tőled örökölte. – mosolyogtam.
- Nem is tudom, ki mondta még ki az első szavát az első földi napján. – nézett rám komolyan.
- Jól van na. De nem ilyen korán….ráadásul te is nagyon okos vagy. Meg a te gyereked is.
- Csak addig, amíg nem csinál semmi rosszat. Szeretlek Édes. – mosolygott.
- Hát…ahogy az apját ismerem, na meg az anyját is, nem lesz sokáig kisangyal. – lépett be a szobába Emmett.
- Mamii szejjetlek….meg apa is szejjet. – kacagott lányunk.
- Némá megszólalt a kisördög. Már most. Kicsilány, én vagyok a Emmett bácsi.
- Enyett bási – nevetett.
- Tényleg Kisördög…..
- Nyugi már Enyett bási. Catlyn imádni fog téged. – veregette hátba Jake Emmettet, igaz közben majdnem megfulladt a nevetésben.
- Így van Enyett bási. – én is nevettem.
- Min nevet mindenki? – jött be Alice, Jasper, és Rose a szobába.
- Azon, hogy ez elbűvölő kisangyal azt mondta Emmettre, hogy Enyett bási. – mondta Jake.
- Szia Nessie. Megfoghatom? – nézett rám bociszemekkel.
- Hát persze, tessék. – adtam oda. – Amúgy Catlynnek hívják.
- Sziiia Kicsilány. Alice néni vagyok. – mosolygott lányomra.
- Ejic nyényi. – gügyögött.
- Hát ez haláli. Aranyos is, vicces is. – mondta Emmett. Hát igen. Ő az értelmes hozzászólásairól híres.
- Alice add ide. – nyúlt oda Rosalie.
- Rosalie vagyok, amint megnősz, eljössz velem, és Alice-szel vásárolni. – nevetett.
- Rózsáliii. Mamii is jöjjjön. – mosolygott.
- Ő sem hagyná ki, ez biztos. – majd továbbadta Esmenek.
- Szia Lyni. Esme vagyok. Anyukád nagymamája. – mosolygott anyásan nagyi.
- Szejjetlek. – mondta Esmenek, mire nagyi némán sírni kezdett. Továbbadta Carlislenak, Esme pedig a nyakamba borult.
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Part1-flóó
Part2- één:)
*Nessie Szemszög*
Part1.
Már öt hónapja vagyok terhes, de máris akkora a kicsim mint egy 9 hónapos ember baba. Carlilse vizsgálta meg, mivel már haza jöttek persze apa nélkül.
Jake egyre kevesebbet megy őrjáratra. Carlilse szerint bár melyik percben szülhetek. Elégé rossz érzés mivel anyámról nem hallottam semmit se már egy
ideje. Edward pedig Volturi katona lett...
Jacob most épp őrjáraton van, én most Billynek főzök vacsorát. Ő is nagyon örül az unokának. Ő legalább igen. Húsos palacsintát csinálok.
Elég sokat mert ha Jake haza ér éhes lesz, és én se eszek mostanába keveset. Épp elkezdtem teríteni amikor éles fájdalmat éreztem a hasamból. Egyre több
sikoly hagyta el a számat. Éreztem, hogy nem bírom ezt már sokáig. Egy erő teljes sikoly hagyta el a számat Billy kerekezett be a konyhába. Arca hirtelen
eltorzult.
- Hívom Carlilset és Jake... valahogy szólni kell neki.
- Jake... - nyögtem halkan. Azt akarom, hogy minél hamarabb itt legyen mellettem tudtam mit tehetek. Fel kaptam a telefont. Emilyt hívtam.
- Szólj... Jakenek, el...elindult a szülés. - mondtam ki sikolyok közt. Billy vissza tért és szerintem már Carlislenak is szólt.
- Rendben. - mondta Em. - szólok Paulnak ő elintézi. - Aztán kinyomta. Alig telt el pár perc és Alice és Carlilse itt teremtek. Fel állítottak és elakartak vinni.
- Jacob... - suttogtam. - meg kell várnom!
Mindenki elfogadta a döntésemet ezért leültettek a kanapéra egyre sűrűbb fájdalmaim lettek. Féltem, hogy nagy baj lesz ha nem jön mi hamarabb Jake.
- Nessie ha perceken belül nem jön muszáj lesz mennünk. - mondta Alice sietve.
- Nem, nem. - ellenkeztem. Azt akartam, hogy a gyerekem apja velem legyen. Nélküle nem szülhetek. Nem és kész! De nem tudok ellen állni két vámpírnak.
Felállítottak és ki vittek. Az eső esett. Mintha meg érezte volna, hogy valami baj történik. Be ültettek hátra és Alice is be akart ülni amikor valaki
meg akadályozta ebben.
- Alice majd én. - ült be mellém Jake. Annyira meg könnyebbültem. Szorosan magához ölelt. Egy gyengéd csókolt lehelt ajkamra.
- Soha se hagylak többet magadra. - suttogta halkan. Én egy kicsit jobban lettem.
Észre se vettem, de már a Cullen házba voltunk.
Part2.
Gyorsan felvittek az orvosi szobába, Carlisle behívta Alicet, de Jakenek ki kellett mennie.
- Nyugi Nessie, mély levegő, kifúj. Hamar túlleszel rajta. Gondolj arra, hogy a kicsit nemsokára a kezedben tarthatod. – mondta Alice.
