1. fejezet

Sziasztok! Ezt most, én flóó rakom fel:D A másodikat pedig Alice.

Part I.

"Nem a szerelemtől félek, hanem attól, hogy nem szeretnek majd viszont..."

Edward és Bella viszonya most nem éppen, felhőtlen. Nem titkoltam, hogy Bellát soha se szívleltem. Falra mászok tőle. Már egy ideje vámpír vagyok. De még soha se hallottam olyan történetet, mint Bella és Edwardé. Titkon reméltem, hogy egyszer ez a románc is vége tér. Edward és én ezekben, az időkben egyre több időt töltünk együtt. Ma is éppen elmegyünk futni egy kicsit. Én mindig is szeretem az erdőben rohangálni, felemelő érzés. Amióta Alec és Tia együtt vannak nem volt kivel. De most Edward fel ajánlotta. Kissé zavar, hogy a gondolataimban turkál. De már kezdem megszokni. Szeretek vele lenni, felemelő érzés. Magamat adom neki. Vele nem az a sebezhetetlen Jane vagyok. Igen is sebezhető vagyok. Igaz, hogy a szívem már nem dobog. De lelkem és érzéseim is vannak. Nem vagyok szörnyeteg. Edwarddal meg tanultam magam lenni. Neki magamat adom. Éppen a kastélyba sétálgattam amikor, valaki megfogta a vállamat. Meg ijedtem ezért rögtön hátra fordultam. De amikor megláttam, hogy ki az rögtön elmosolyodtam.
- Hé, nem megyünk el most futni? – kérdezte mosolyogva, istenem ez a mosoly. Mostanába teljesen máshogy viselkedek Edward közelében. Bella féltékeny is, hogy Edwarddal annyi időt töltünk együtt. Persze csak azt mondja, hogy barátok vagyunk. Én ebbe, tisztába vagyok. Csak jó lenne…
Jane hagyd már abba! Nem lehet! Felesége és gyereke van.
- Még szép. – kacsintottam rá.
- Ennek örülök, azt hittem megijedtél.
- Semmi pénzér nem hagynám ki, én nem félek. – forgattam meg vörös íriszem.
- Tetszik a szemed színe, csak… - habozott – annyi ártatlan ember hal meg.
- Tudom, de Volturi katona vagyok. – hajtottam le a fejemet.
- Na kislány ne búslakodj. Inkább menjünk. – fogta meg karomat. Kedvenc kis patakomig lassan mentünk. Ott leült egy kőre és maga mellé húzott. Csendbe néztük a csordogáló patakot. Kellemes volt ez a csend. Most nem vágytam zajra. Edward lélegzetét hallgattam. Valamin nagyon eltöprengett. Rá akartam kérdezni, hogy mi bántja. De nem volt rá időm, mert meg előzött.
- Nem akarok elmenni, túlságosan is hiányozni fogsz. Teljesen más milyen, vagy mint aminek látszol. – hajtotta le fejét. – meg kedveltelek.
- Edward… - kezdtem halkan. – te is hiányozni fogsz, amióta itt vagytok időm nagy részét veled, töltöm, tudod nekem ez új én soha se nyíltam meg ennyire senki előtt, még Alec se tud rólam ennyi mindent, mint te. – vallottam be az igaságot. – talán… egy kis ideig még tudsz maradni, jó lenne… - Újabb csend, nekem ez teljesen új. Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Hiányozni fog ez az érzés… Edwarddal ön magam lehetek. De Aronak nem tetszik, hogy én ilyen közel kerültem hozzá…
- Ne törődj Aroval. – mondta halkan. – Neki most Demetri elfogása a legfontosabb.
- Tudom, de én mindig is az egyik kedvenc katonája voltam, és tudja, ha ez a dolog köztünk… eldurvulna mindenre képes, lennék érted. – hajtottam le a fejemet.
- Ismerem Arot és már téged is, nagyon is ismerlek. – fél holdas mosolyra húzódót ajkai.
- Ez a mosoly hiányozni fog. – mondtam ki komolyan.
