2. fejezet

Sziasztok! Ez a fejezetet Alice írta, csak most megkért, hogy frisseljek én:)
Jó olvasást!

2.fejezet

Bella szemszöge:
Mikor láttam, ahogy Ed másodjára közeledik Jane ajkai felé, összeszorult, a rég nem dobogó szívem…Furcsa, hogy a férfi, akit igazán szeretek, más nőt csókolgat. Igazából, nem is furcsa a megfelelő kifejezés. Talán az, hogy fájdalmas. Igen, ez a megfelelő. Fáj…nagyon fáj…Edwatd és Jane…Borzasztó, nem akarom, hogy Edward csak ezért a kis ribancért hagyjon ott. Főleg úgy, hogy nekünk családunk van. Edward, Renesme, és én, egy családba tartozunk. Persze Cullen-klán többi tagjával is egy családba tartozunk, de az más. Kicsit elkalandoztam. Mikor újra észhez tértem, már Edward és Jane falták egymás ajkát. Nem hiszem el…Hihetetlen. Nehéz elhinni, hogy a férfi, aki esküszöm különleges volt, olyan lett mint a többi. Egy szemét, aki a farka után megy. Hisz mit számít az, hogy én az életemet feláldoztam érte, hogy Rosalie-t is elviseltem, hogy gyereket szültem neki, és kielégítettem az ágyban, ha úgy tetszik, elvettem a szüzességét, míg ő is az enyémet. Ezek semmit sem érnek, hisz Jane a kis tökéletes, aki számomra csak egy kis ribanc. Legszívesebben, amikor meglátom, elkiáltanám magam, hogy Ribanc-Riadó, de nem lehet, mert már nem a dedóban vagyunk…
- Tudtam…- csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Hisz az, aki elvette az életem, most mással csókolózott.
- Bells…- kezdte Ed. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondtam ridegen. Ránéztem még egyszer Janere, lenézően nézett rám vissza. Végigmértem Edwardot utoljára, férre löktem az útból, és már rohantam is. Ha akarna már rég utolért volna. Ha szeretne, elindult volna utánam. Vagy állj! Ha szeretne, nem tette volna meg azt, amit kértem. Szóval csak egy kis játékszer voltam. Azt hiszem rájöttem, hogyan gondolkoznak a férfiak. Kiszúrnak egy csajt, aki ha a közelben van, feláll a cerka, lefektetik párszor, ha véletlen sikerül csinálni egy gyereket, akkor szó nélkül tűrik, jobbik esetbe ott állnak a terhesség ideje alatt a nő mellett, aztán pár évre rá lelépnek, rosszabbik esetbe, amint megtudják, hogy felkoppintották a csajt, lelépnek, és megdöngetnek párszor egy másik csajt, vagy egy-két kurvát. Tisztelet a kivételnek. Én pont kifogtam egy olyan pasit, aki az átlag közé tartozik. Esmenek, Alicenek és Rosenak szerencséje volt. Ilyen szerencsétlen nem lehetek. Emberkoromban is kész szerencsétlenség voltam. Most is az vagyok, csak annyi különbséggel, hogy van egy lányom, akinek nincs szüksége rám, mert van egy barátja. Nincs értelme az életemnek. Lehet, hogy rátérek a nomád életre. Jaj, Bella ne beszélj hülyeségeket, hisz te nem lennél képes embereket ölni…te túl ártatlan vagy…mondta az „angyali” énem. De durva, egy vámpírnak angyali énje. Ez nekem magas. Lehet, hogy úgy kéne fogalmaznom, hogy mondta a szívem. De az eszem, avagy az ördögi énem azt mondta, hogy sokkal boldogabb lennék, ha embereket ölnék. Na jó, én teljesen megőrültem. Magamba beszélek. Szidom magam, és tök jól elbeszélgetek magammal. Lehet, hogy felkeresek egy agyturkászt. Jaj, agyturkász…úgy hiányzik, hogy Edike panaszkodjon, hogy nem hallja a gondolataim. Isabella Marie Swan Cullen!!! Edwardot most verd ki a fejedből!! Jaj, én tényleg agyi beteg vagyok. Szidom magam magamban. Na ezt is jól megmondtam. Látszik, hogy nem lehetek agyi beteg, hisz agyam sincs…nincs értelme élni, vagyis létezni. Végezni meg nem akarok magammal, mert nem adom meg azt az örömöt Edwardnak, és a kis ribancának. Nem, és nem. Jane mosolyogva nézné végig, vagy, inkább Aro helyett ölne meg. Edward meg nem csinálna semmit. Remélem legalább az én kislányom megért majd. Bár amennyire szereti az apját, biztos mellé fog állni. Hisz ki szeret engem?? Pont engem?? Egy szerencsétlen….Jaj Isabella hagyd már abba!! De idegesítő, olyan mintha skizofrén lennék. Vámpír skizo. Tök buli lenne. Biztos rögtön megölne Aro. Tudom mi kell nekem. Jacob. Ő biztos meghallgat. Bár szinte 100 hogy elfogja mondani, hogy ő előre elmondta. De leszarom. Ha nem Edwardot választom, akkor nem vésődött volna be, szóval egy szava se lehet. Én panaszkodhatok, de ő ne tegye, mert megbánja. Ha panaszkodik akkor leütöm. Nincs oka miért nyavalyognia. Van egy szerető, hű társa, lakása, és élete. Ezzel szemben, nekem nincs szerető párom, és még lakásom sincs. Milyen élet az ilyen?? Egy szó jut eszembe….SZAR