- Renesme készülj, ha mondom, hogy „most” akkor nyomj, oké? – kérdezte Carlisle. Én csak bólintottam, mire Alice megszorította a kezem.
- Most Nessie. – mondta először. Nyomtam ahogy csak tudtam.
- Nessie Készülj. – mondta Alice. – Most- szorította meg még jobban a kezem. Ezt még párszor „eljátszottuk”,mikor Carlisle megszólalt.
- Renesme, még 1-2 alkalom és kint lesz.
- Most nyomj. – figyelmeztetett Alice.
- Már látom a fejét. Még egy alkalom, és kész.
- Készülj Nessie. Mooost. – nyújtotta el ezt az egy szót. Teljes erőmből nyomtam. Majd mikor kint volt a baba, erőtlenül hanyatlottam hátra.
- Gyönyörű kislány. – mondta Carlisle és Alice egyszerre.
- Alice vidd el, fürdesd meg aztán add oda az édesanyjának.- adta ki az utasítást nagyapa.
- Jól vagy Renesme? – ült le mellém.
- Igen, csak fáradt vagyok egy kicsit. – mosolyodtam el.
- Igen, ezt gondoltam. Nem lehet könnyű egy félvérnek, farkas bébit megszülni.
- Itt a kislánya, kedves anyuka. – sasszézott oda mellém nagynéném, majd kezembe nyomta kislányomat. – Behívom az apukát, és itt hagyunk hármasban benneteket.
- Szia Kicsim. – adott egy puszit az Életem. Alice és nagyapa kimentek. –Gyönyörű. Rád hasonlít.
- Nem Jake. A szeme a tiéd. – mosolyogtam.
- A mosolya viszont a tiéd. - adott egy csókot, lányunk arcára meg egy apró puszit nyomott. – Megfoghatom? – nézett rám könyörgően.
- Hát persze. – nevettem. – Hisz te vagy az apja.
- Mi legyen a neve? – kérdezte. Majd átvette tőlem.
- Mit szólnál a Catlynhez? – kérdeztem rá.
- Illik rá. Lyn, kislányom. Neked is tetszik? – kislányunk bólintott, amin elmosolyodtam, bár meg is lepődtem.
- Kár hogy anyuék nincsenek itt. Bár Edwardra haragszom, mégis az apám…és Catlyn nagyapja. – hajtottam le a fejem.
- Mami szomojúú…. – nyújtotta felém kicsi kezét Lyn. Amint kimondta, felkaptam a fejem, és elmosolyodtam.
- Nagyon okos lányunk van Édesem. – adta oda Jake a kisbabát.
- Tőled örökölte. – mosolyogtam.
- Nem is tudom, ki mondta még ki az első szavát az első földi napján. – nézett rám komolyan.
- Jól van na. De nem ilyen korán….ráadásul te is nagyon okos vagy. Meg a te gyereked is.
- Csak addig, amíg nem csinál semmi rosszat. Szeretlek Édes. – mosolygott.
- Hát…ahogy az apját ismerem, na meg az anyját is, nem lesz sokáig kisangyal. – lépett be a szobába Emmett.
- Mamii szejjetlek….meg apa is szejjet. – kacagott lányunk.
- Némá megszólalt a kisördög. Már most. Kicsilány, én vagyok a Emmett bácsi.
- Enyett bási – nevetett.
- Tényleg Kisördög…..
- Nyugi már Enyett bási. Catlyn imádni fog téged. – veregette hátba Jake Emmettet, igaz közben majdnem megfulladt a nevetésben.
- Így van Enyett bási. – én is nevettem.
- Min nevet mindenki? – jött be Alice, Jasper, és Rose a szobába.
- Azon, hogy ez elbűvölő kisangyal azt mondta Emmettre, hogy Enyett bási. – mondta Jake.
- Szia Nessie. Megfoghatom? – nézett rám bociszemekkel.
- Hát persze, tessék. – adtam oda. – Amúgy Catlynnek hívják.
- Sziiia Kicsilány. Alice néni vagyok. – mosolygott lányomra.
- Ejic nyényi. – gügyögött.
- Hát ez haláli. Aranyos is, vicces is. – mondta Emmett. Hát igen. Ő az értelmes hozzászólásairól híres.
- Alice add ide. – nyúlt oda Rosalie.
- Rosalie vagyok, amint megnősz, eljössz velem, és Alice-szel vásárolni. – nevetett.
- Rózsáliii. Mamii is jöjjjön. – mosolygott.
- Ő sem hagyná ki, ez biztos. – majd továbbadta Esmenek.
- Szia Lyni. Esme vagyok. Anyukád nagymamája. – mosolygott anyásan nagyi.
- Szejjetlek. – mondta Esmenek, mire nagyi némán sírni kezdett. Továbbadta Carlislenak, Esme pedig a nyakamba borult.
- Jól vagy Kicsim? Nagyon fájt? Nem kéne aludnod?? Jobban örülnék ha pár napig itt maradnátok…
-Nagyi lassabban. Jól vagyok, csak kicsit fáradtan. Majd este alszok és amint lehet megyek vissza LaPushba. Ottaniaknak is látnia kéne Lynt. Szeretlek Esme. – öleltem meg, majd puszit nyomtam arcára.
- Én is…Én is szeretlek Nessie. – sírt tovább.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)