- Na jó, elég ebből a szomorúságból. Futkározunk is. – ált fel. Egyre mélyebben mentünk az erdőbe. A szél süvítet. Erre volt szűkségem, egy kis száguldásra. Jól esett. Egyre messzebb mentünk Volterrából. Amikor halk, fájdalmas nyögéseket hallottunk. Mintha valaki sírna. Edward is hallotta. Lelassítottunk, meg kerestük a hang okozóját. Amikor meg láttam, hogy ki az lefagytam, Edward is így tett.
Bella volt az. Könnyek nélkül zokogott.
- Bella, mit keresel itt? – kérdezte halkan.
- Ezt én is kérdezhetném. – állt fel Isabella. – örülök, hogy hiányozni fogtok egymásnak. Edward meg kedvelted gratulálok. Jane mindig is az ellenségem volt, neked most már a szeretőd?
- Bella ő nem a szeretőm, a barátom. – mondta ki erélyesen.
- Áh, a barátodra nem így nézel. Látom, hogy néztek egymásra. Idők kérdése mikor borultok egymás karjaiba. Nem akarsz elmenni, itt akarsz vele maradni. – most láttam idejét bele szólni a beszélgetésbe.
- Bella, te mindent hallottál? Nem érted, Edwarddal közel kerültünk egymáshoz. De nem úgy! – Mondtam halálosan komolyan.
- Nem hallgatóztam, ha azt hinnétek csak pont, vadásztam. – Edward fájdalmasan rám nézett. Tudtam, mit akar, üzeni. Meg szeretné beszélni a dolgokat Bellával. Magukra kell hagynom őket. Ezért se bírom Bellát. Az örökös hisztikkel mit ér el? Talán azt, hogy falra tudok tőle mászni?
- Én most magatokra hagylak titeket. – mondtam olyan halkan, ahogy csak tudtam.
- Ne menj! – szólt rám Bella. – bizonyítsátok be, hogy semmit se éreztek egymás iránt.
- Hogy a fenébe? – kérdeztem haragosan.
- Edward csókold meg! Látni fogom rajtatok, hogy mit éreztek. Csak így deríthetem ki.
- Meg örültél? – húztam fel magam. Nyugodj le Jane. – fújtam ki a levegőt.
- Bella ez nevetséges. – háborottot fel Edward.
- Csókold már meg! – kiabált rá Bella. Edward rám nézett, utána Isabellára. Nem tudta mit tegyen. Habozott. Közelebb lépett hozzám, és a legközönségesebb arcát vette fel. Ezzel jelezve nekem, hogy csináljuk meg de ne jelentsen semmit. Leghidegebb arcomat öltöttem és hagytam, hogy Edward megcsókoljon. Hideg ajkait az enyémre nyomta. Aztán le is választotta.
- Látod, nem jelent nekünk semmit. – mondtam ridegen.
- Istenem Edward, rendesen. Én mutassam meg? Vagy megy egyedül is?
- Ez csók volt. – mondta kihatározottan.
- Ez csak aprócska puszi volt. Rendes csókot! – parancsolta Bella. Edward nem tudta mit tegyen, ha nem teszi meg azzal csak tagad. De ha megcsókol az se jó. Edward rám nézett és közelebb lépett hozzám. Várt, hogy mit reagálok. Fel vettem egy rideg arcot. Ő is próbált az enyémhez hasonló arcot vágni. Közelebb hajolt és akkor… lecsapott mohón ajkaimra. Már nem tudtam rideg arcot vágni, ahogy láttam Edward se. Az élveszet és a vágy rabul ejtett minket. Hideg, édes ajkai be hatoltak a számba. Vad csókunkat csak Bella halk nyögése szakította meg.
- Tudtam. – suttogta maga elé Isabella.
- Bells… - mondta halkan Edward. – Sajnálom.
- Mindegy, nem érdekel. Elmegyek. – mondta ki ridegen. Edward nem szólt, semmit talán tudta hogy nem tehet semmit se, vagy nem is akart. Féltem be vallani de nagyon élveztem ezt a csókot de tudom, hogy most minden más lesz. Nem lesz a régi a kapcsolatunk talán… félek ki mondani de ez a csók lehet, hogy mindent el rontott.